48225. lajstromszámú szabadalom • Önműködő távbeszélő kacsolóberendezés

i -resztül az (S) kapcsolókartartó (I, II) kontaktuskar jaikoz kapcsolva és másrészt a (c) záróvezeték (19, 10)-en keresztül földdel kapcsoltatik, annak jeléül, hogy a hivott előfizető nem szabad. Egy előfizetőnek, pl. a 75. számúnak hívása a következőképen történik: Az (A) előfizető a kéaőbb állomáshívókészülék segélyével az (a) vezetéket önműködűen 7-szer a földdel kapcsolja ós ezáltal az (S) kapcsolókartartónak az abskissa irányban hét ízben való tovahaladását idézi elő. Erre egy pillanatra ugyancsak önműködően a (b) vezetéket kapcsolja a földdel, amiáltal az (Ul, 2, 3, 4) átkapcsolónak első ízben való átkapcsolása következik be. Erre az (A) előfizető az előbbi módon az (a) vezetéket kapcsolja 5-ször a földdel, az (S) kapcsolókartartó moBt 5 lépést fog tenni ordináta irányban és így a 75 előfizetőkontaktusaira kerül. Az (a) vezetékbe küldött áramlökéseket önműködően követő áram az (Ul, 2, 3, 4) átkapcsoló utolsó átkapcsolását végzi és ezzel a két előfizető vezetékét egymással összeköti. A (B) előfizető hívása a következőkép történik: Közvetlen a számleadás után, tehát miután az összes leírt kapcsolások megtörténtek, az állomáson a beszélőberendezést (hallgatót és mikrofont) (a) és (b) közé iktatjuk. Erre a (B2) battériából (5. ábra) az áram (Rdl) fojtótekercsen keresztül az állomáshoz s onnan visszafolyhat. Úgy az (Rdl) fojtótekercs, valamint a (C, Ba) központi batteria-berendezés (Rdl) fojtótekercse, valamint a (CBa)) központi batteriarendedezés (Rd2) fojtótekercse is relais-ként van kiképezve, ha tehát 'az (Rdl)-en keresztül az előbb említett elágaztatott áram folyik, ágy ennek (X) horgonya vonzatik és ezáltal a többi között a (34) kontaktus záratik, Ennek következtében azonban a (II) kapcsolókar, mely a hivott előfizető (b) vezetékén fekszik, a központi batteriaberendezéssel kaposoltatik. Miután az állomáson nyugalmi helyzetben a csengő földdel van kapcsolva, úgy most a (B3) battériából (34)-n és (24) kontaktuson keresztül áram folyhat az állomáshoz és a csengőt ott működésbe, hozhatja. A hívott előfizetőnek csak a hallgatót kell leakasztania, hogy a hívóval beszélhessen, miután a hallgató leemelésével a csengő ki-, a beszélőberendezés pedig bekapcsoltatik. A csengető áram indukció folytán a hívó előfizető hallgatójában és igen jól hallható és a hívó ilykép tudomást szerez arról, hogy az összeköttetés létrejött. Ha ellenben a hívott előfizető vezetéke nem szabad, akkor a (III) kar egy, mint föntebb kimutattuk, a földdel összekötött kapcsolási ponthoz ér, minek az lesz a következménye, hogy a (BR) relaisnek a számleadást mindig követő működésbejövetele alkalmával (B4, B5)-ből áram folyik az (L, Ml) oldómágneshez és (35, 20)-on keresztül a földdel kapcsolt (III) zárókarhoz, mire az (LM) oldómágnes az egész szerkezetnek a nyugalmi helyzetbe való visszatérését fogja előidézni. Ebben az esetben tehát a hívó előfizető hallgatójában nem fog indukciós zörejt hallani, amiből arra következtethet, hogy a hívott fél nem szabad. Több mint 100 előfizetővel bíró hálózat esetén az ordinátarendszer alkalmazása mellett az imént leírt vezeték választókon kívül még csoportválasztókat is el kell rendeznünk. A csoportválasztó a leírt vezeték választótól lényegileg abban különbözik, hogy annál az ordinátákat nem előfizetői kontaktusok, hanem más átkapcsolókészülékekhez vívó összekötővezetékek kontaktusai képezik. Az abskissairányban tehát az (S) kapcsolókartartó mint előbb a hívó előfizető akaratától függően mozgattatik tovább, ha azonban a kivánt ordinátába ért, akkor ebben önműködőlég keres ki magának egy szabad kontaktust, azaz egy olyat, mely szabad kapesolókószülékhen vezet. A csoportválasztó kapcsolását a 4. ábra mutatja. Az (a) vezetéknek minden egyes földdel való kapcsolása, mint elébb is, az (AR) relais-t fogja működéshe hozni és ezáltal az (AM) mágnest működtetni, mely az (S)