47578. lajstromszámú szabadalom • Ingás elektromosságszámláló

- 3 — az (A) lágyvasdarab közepét alkotja, neu­trális pólus keletkezik, a másik két ellen­kező nevű (a, al) pólus közül az egyik az inga mozgásának fenntartására szolgál és ezen célból visszahatást gyakorol a helyt­álló (c) csévére, a másik pedig arra szolgál, hogy egy, a (cl) pontban fölfüggesztett és a (d) vörösrézgyűrűt lengő tömegként hordó kis segédingát kontaktusokkal hozzon érint­kezésbe. A (d) rézgyűrűt bordó (bl) rúd két (r, rl) rúgóval bír, melyek az alább meg­adandó célból váltakozva érintkeznek a (v, vl) kontaktuscsavarokkal. A (v) és (r) részek a készüléknek nyu­galmi állapotában egymással érintkeznek és így az áram hozzávezetésekor a helytálló (c) cséve és az (A) lágy vasdarabnak (a) pólusa között vonzás jön létre, mivel a (c) cséve az áramkörbe van iktatva és a (v) csavarral össze van kötve. A (d) rézgyűrű, melyre az annak belsejében elmozgó (al) pólus, anélkül, hogy vele érintkeznék, mágneses súrlódást gyakorol és így azt el­mozgatja, az ingának balról jobbra irányuló féllengése közben a (v) csavarral való érint­kezést fönntartja. A visszalengés alkalmával a segédinga, melyet a főinga mindenkor magával visz, az említett érintkezést megszakítja és a (vl) csavar és az (rl) rúgó között zárja az áramot. Az önmagától megkezdődő mozgás ekként folytatódni fog, amikor is a főinga teljesen kileng, mihelyt az az energia, me­lyet, az a (C) cséve visszahatása folytán minden lengés alkalmával kap, egyenlővé válik azzal az energiaveszteséggel, melj'et a levegőben való súrlódás és a (d) gyűrű­nek reá gyakorolt fékező hatása okoz. Világos, hogy ha a helytálló (D) csévé­ben az áramintenzítással arányos áram kering akként, hogy a gerjesztett (z) nyúlvánj'ra vonzó hatás gyakoroltatik, akkor egy kilen­gés tartama csökkenni fog, azaz az inga több lengést fog végezni. Ellenkező eredményt érnénk el, ha a (D) cséve a (z) nyúlványra lökő hatást gyakorolna. A 3. ábra, mely a számlálónak két ingáját a forgó mágneses terű motorral kapcsolatban láttatja, világosan szemlélteti a (vl) csavar és az (rl) rúgó közti kontaktus szerepét. A jobboldali inga a (vl) csavar útján szag­gatott áramot küld a forgó áramú kis mótor statorjának két egymással szemben fekvő (e, e) csévéjébe. Hasonlóképpen a baloldali inga a másik (vl) csavar útján az (el, el) csévékbe küld szaggatott áramot, mely csé­vék az előbbi említett (e, e) csévékhez ké­pest 90°-kal eltoltan vannak elrendezve. Az egyik inga által küldött és az (II) vonalon (4. ábra) föltüntetett szaggatott ára­mok az (N) vonalon föltüntetett (il) indu­kált áramlökéseket idézik elő a motornak (R) rotorjában (3. ábra) és pedig abban a pillanatban, mikor a rótor a másik inga hatása alatt álló csévéknek az (I) vonalon (4. ábra) föltüntetett (H, H) mágneses teré­ben van. Az (R) rotorban indukált áramok­nak a stator helytálló csévéire gyakorolt visszahatásai már most a rótor forgását vonják maguk után. Ezen forgás akkor kö­vetkezik be, amikor a két mágneses tér között az 1 /i periódusnak megfelelő fázis­eltérés uralkodik, míg a forgás iránya attól függ, hogy melyik inga bocsátotta első íz­ben az áramhullámot a motorba. Ha ez pl. a jobboldali inga volt, akkor a forgás iránya az óramutatóéval megegyező lesz, ha ellenben a baloldali inga küldötte elő­ször az áramot, akkor a rótor az előbbivel ellenkező irányú forgásba jut. Ezen két helyzet között a rótor semmiféle erőhatás­nak sincs alávetve. Ha már most ezen forgó mozgást az (R) rotorra erősített (m) emeltyű segélyével két (k, kl) ütköző csavar között korlátozzuk, akkor az emeltyű a (k) csavarral fog érint­kezésben maradni, midőn a jobboldali inga az, amely első ízben bocsátja az áramhullá­mot a statorba, ha azután ezen inga vissza­marad, akkor a két inga egyidejűleg fogja az áramhullámokat kibocsátani, ha pedig a baloldali inga a jobboldalit elérte, majd el­hagyta, a forgásirány megváltozik, azaz az emeltyű a (kl) csavarhoz ütközik. Ezen váltakozó mozgások, melyek a két ingának minden újabb megegyezésekor léte­sülnek, egy, az (m) emeltyűre fölerősített

Next

/
Oldalképek
Tartalom