47421. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsoló
falának külső felülete mentén csúszhasson. Az (al) sín egyik vége és a (b) kengyel (bl) oldalfalának alsó vége között a (g) spirálrúgó van beépítve, mely összenyomódik, mihelyt az (a) és (b) kapcsolórészek függőleges irányban távolodni igyekeznek egymástól. E célra a (bl) fal (b4) oldalnyúlványán a (b5) hüvely s az (al) sínen egy az előbbi hüvelybe benyúló (a3) csap van megerősítve. Ez utóbbinál az alsó végén az (a4) szög van betéve, mely a (bö) hüvelynek egy függőleges hasadékában eltolható. E szögön nyugszik az (a5) rúgótáuyér és hasonlóan a (b5) hüvely fölső végénél van a (b6) tányér. A két-(a5) és (b6) tányér közt van a (g) spirálrúgó elhelyezve. Mihelyt két kocsi egymáshoz eléggé közel jutott az (a) horgok emelkednek, a mennyiben a (b3) teknő rézsútos folületén fölfelé csúsznak, miáltal a (g) rugók összenyomódnak. Ha az (a) horgok ezen teknő fölső vonalát túlhaladták, a (g) rugó behatása alatt bekapcsolódnak az 1. és 2. ábrán ábrázolt kapcsolási helyzetbe. A rugóknak főleg az a céljuk, hogy az egész kapcsolópárt emeljék, mihelyt az összetartozó kapcsolószervek közül csak az egyik is emelkedik. Ez akkor fontos, ha oly két kocsit kell összekapcsolni, melyeknek vonórúdjai különböző magasságban fekszenek. Ily eset a 10. és 11. ábrákon van jelezve. Az (x)-el jelölt magasságkülömbség a két vonórúd közt a nemzetközi megállapodás szerinti maximum. A 10. ábra a kapcsolórészeket azon pillanatban ábrázolja, amelyben azok egymással éppen érintkeznek. Ha a mélyebben fekvő kapcsolópár (b) kengyele a szom szédos (a) horogtól függetlenül mozoghatna, akkor a másik kapcsolópár (a) horga alatt maradna, tehát ezzel nem kapcsolódna. A mélyebben fekvő kapcsolópár (a) horga a másik kocsin lévő (b3) rézsútos fölülettel eléri s ennek ékhatása alatt emelkedik. A (g) rugóval való összeköttetés miatt a mélyen fekvő kapcsolópár (b) kengyele részt vesz az (a) horog fölfelé való mozgásában, míg az egymással szemben lévő kapcsolópárok mindkét horga egyidejűleg beakasztódik. A kapcsolás tehát dacára mindkét horogfej eredetileg különböző magasságának, megbízható módon megy végbe. Ali. ábra a horgokat abban a pillanatban ábrázolja, midőn ezek a (b3) teknő rézsútos fölületének legmagasabb vonalára érnek s az Öszszenyomott (g) rúgó behatása alatt már éppen a (b) kengyelbe fognak beakasztódni. A (g) rúgónak ezenkívül az a szerepe, hogy a kapcsolási helyzetet a mozgás közben hirtelen föllépő lökéseknél vagy a kapcsolórészek bárminemű viszonylagos eltolódásánál is biztosítsa, dacára annak, hogy a kapcsolórészek egymás közt, valamint a vonórudaknál is csuklószerű elrendezésűek, Ilyen viszonylagos eltolódás előállhat pl. a vonóerő lökésszerű változásainál, vagy akkor is, ha az ütközők összenyomódnak. Ez utóbbi esetben az (a) horgok mindegyike a (b) kapcsok vezetőfalai mentén csúszik, miközban a horogfej állandóan a megfelelő kapocs oldalfalai között marad úgy, hogy a visszafelé való mozgásnál a horgok és a kapcsok egymásba kapcsolódása nem szűnhetik meg. A leírt elrendezéssel tehát meg van adva a kapcsolórészek lehető legnagyobb mozgékonysága anélkül, hogy a biztonság a kapcsolás nem szándékolt meglazulása következtében szenvedne. A már előbb említett (f) lap az (fl) tengelye körül kilengő mozgást végezhet, melynek nagysága a (b3) teknő magasságának felel meg. Az (f) lap mozgását az (f2) rövid csuklós rúdtól nyeri, amelyhez az (f3) szögemeltyű útján az (f4, f5 és f6) csuklós rudazat csatlakozik. Az (fö) rúd az ismert (h) csavar kikapcsoló szerkezetbe kapaszkodik. Ezen készülék működésbe hozása tetszés szerint a kocsialváz mindenik oldalán elhelyezett két (hl) kocsikerék valamelyike által a (h2) tengely és (h3) (h4) kúpkerekek útján történik, mely utóbbi a (h5) csavarmenettel ellátott orsóra van fölerősítve, melynek forgása a (h6) csavaranyának és így a kikapcsolókészüléknek működésbe hozását idézi elő. Ha a kapcsolórészek az 1. és 2. ábrán föltüntetet helyzetet foglalják el, akkor a
