47578. lajstromszámú szabadalom • Ingás elektromosságszámláló
4 — kilincs segélyével egy kilincskereket működtetnek, melyek ezen mozgásokat regisztrálják. Az a lengési szám tehát, mellyel az egyik inga a másik ingának lengési számát fölülmúlja és mely a rótor váltakozó mozgásainak számával egyenlő, arányos azzal a reakcióval, melyet az ampérek számával arányos áramtól átjárt, helytálló (D, D) csévék a voltok számának megfelelően gerjesztett (z, z) vasnyúlványokra gyakorolnak. Ennek következtében a mutató jelzései a wattórákkal lesznek arányosak. Az 5. ábrában föltüntetett foganatosítás! alaknál az ingák egy légsúrlódási fék segélyével létesített kontaktusok révén működtetnek. Ezen célból a (g) lemezrúgó végére erősített könnyű (f) szárny van elrendezve. Az inga a fékező szárnyat majd az (n), majd az (o) kontaktussal hozza érintkezésbe, aszerint, amint az inga az egyik vagy a másik irányban tér ki. Az egyik, (o) kontaktus az (I, J) csévékben ellenkező pólusokat létesít. Ezen két lapos cséve, melyek közvetlenül az ingával együtt lengő (B) cséve alatt vannak fölerősítve. az utóbbira a kontaktusnak egész zárási tartama alatt vízszintes irányú erőhatást gyakorolnak, miáltal a lengés fenntartatik. A másik, (n) kontaktus az áramot vagy a 3. ábra kapcsán leírt forgó áramú motorba, vagy a következő, sajátos szerkezetű elektromos receptorba bocsátja: Az (N) kar egy, a baloldali inga segélyével működtetett csévét, a jobboldali (NI) kar pedig egy, a jobboldali inga hatása alatt álló csévét hord. A receptor armatúrája a (p) csap körül leng és a helytálló, üres (h) cséve segélyével polarizáltatik, mely az armatúrát érintkezés nélkül veszi körül és mely az áramot minden féllengés alkalmával az egyik, pld. a jobboldali ingával együttműködő (i) segédkontaktus útján kapja. Ezen célból az ingán a (j) bütyök van kiképezve, mely valahányszor az inga a függélyesbe jut, akként szorul az (i) kontaktusnak (q) toldatára, hogy a kentaktus az (s) csavarral érintkezésbe jut. Más részről a két ingának kontaktusai minden kilengés alkalmával az (N, NI) karokat polarizálják. Ha az (i) és (s) érintkezésének pillanatában az (f) mozgó szárny pólusa a receptornak ugyanoly nemű pólusa közelében van, akkor taszító hatás lép föl, mely addig a pillanatig fog tartani, míg a két inga 3gymást el nem hagyja, amikor is a polaritás megfordítása következik be; ekkor tehát vonzó hatás fog föllépni. A (K) lamellának ide-odalengései már most az (0) kilincskerék segélyével regisztráltatnak. Az előbbi foganatosítási alakhoz hasonlóan itt is két helytálló, az ampereknek, vagy egy ezekkel arányos mennyiségnek megfelelő áramtól átjárt (D) cséve van elrendezve, melyek a wattokkal arányos, regisztrálandó lengési kitérítést létesítik azáltal, hogy az ingákra fölerősített, vékony dróttal bevont és a voltokkal arányosan polarizált (B, B) csévékre hatnak. Az ingának a 6. ábrában föltüntetett foganatosítási alakjánál a lengést fönntartó (I, J) csévék, valamint a (P, P) reakciós csévék a hengeres (Q) rúdnak végeire vannak fölerősítve. Az ingának (B) csévéje az említett helytálló csévék között leng, amikor is elegendő nagy átmérőjénél fogva a (Q) tartórudat nem érinti. Lehet természetesen az üres járás kiküszöbölésére ill. csökkentésére eddigelé használatos szerkezeteket a jelen találmánv tárgyánál is alkalmazni, jóllehet itt azokra nincs okvetlenül szükség, mert a készülék a fogyasztás szünetelésének idejére megállítható. A két ingának szinkrón járását eddigelé többek között mechanikai úton és pedig egy, a két ingát összekötő, kői epén ólom -darabot hordó, laza fonál segélyével érték el. A jelen találmány tárgyánál könnyen szabályozható szinkrónizmust érhetünk el azáltal, hogy a két rendszernek mozgató csévéit egy nagy szabályozható ellenállás segélyével egymással összekötjük, amikor is az ezen csévékben az inga kilengése folytán keletkező indukált áramok a kívánt hatást fogják eredményezni.
