48143. lajstromszámú szabadalom • Visszaszökő csővel bíró löveg

másik irányú kitérítést megakadályozza az, hogy az (i) tok, tehát a csőágynak egy nyúlványa az irányzó gép fogas szegmensén kiképezett megfelelő (n) nyúlványhoz szőrül. A lengő rendszer a tokszerü (i) nyúlvány révén tehát addig szorul az irányzó gép fogas szegmenséhez, amíg a csőnek (v) csapja az (a) lövegtalpon elrendezett (t) görhe pályával nem kapcsolódik. A csövet a visszaszökés végső helyzetében az (u) kilincsszerkezet (3. ábra) segélyével rögzíthetjük és ezen helyzetben tölthetjük. E kilincsszerkezetet azonban nem szükséges igénybe vennünk, amikor is a eső a visszaszökés befejeztével az előreszöktető szerkezet által előremozgattatik, hátsó részének súlyánál fogva (v) csapjával a (t) pályához fekszik, majd ezt elhagyván, ugyanazon okból kezdeti lőállásába tér vissza, mely állásban a csőágy és a magasságirányzó gép közti kapcsolat önműködően helyre áll. Ugyanis mikor a (q) rúdnak (r) kigörbítése az (o) emeltyűt ismét elhagyja, az utóbbit az (m) rúgó kezdeti helyzetébe húzza vissza, abban a pillanatban pedig, melyben a (v) csap a (t) pályát elhagyja, a cső kezdeti szögállásába lendül vissza, amikor is az (i) tok ismét kapcsolásba jut a fogas szegmensnek (n) nyúlványával. A töltés már most ugyanoly viszonyok között megy végbe, mint általában á meredek lövésű, visszaszökő csővel biró lövegeknél. A csövet azáltal hozhatjuk töltő állásába, hogy az (ol) kézi emeltyű segélyével a horgos kapcsolást oldjuk és egyúttal a csövet vízszintes helyzetbe, ill. a töltő állásba lendítjük. A töltés megtörténtével a csőnek hát JÓ végét lefelé szorítjuk mindaddig, míg a cső lengését határoló (i, n) nyúlványok nem találkoznak, amikor ís a horgot ismét becsappantjuk. A leírt foganatosítási alaknál a csövet az előreszökés utáni nagy elevációjából a kisebb elevációjú töltőállásba kell hoznunk és a töltés után a lőállásba visszamozgatni. Ezzel szemben az elrendezés akként is foganatosítható, hogy a cső a visszaszökés végén vagy más pontján, általában oly helyen, melynél a cső a lőiránytól a legnagyobb mértékben van kitérítve és a vízszintessel csak igen csekély vagy zeró szöget zár be, egy kilincsszerkezet segélyével a magasságirányzó géppel vagy a lövegtalppal összekapcsoltatik úgy, hogy az. a lőállásba többé nem térhet vissza, hanem a csőágy rögzítésének megfelelő szögállásba kényszerül előreszökni. így aztán legmellsőbb helyzetében oly szögállásban van, melyben a töltési műveletek megfelelően hajthatók végre. A kilíncsszerkezettel eszközölt kapcsolat a závárzat zárása folytán ismét megszűnik, mire a megtöltött cső a hátsó csőrész súlyának hatása alatt vagy kézzel eszközölt lenyomás folytán ismét a lőállásba tér vissza. Ily elrendezés továbbá azzal az előnynyei bír, hogy a cső mindig ugyanolyan vagy majdnem ugyanolyan elevációnál szökik előre. A rugók és a fék az előreszökés folyamán állandóan egyenletesen vétetnek igénybe és az előre szökést szabályozó külön szerkezetnek alkalmazása fölöslegessé válik. Ily foganatosítási alak a 7. és 8. ábrákban van föltüntetve. A (d) csőágy (8. ábra), melyen az (e) cső (7. ábra) a lövés után visszaszökik, a lafettában ágyazott (b) csapok körül elforgatható (c) csőágy tartóban van fölfüggesztve. A (c) csőágytartó a pajzscsap tengelye körül ívalakban meghajlított (c') sínnel bír, mely a magassági irányzógéppel összekötött és az utóbbi segélyével elmozgatható (f) fogkoszorúkat vezeti. Nagyobb szilárdság elérése céljából az (f) fogkoszorúk radikális bordák segélyével, a (b) pajzscsapot körülvevő és a lafettában szintén lazán elforgatható (h) csappal vannak összekötve. Az (f) fogkoszorúk hátsó végükön a (k) horgok által megfogott (n) nyúlványokat hordják. A (k) horgok a (d) csőágyra erősített (í) ágyazatban eltólhatóan vannak el* rendezve, míg az (n) rúgó akként igyekszik a horgokat az (n) nyúlványokkal állandó kapcsolatban tartani, hogy az (f) fogkoszorúk és a (d) csőágy az (e) csővel összekapcsoltatnak és együttesen forgathatók el a magasságirányzó gép segélyével.