47421. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsoló

fhl) kézikerekek egyikének megfelelő irányban való forgatásával a (h) kikapcsoló szerkezet bekapcsolása és azután visszamozgása érhető el, melynél az (f'4, f5, fö) rudazat oly módon húzatik meg, hogy az (f) lap fölfelé mozgása nyer, a horog fejét magával viszi és azt emeli. Mihelyt az (a) horog alsó éle a (b) kapocs fölső éle felé jutott, megtörténik a kikapcsolás (9. ábra.) A kézikerék folytonos forgatásánál a kikapcsolókészülék pofáit a (b8) vezetőkeret hátsó végén elhelyezett (h7) ékdarab által egymástól eltávolítja úgy, hogy azok szabadon maradnak és az eltolódásban most már semmi által sem gátolt kikapcsolószerkezetet saját súlya az eredeti helyzetébe visszahúzza, amelyben a megfelelő kengyel (a) vezetőrúdjára erősített (dí) villa tartja meg. Ily módon az (f) lap önműködően is biztosan legmélyebb helyzetébe hozatik vissza, ahol a kapcsolást nem akadályozza. Ha az (f) lap váratlan súrlódás következtében függve marad, abban a pillanatban, midőn a kapcsolás történik, az (a) horog súlya és a (g) rúgó behatása alatt megbízhatóan lesülyed. A kapcsolás lehetetlenné van téve, ha a kézikerék forgatását abban a pillanatban hagyjuk abba, amint az (f) lap a 9. ábrán jelzett helyzetét elfoglalja. Az (f) lap működtetésére szolgáló készülék lehetővé teszi, hogy a kapcsolás működtetésére szolgáló minden részt azon sík alatt helyezzünk el, mely az ütközőtengelyen keresztül megy úgy, hogy az ütközők fölötti tér épúgy személy, mint tehervonatoknál kihasználható. A találmányhoz tartozik továbbá egy berendezés, mely egy egyszerű kézmozdulattal és anélkül, hogy az ütközők közé kellene menni, lehetővé teszi hogy minden kapcsolópár a vonóhorog alá sűlyeszthető úgy, hogy az újrendszerű kapcsolással ellátott kocsi összekapcsolható minden oly kocsival is, mely a használatos kapcsolóval van ellátva. Magától értetődőleg az illető kapcsolópár szükség esetén ismét a használati helyzetébe hozható. Az ide tartozó berendezést különböző helyzetekben az 1., 12. és 13. ábrák mutatják. A kapcsolószervek agyhüvelyen a (c3) bütykön kívül még egy-egy (c4) dudorodás van. Egy ós ugj^auazon kapcsolópár szerveinek két (c4) dudorodása egymással az (i) kengyellel vannak összekötve, amelyhez a (k) görgővel vezetett (j) lánc csatlakozik, melynek másik vége egy kis, kétszergörbített (1) tengely forgattyú csapján van megerősítve. E tengely mindkét forgattyúját az (m) bütykök képezik, melyek az (1) tengely forgásánál az (n) emlőkart érintik, mely a (cl) zárókúp hátsó részére támaszkodik az (o) rudacska segítségével. Az (1) tengely mindkét végén az (11) kéziemeltyű van. Mindkét (11) kéziemeltyű a kocsialváz külső oldalán van elhelyezve. A most leírt berendezések méretei úgy választandók, hogy az (1) tengely forgatásánál a (j) lánc először megfeszüljön, hogy a kapcsolószervek könnyed megemelését előidézze, melyek azután a (c3) bütyköket a (cl) zárókúp körletéből kimozdítják. Erre az (m) bütyök az (n) emelőkart megérinti s a (cl) zárókúp sülyedését idézi elő, miáltal a (c3) bütyök mozgási pályája teljesen szabadon marad. E pillanatban mindkét kapcsolószervet a (j) lánc és (i) kengyel tartja vissza úgy, hogy ezek hirtelen nem eshetnek le (12. ábra). Az (1) tengely további forgatásánál ennek forgattyú csapjai lesülyeclnek úgy, hogy a (j) lánc engedni fog, a zárókúpok azonban továbbra is kapcsolva maradnak az (m) bütyök hossza miatt. A kapcsoló szervek, melyeknek bütykei a záró: kúpokkal érintkezésen kívül jutottak, most lefelé kezdenek mozogni. E pillanatban a (c3) bütyök excentrikus görbe fölülete a zárókúp fölé jut, melynek legszélső vonala a záró billentyűn csúszik (12. ábra), melyre az a (c2) ellensúly hatása alatt tánaszkodik. Egyidejűleg a kapcsolószervek tovább mozognak lefelé, addig, míg az (1) tengely megközelítőleg egy fél fordulatot tett (13. ábra). Ha az (1) tengely továbbra is ebben az értelemben forog, a forgattyúcsap emelkedik, megfeszíti a (j) láncot s ez a kapcsoló-