46822. lajstromszámú szabadalom • Berendezés gyors ide-oda menő mozgás létesítésére
méretétől, valamint az (r) hornyokban és (2) csatornákban keletkező feszültségtől is függ. Néhány löket után, amikor a teljes sebesség eléretett, a dugattyú fölött lévő levegőrúgó, melynek nyomása a dugattyú alatt lévő hajtó levegő nyomásánál nagyobb, a leghatásosabb szer arra, hogy a fölfelé való mozgás megakasztassék és lefelé való mozgás meginduljon. A löketnek azon szakasza, melynél a kiömlési szelep nyit és zár, az (y) csavar segélyével szabályozható, mely úgy forgatható el, hogy a (t) szeleprúgóra nagyobb vagy kisebb nyomást fejtsünk ki. Az (o) és (p) csatornák oly célból vannak elrendezve, hogy a levegő a löket végéhez közel a dugattyú alatt lévő térből kiáramolhasson, illetve abba beléphessen és megakadályozza, hogy a dugattyú a hengerben lassan eltolódjék és végül működése megakadjon. Az 5. ábrán látható foganatosítási alaknál a dugattyú fönt és lent egyenlő fölületekkel bír. Ezen kivitelnél is a dugattyú belsejébe hajtó levegőt bocsátunk. A dugattyú alsó végén lévő (6) karima valamivel magasabb, mint a (7) horony úgy, hogy a dugattyú alatt lévő térbe a levegő sohasem bocsátható be közvetlenül. Ez esetben a dugattyú saját súlyánál fogva rendszerint alsó helyzetében van. A dugattyú fölső végén lévő elrendezések az imént leírtnak teljesen megfelelnek. Mindkét esetben előnyös egy az 5. ábrán látható fojtó szerkezetet alkalmazni. A szelepnek (y) szabályozó csavarja a (9) plungerre szerelt (8) karon van elrendezve; a plunger fölfelé a (10) rúgó által, lefelé pedig a (11) tűszelepen átvezetett levegő segélyével szoríttatik és a serlegalakú (12) dugattyút is lefelé nyomja. Ennek eredménye az, hogy két dugattyú között lévő térbe azonnal levegő bocsáttatik be, mire a (9) plunger lassan lefelé mozog, az (y) szabályozó csavart magával viszi és egyszersmind a (t) rúgó feszültségét is csökkenti. Az (s) szelep, mely a 2. ábrán leírttal teljesen megegyezik, a (2) csatornán át bebocsátott, növekedő nyomású levegő által lefelé szoríttatik, oly célból, hogy a (v) kiömlési nyilásokat elzárja. Az üreges dugattyúrúdon nyílások vannak kiképezve; a (13) nyílás a gép működése közben a dugattyú alatt lévő tér kiáramlási nyílása gyanánt szolgál, míg a másik (14) nyílás az imént leírt foganatosítási alaknál ismertetett módon a dugattyú lassú eltolódását gátolja meg. Ugy ezen, mint a most leírandó foganatosítási alaknál a hajtólevegő, ahelyétt, hogy közvetlenül a hengerbe bocsáttatnék, az (51) csatornákon át a henger fölső részén lévő (52) horonyba vezethető, honnan az (53) csatornákon és az (54) hornyon át a betóduló levegő a henger fölső részén kiáramló levegő expanziója folytán lehűl. Ezen foganatosítási alak működése a következő: Ha a (q) nyíláson át sűrített levegőt bocsátunk be, miközben a# dugattyú önsúlyánál fogva legalsó helyzetét foglalja el, a levegő a (2) csatornán át a hengerbe áramlik és az (s) szelepet zárja. Egyszersmind a (7) horony szélei körül tömítetlenség áll elő úgy, hogy a levegő a dugattyú alatt lévő térbe áramolhat. Ezen tömítetlenség következtében a dugattyú fölfelé irányuló lassú mozgást végez. Ez a mozgás lassú, mig a (7) horony a dugattyú alatti térrel összeköttetésbe nem hozatik. Az ezen horonyban lévő sűrített levegő a dugattyút fölfelé szorítja és a fölül lévő levegőt komprimálja. Ha a dugattyú alatt uralkodó nyomás egy bizonyos előre megállapított fokra csökkent, az (s) szelep a rúgó behatása alatt nyit és a dugattyú alatt lévő térből kiáramlás áll elő; a dugattyú ezután ismét visszafelé halad és az (s) szelep a dugattyú alatt növekedő nyomás hatása folytán egy bizonyos ponton ismét zár. A dugattyúnak első néhány lökete alatt a (11) tűszelepen átáramló sűrített levegő a (9) plunger (12) dugattyújára bat és ezen plungert a (10) rúgó behatása ellenében lassan lefelé szorítja, miközben a (8) kart és (y) csavart magával viszi. Ezáltal a (t) rúgó nyomása fokozatosan csökken, míg csak az (s) kiömlési szelep nyitására elégtelen nem lesz. Ekkor a dugattyú ide-oda menő mozgása a maximális mértéket elérte
