47578. lajstromszámú szabadalom • Ingás elektromosságszámláló

4 — kilincs segélyével egy kilincskereket működ­tetnek, melyek ezen mozgásokat regisztrál­ják. Az a lengési szám tehát, mellyel az egyik inga a másik ingának lengési számát fölülmúlja és mely a rótor váltakozó moz­gásainak számával egyenlő, arányos azzal a reakcióval, melyet az ampérek számával arányos áramtól átjárt, helytálló (D, D) csévék a voltok számának megfelelően ger­jesztett (z, z) vasnyúlványokra gyakorolnak. Ennek következtében a mutató jelzései a wattórákkal lesznek arányosak. Az 5. ábrában föltüntetett foganatosítás! alaknál az ingák egy légsúrlódási fék se­gélyével létesített kontaktusok révén mű­ködtetnek. Ezen célból a (g) lemezrúgó végére erősített könnyű (f) szárny van el­rendezve. Az inga a fékező szárnyat majd az (n), majd az (o) kontaktussal hozza érint­kezésbe, aszerint, amint az inga az egyik vagy a másik irányban tér ki. Az egyik, (o) kontaktus az (I, J) csévék­ben ellenkező pólusokat létesít. Ezen két lapos cséve, melyek közvetlenül az ingával együtt lengő (B) cséve alatt vannak fölerő­sítve. az utóbbira a kontaktusnak egész zárási tartama alatt vízszintes irányú erő­hatást gyakorolnak, miáltal a lengés fenn­tartatik. A másik, (n) kontaktus az áramot vagy a 3. ábra kapcsán leírt forgó áramú motorba, vagy a következő, sajátos szerkezetű elek­tromos receptorba bocsátja: Az (N) kar egy, a baloldali inga segélyé­vel működtetett csévét, a jobboldali (NI) kar pedig egy, a jobboldali inga hatása alatt álló csévét hord. A receptor armatú­rája a (p) csap körül leng és a helytálló, üres (h) cséve segélyével polarizáltatik, mely az armatúrát érintkezés nélkül veszi körül és mely az áramot minden féllengés alkal­mával az egyik, pld. a jobboldali ingával együttműködő (i) segédkontaktus útján kapja. Ezen célból az ingán a (j) bütyök van ki­képezve, mely valahányszor az inga a füg­gélyesbe jut, akként szorul az (i) kontak­tusnak (q) toldatára, hogy a kentaktus az (s) csavarral érintkezésbe jut. Más részről a két ingának kontaktusai minden kilengés alkalmával az (N, NI) karo­kat polarizálják. Ha az (i) és (s) érintkezésének pillanatá­ban az (f) mozgó szárny pólusa a receptor­nak ugyanoly nemű pólusa közelében van, akkor taszító hatás lép föl, mely addig a pillanatig fog tartani, míg a két inga 3gy­mást el nem hagyja, amikor is a polaritás megfordítása következik be; ekkor tehát vonzó hatás fog föllépni. A (K) lamellának ide-odalengései már most az (0) kilincs­kerék segélyével regisztráltatnak. Az előbbi foganatosítási alakhoz hasonlóan itt is két helytálló, az ampereknek, vagy egy ezekkel arányos mennyiségnek meg­felelő áramtól átjárt (D) cséve van elren­dezve, melyek a wattokkal arányos, regisz­trálandó lengési kitérítést létesítik azáltal, hogy az ingákra fölerősített, vékony dróttal bevont és a voltokkal arányosan polarizált (B, B) csévékre hatnak. Az ingának a 6. ábrában föltüntetett foga­natosítási alakjánál a lengést fönntartó (I, J) csévék, valamint a (P, P) reakciós csé­vék a hengeres (Q) rúdnak végeire vannak fölerősítve. Az ingának (B) csévéje az em­lített helytálló csévék között leng, amikor is elegendő nagy átmérőjénél fogva a (Q) tartórudat nem érinti. Lehet természetesen az üres járás ki­küszöbölésére ill. csökkentésére eddigelé használatos szerkezeteket a jelen találmánv tárgyánál is alkalmazni, jóllehet itt azokra nincs okvetlenül szükség, mert a készülék a fogyasztás szünetelésének idejére megál­lítható. A két ingának szinkrón járását eddigelé többek között mechanikai úton és pedig egy, a két ingát összekötő, kői epén ólom -darabot hordó, laza fonál segélyével érték el. A jelen találmány tárgyánál könnyen szabályozható szinkrónizmust érhetünk el azáltal, hogy a két rendszernek mozgató csévéit egy nagy szabályozható ellenállás segélyével egymással összekötjük, amikor is az ezen csévékben az inga kilengése folytán keletkező indukált áramok a kívánt hatást fogják eredményezni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom