47624. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti, közúti és egyéb kocsik elektromos világítására

— 2 — ágyazott (1) státor a dinamó nyugalmi állapotában függélyesen áll és ezen helyzetben saját súlya által tartatik meg. A státor gerjesztőtekercsei mellékágban vannak az akkumulátor-telep sarkaihoz kapcsolva. Nyugalmi helyzetben a kefék a zérus-értékű elektromotoros erőnek megfelelő vonalban feküsznek és így természetesen áramot nem adnak úgy, hogy a státor függélyes helyzetben marad. Hogy a teljesítmény állandóságát elérhessük, először is a státorí vízszintes helyzetbe kell hoznunk és ekkor a keféket a főáramkörre kapcsolnunk. Csak ezen vizszintes helyzet elérése után veheti kezdetét a teljesítmény szabályozása, illetőleg annak állandó nagyságban való megtartása. A státor elforgatására, ill. vízszintes helyzetbe való hozatalára az 1. ábrán látható berendezésnél az indításnál egy segédáramot használunk föl, amely az egyik kefe (a rajz szerint a pozitív kefe) és a rótortekercselésnek valamelyik pontjával összekötött (2) gyűrűn súrlódó (3) kefe között létesül. Ezen áram a (4) ellenálláson halad át, amely úgy van meghatározva, hogy a státor vízszintes helyzetébe kerüljön, mihelyt a dinamó a kívánt elektromotoros erőt kifejti. A pozitív kefe, mely a dinamó egyen- és váltóáramainak közös kiindulási pontját képezi, a státorral együtt mozgó (5) kefével van összekötve, mely a két melytálló (6) és (7) félgyűrűn vezettetik. (A berendezésen semmit sem változtat, ha a (6) és (7) félgyűrűk mozognak együtt a státorral, az (5) kefe pedig helytálló.) Bármilyen irányú legyen is a forgás, a rótor áramköre a státor függélyes helyzetéből annak vízszintes helyzetéig állandóan a (4) ellenálláson keresztül van zárva. i A vízszintes helyzet elérésekor az (5) kefe a (6) félgyűrűről a (7) félgyűrűre lép át és ezáltal a (4) ellenállás a rótor áramköréből kikapcsolódik és ez az áramkör ekkor az akkumulator (telepen) át fog záródni. Az ily módon elért vízszintes helyzetnél kezdődik a teljesítménynek a közömbös vonal eltolódása útján való szabályozása. Ugyanis a státor súlyának hatása alatt függélyes helyzetbe törekszik visszatérni, tehát egy az elektromágneses erőhatás okozta forgatónyomatékkal ellenkező irányú, a státor súlyából eredő nyomaték lép föl úgy, hogy minden forgássebességnek a státor egy meghatározott helyzete — s egyúttal a közömbös vonalnak egy bizonyos mérvű eltolódása — fog megfelelni, amely eltolt helyzetben elektromágneses visszahatásból és a státor súlyától eredő nyomatékok egymással egyensúlyban vannak. Minthogy azonban a közömbös vonal eltolása által a generátor dinamó feszültsége s ennélfogva teljesítménye is csökken, azért a fordulatszámnagyobbodás által előálló teljesítményemelkedés kiegyenlíttetik. Ha a sebesség egy bizonyos érték alá csökken, akkor a státor ismét függélyes helyzetbe kerül, mire a dinamó és a telep közötti kapcsolat megszűntével a dinamó áramköre ismét a (4) ellenálláson keresztül fog záródni, míg; a sebesség teljes megszűntével a státor kezdeti függélyes helyzetébe visszatér. Ugyanez történik akkor is, ha a telep bármily okból (a mechanikai hajtómű megállása, a gerjesztőáramkör megszakadása stb. folytán) a dinamóba törekszik kisülni, mivel ekkor az elektromágneses forgatónyomaték iránya ellenkezőre változik és a státort ellenkező irányban törekszik magával vinni, amiben a státor súlyának hatása is támogatja. Helytálló kefék elrendezése mellett a fejlesztett áram iránya tetszőleges forgási irány mellett változatlan marad. Az elektromágneses visszahatások ugyanis a kilendíthető (1) státort annak kezdeti függélyes helyzetétől kezdve mindig magukkal viszik a forgás irányában, mert a státor polaritása állandó lévén, a forgás irányának megváltozása esetén a rotorban a mágneses áramlás iránya szintén megfordul, azaz e rótor pólusai helyet cserélnek és ennélfogva a kommutátor feszültségi ábrája is megfordul úgy, hogy helytálló kefék mellett az