47150. lajstromszámú szabadalom • Kézi négyzetbevető gép

fölszínén járó, de abba be nem sülyedő (3) magtartódobokat, amelyekből a mag a dobok kerületén elrendezett (11) magszóró nyílásokon keresztül az alább leírandó szerkezet által pontosan szabályozott mennyiségben a (18) csoroszlyákba s innen a talajba szóródik. A vetődobok mindegyikét két, négy vagy esetleg több (11) magszóró nyílással látjuk el. A (11) nyílásokat elzáró és szabaddá tevő szerkezet pld. a következő lehet: A vetődobban minden (11) nyílás számára egy-egy (12) tengely van sugárirányúan elrendezve és foroghatóan ágyazva, amely tengely a dob köpenyének a 2. ábrán látható módon megvastagított és kívül belül sík fölületekkel határolt részén körösztül hatol. Ezen tengelyre belül egy (13) kefe van fölékelve, amely a magszórónyílás fölött elmozgatható. A (12) tengelynek a dobból kinyúló végére pedig egy (14) tolóka van erősítve, amely a (11) nyílásnak kívülről való elzárására szolgál. A (12) tengely kellő elforgatásával tehát a (11) nyílást a (13) kefe belülről, a (14) tolóka pedig kívülről zárja el. A (13) kefe és (14) tolóka egymáshoz képest szög alatt vannak beállítva (3. ábra) olykép, hogy (13) kefe a (11) nyílást belülről már elfödi, még mielőtt a (14) tolóka a nyílást kivül szabaddá tette volna és fordítva; tehát ha a (11) magfogónyílás a (14) tolóka zárt helyzete mellett maggal megtelt, akkor a (12) tengely elforgatása következtéhen előbb a (13) kefe kerül a nyílás fölé úgy, hogy több mag juthat a magfogóba és csak azután nyílik meg a (14) tolóka. Ilykép a magfogónyílás belső üregének nagysága szerint mindig pontosan meghatározott vetőmag-mennyiséget szórhatunk ki, 111 - ezen üregnek változtatása által a kiszórandó mag mennyisége a szükséghez képest a legpontosabban meghatározható. A (12) tengely működtetésére egy arra erősített (15) keresztrudacska szolgál, amely a vetődob forgása közben két végével váltakozva az (5) hüvelyre fölül és alul megerősített (16, 17) üközőszögekbe ütődik, amiáltal a (12) tengely fölváltva jobbra és balra elforgattatik, még pedig olykép, hogy fölső kelyzetében a (17) szöghez ütődve, a (13) kefe a (11) nyílást szabaddá teszi, a (14) tolóka pedig azt elzárja, míg alsó helyzetében a (16) szöghez ütődve a (12) tengely ellenkező értelemben forgattatik el, aminek következtében a (13) kefe a (11) nyílást elzárja, a (14) tolóka pedig azt szabaddá teszi úgy, hogy a (11) magfogónyílás üregében foglalt mag a (18) csoroszlyába és onnan a talajba hullhat. A magmennyiség szabályozására a (11) nyílásokba különféle (19) gyűrűket, — amelyeket az alábbiakban maggyűrűnek fogunk nevezni — csavaroihatunk. E gyűrűknek úgy falvastagsága, mint pedig magassága különböző, külső átmérője azonban megegyező úgy, hogy a megfelelő gyűrű behelyezése által a magfogó nyílás befogadóképessége tetszőlegesen változtatható. A (14) tolóka alá a maggyűrű magasságához képest megfelelő vastagságú alátétlemezt helyezünk és a tolókát egy csavarral rögzítjük a (12) tengelyhez. Ha egyes magszóró nyílásokat működésen kívül akarunk helyezni, akkor a maggyűrű helyébe tömör tárcsát csavaroihatunk. A dobok kerületén elrendezett működő magszorónyílások egymástól való távolsága határozza meg a vetett magok vagy magcsomók a haladás irányában való egymástóli távolságát, míg oldalirányú távolságukat a dobok oldalirányú beállítása határozza meg, amit a már ismertetett módon az (5) hüvelyek és dobok eltolása és rögzítése által érünk el. Emellett azonban a (2) járókerekeket is úgy kell a tengelyen beállítnunk, hogy fél akkora távolságnyira legyenek a doboktól mint ez utóbbiak egymástól úgy, hogy ha a menetnél a még bevetetlen terület fölé eső oldalon járó kereket jövetnél is a gép megfordítása után mindig az általa vágott nyomban járatjuk, úgy az összes hosszirányú vetéssorok egymástól pontosan egyenlő távolságnyira lesznek. Hogy továbbá keresztirányban is egyenes vetéssorokat kapjunk, mindegyik járókereken egy-egy úgynevezett nyomjelzőt alkalmazunk, amely egy a kerék síkjára merőleges elrendezésű, a keréktalpon megerő-