48225. lajstromszámú szabadalom • Önműködő távbeszélő kacsolóberendezés

— 6 -kapcsolókartartónak abskissaértelemben való tovamozgatását idézi elő. Az áramok útja ekkor a következő: (a) áram: (E) (állomás), (a, 1. 2, AR, 3, B, E). Helyi áram: (E, Bl, AM, 4, E). Ha már most a (b) ág rövid időre földdel kapcsoltatik úgy az (OR) relais jön működésbe. (b) áram: (E) (állomás) (b, 5, 6, OR, 3, B, E), mely a (7) kontaktust zárja és így <E, B2, OM, Sp) mágnes (W2) tekercsén, továbbá (7) és (E)-n keresztül áramot folyat. Ezen áram az (OM) mágnes útján az (S) kapcsolókartartót a kontaktuscsoportok első kontaktusaira hozza és (Sp) segélyével a {9) és (10) kontaktusokat zárja. Ha a (y) kontaktus, amelyre a (III) kar fölfekszik, szigetelve van, úgy rögtön a (b) áramnak megszűnése után, a horgony (Sp)-ről leesik és (S) az (I, II, III)-al az említett elsőkontaktusokon marad, ellenben ha (y) egy battérián keresztül földdel van kapcsolva, úgy a (9) és (10) második kontaktusok zárva maradnak, akkor is, ha a (b) áram megszűnt és (7) nyitva van, miután most egy (c)-ből jövő áram (11, 9)-en keresztül az (Sp) (Wl) tekercsét kerecztül folyja. A (10) kontaktus zárása által elérjük azt, hogy az (OR) horgonyának leesése által zárt (E, B2, OM, W2, 8, 10, P, E) áramkörbe egy megszakító lesz bekapcsolva s az ezáltal előálló lüktető áram az (OM) mágnes segélyével az (S) kapcsolókartartót ordinátairánybaa lépésenként mindaddig mozgatja, míg a (III) kar egy szigetelt (szabad) (y) kontaktusra talál, mire az (Sp) horgonya idézi elő a háromszoros (Ul, 2, 3) átkapesolónak a harmadik állásba, azaz (20, 19, 12)-re való áthelyezését is, miáltal egyrészt az (a) és (b) vezetékek a következő szabadválasztónak vezetékeivel hozatnak összeköttetésbe, és másrészt a (III) kar és ezáltal (y) kontaktus (t2)-n keresztül egy battérián át földdel kapcsoltatik, azaz más előfizetők számára a lefoglaltságot jelzi. Itt is az «előválasztóboz» hasonlóan két (Wl) és (W2) tekercsnek az (Sp) mágnesnél való alkalmazása által érjük el azt, hogy a mágnes egy elfoglalt (y) kontaktussornál az elválasztási helyen is áramot kap. Mindent összevéve, a kapcsolat két előfizető között, amelyek közül a hívottnak a száma 9575 legyen (tehát 10,000 előfizető számára berendezett központban) a kapcsolás következőképen jön létre (2. ábra): A hívó fél állomáshivókészülékét fölhúzza és a forgattyút elbocsátja, a már most dolgozó készülék először is az (a) vezetéket kapcsolja rövid időre a földdel, miáltal az előválasztó a már föntebb leírt módon működésbe jön ós segélyével (13, 14)-en keresztül egy szabad csoportválasztó (4. ábra) lesz a vezetékhez hozzákapcsolva. Most az állomási készülék az (a) vezetéket kilencszer kapcsolja a földdel, és ezáltal az (S) kapcsolókartartót a kilencedik ordinátasorba hozza. A (b) vezetéknek minden egyes számleadást követő rövid földdel való kapcsolása egy szabad második csoportválasztónak fölkeresését idézi elő (mely második csoportválasztónak kapcsolás az elsővel azonos) amennyiben az (S) tartó az (OM) mágnes által a kilencedik ordinátasorban lépésenként mindaddig tovamozgattatik, míg a (III) kar egy szabad kontaktusra talál. A második csoportválasztónál ismétlődik ezen játék, csakhogy az állomáshívókészülék az (a) vezőtéket ötször kapcsolja a földdel, miáltal a második (CM) csoportválasztó (S) kapesolókartartója az ötödik ordinátasorba hozatik, az ezt követő (b) áram pedig az ezen ordinátasorhoz kapcsolt szabad utolsó (vezeték) választót fölkeresi (5. ábra) mely (17, 18)-n keresztül (2. ábra) az előfizetői vezetékkel kapcsolatba hozatik. Ezen vezetékválasztón történik, mint az előzőkben leíratott, a (75)-ös kontaktus kikeresése, amelyhez a kivánt 9,575. számú előfizető vezetéke van kapcsolva. Most még csak az van hátra, hogy a befejezett beszélgetés után az összes kapcsolókészülékeknek a nyugalmi helyzetbe való visszahelyezését írjuk le. Mint már említettük, a központi batteriaberendezés két fojtótekercse relais-ként van kiképezve. Amint már most a beszélgetéshez szükséges összeköttetés létrejött,