46839. lajstromszámú szabadalom • Regulátor
tengely fordulatszáma a szabályzandó gép fordulatszámával arányos. A (2, 2) dörzspofák szögemelők karjait alkotják, melyek- i nek másik (8, 8) karjai a (9, 9) súlyokat j hordják. A (7) tengely forgatása alkalmával föl- ; lépő centrifugális erő a (2) pofákat az (1) dörzstárcsához szorítja, miáltal a (7) tengely a föllépő súrlódás folytán az (1) tárcsával kapcsoltatik. A kapcsolást létesítő súrlódás nagysága a centrifugális erő által kifejtett nyomás nagyságától, 111. a (7) regulátortengely forgássebességétől, vagyis a szabályzandó tényezőtől, ez esetben a gép fordulatszámától, függ. A dörzspofák az (1) tárcsát a (3) csappal együtt addig menesztik magukkal, míg az eközben megfeszített (5) rúgó az (1 és 2) regulátorrészeket egymással kapcsoló súrlódással egyensúlyba jő. Ezen pillanatban a regulátor elérte egyensúlyi helyzetét, amelyben az (1) tárcsa nyugalomban marad, míg a (2) pofák a tárcsán csúsznak. Ha a gép sebessége sülyed, úgy a (9) súlyokra ható centrifugál erő és ennek folytán a (2) pofák által az (1) tárcsára kifejtett nyomás, ill. a pofák és a tárcsa közötti súrlódás csökken, miáltal az (5) rúgó ereje túlsúlyba jő és az (1) tárcsát a (3) csappal együtt visszaforgatja úgy, hogy az admisszió növeltetik. A sebesség növekedésekor ellenben a (2) pofák és az (1) tárcsa közötti súrlódás növekedik úgy, hogy a tárcsa menesztetik, az (5) rúgó tovább feszíttetik és az admisszió csökkentetik. Ezekből látható, hogy a szabályozás közben a regulátorsúlyok nem változtatják helyzetüket, hanem közvetlenül a súlyokra ható centrifugál erő és nem csupán az ennek változása folytán beálló helyzetváltozás az, ami a szabályozást eszközli. Magától értetődik, hogy az (1) tárcsa nem csupán egy csapot vagy tolattyút, hanem , tetszőleges más szabályozó szervet befolyá- j solhat, amely viszont tetszőleges munka- j végző közeg (gőz, víz, égőanyag, nyomólevegő, elektromosság) táplálását szabályoz- I hatja. Az (1 és 2) kapcsolórészek közötti súrlódás ellen ható erőt nem csupán egy (5) rúgó, hanem pl. súly is szolgáltathatja, vagy ezen ellenerőt tetszőleges más módon is fejthetjük ki. Ezen erőnek nem kell, mint az előbbi esetben, a szabályozó szerv kimozdításának nagyságával növekednie, hanem változatlan is maradhat, amint ezt a 2. ábra mutatja, amidőn a regulátor asztatikusan működik. A 2. ábra szerint az (1) dörzstárcsa a (10) zsinórdobbal van összekötve, mely körül a (11) zsinór van fektetve. Ez utóbbi egyrészről a (12) csigán át van vezetve és ezen végén az (5) súlyt hordja, míg a zsinór másik szára a (13) csigán át a (4) tápvezetékben elrendezett (3) szabályzó tolattyúhoz van kapcsolva. Az (5) súly a (3) tolattyút fölemeli és ezáltal az admiszsziót növelni igyekszik. Ha a sebesség a rendes mértéken fölül emelkedik, úgy a növekvő súrlódás segélyével a (2, 2) pofák az (1) tárcsát magukkal menesztik, miáltal az (5) súly fölemeltetik mindaddig, míg az önsúlya folytán záródó tolattyú a hajtóközeget a rendes sebességnek megfelelően le nem fojtja. A 3. ábrában oly elrendezés van föltüntetve, melynél a két regulátorrészt egymással kapcsoló súrlódás valamely fluidum nyomása által határoztatik meg. Itt a (14) térben uralkodó nyomást a (15) membrán az állandó sebességgel forgatott (2) regulátorrészre viszi át, mely a súrlódás segélyével az (5) rúgó megfeszítése közben a másik (1) regulátorrészt az egyensúlyi helyzet beálltáig magával meneszti és eközben a (3) szabályozó szervet megfelelően beállítja. A súrlódást azonban elektromágneses vonzás segélyével is állíthatjuk elő, amint ezt a 4. ábra mutatja, mely szerint a (16) solenoid a (17) emelő közvetítésével a (2) regulátorrész tengelyére az elektromágnes gerjesztésétől függő nyomást fejt ki. A szabályozószerv kezdeti állása, amelybe magára hagyatva a rúgó vagy hasonló által visszaállíttatik, azonban nem csupán a legnagyobb admissziónak, hanem a munkát végző közeg teljes elzárásának is megfelelhet, amidőn az elrendezésnek úgy kell
