47624. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti, közúti és egyéb kocsik elektromos világítására

— 8 — áram iránya a külső áramkörben mindig állandó kell hogy maradjon. Hogy az áramvezetésnek a (6) félgyűrűről a (7) félgyűrűre való átmenetelekor, vagyis a kritikus sebességnél a megszakítási szikrázást lehetőleg csökkentsük, a rajzon példaképen föltüntetett átkapcsoló helyett egy a státor által működtetett egysarkú és kétirányú gyors megszakítású rúgós kommutátort alkalmazhatunk. A rúgó ellenállásának legyőzése céljából néhány gerjesztőtekervényt alkalmazhatunk a státoron, amelyeket a (4) ellenálláson átfolyó hullámzó áram körével sorosan kapcsolunk. A 2. ábrában egy kiviteli alak van ábrázolva, amelynél a kefék a státorral együtt mozognak és a teljesítmény szabályozása, pl. a dinamó légközének változtatása vagy a gerjesztőáramkörbe iktatott rheostát útján történhetik. Ez esetben a státor vízszintes helyzetbe való hozatala céljából nincs szükség segédáramkörre, mint az előző kiviteli példánál. Ekkor azonban az áram iránya a forgásirány változásával együtt megfordul, mivel a státor gerjesztőtekercsei és a kefék egyidejűleg változtatják helyüket. Ez okból a dinamó és a telep közé áramfordítót kell iktatni. A 2. ábra szerint az (1) státor egy beállítható (12) ellensúllyal van ellátva, a (13) és (14) kefék pedig a státorral együtt mozognak és a (17, 18) félgyűrűkön súrlódó s ugyancsak együttmozgó (15, 16) kefékkel állnak összeköttetésben. A (17, 18) félgyűrűk egymással (19) ellenállás közbeiktatásával Össze vannak kötve úgy, hogy az áramkör mindaddig, míg csak a státor vízszintes helyzetbe nem jut, ezen ellenálláson keresztül záródik. A (15) és (16) kefék a státor további elfordulásakor a forgás iránya szerint a (20) és (22), vagy pedig a (21) és (23) gyűrürészekkel jönnek érintkezésbe. Ezen gyűrűrészek oly kapcsolatban állanak egymással, hogy áramfordítóként szerepelnek s ennélfogva az áram iránya a telep sarkainál mindig ugyanaz marad. Ezen gyűrűk helyett, úgy mint az 1. ábrabeli alaknál, a szikrázás csökkentése céljából szintén alkalmazhatunk gyors megszakítású rúgós kommutátort, amelynek azonban ez esetben kétsarkúnak kell lennie. A telep be- és kikapcsolása ugyanugy, mint az első esetben, a vízszintes helyzet elérésekor következik be és a szabályozás is itt kezdődik. Hogy a telep megtöltése a kellő pillanatban félbeszakíttassék, mindkét esetben egy maximális kikapcsolót (8), ill. (24) alkalmazunk, melynek tekercse mellékágban van a telep sarkaihoz kapcsolva. Ezen kikapcsoló a dinamóval való összeköttetést megszakítja, ha a telepsarkok potenciálkülönbsége (2'6— 2-7 voltra) leszáll, mivel ekkor az akkumulátor töltése be van fejezve. A világító hálózat (9), ill. (25) főkikapcsolója (lásd 1., ill. 2. ábra) a maximális kikapcsolóval célszerűen oly módon van összekötve, hogy világítani csak a maximális kikapcsoló záróhelyzetében lehet. A telep töltési és kisülési feszültségei között föllépő különbség kiegyenlítése céljából a státor mozgása közben egy a világító vezetékkel sorosan kapcsolt ellenállást iktat be vagy zár rövidre. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés vasúti, közúti és egyéb kocsik elektromos világítására oly dinamók segélyével, amelyeknek státora lenghetően van ágyazva és az elektromágneses visszahatás által forgattatik el, azáltal jellemezve, hogy a rótor árama a megindításnál mindaddig egy megfelelő ellenállással bíró segédáramkörbe vezettetik, míg csak a státor vízszintes helyzetbe nem jutott és csak ezen helyzet elérése után vezettetik egy a státor által önműködően mozgatott átkapcsoló segélyével a világító áramkörbe. 2. Az 1. pontban igényelt berendezés kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy az áramleszedőkefék helytállóan és a dinamó nyugalmi helyzetében a kommutátor nulla-feszültségű helyén vannak elrendezve és az indításhoz egy rótortekercselés valamely pontjával kapcsolatos pótkefe alkalmaztatik, amelynek segélyé-