46774. lajstromszámú szabadalom • Vonatbiztosítóberendezés
Az (1) jelzőkészülék (semafor) (2) sodronykötelét fölvevő egyik (3) csigának meghosszabbított (4) tengelyére az egyik sínszál mellett elrendezett (5) tokban ágyazott (6) fogaskerék van fölékelve, amely a (7) fogasrudat a jelzőkészülék beállítása szerint emeli vagy sülyeszti (lásd 2. ábra). Szabad jelzésnél a (7) fogasrúd legalsó helyzetében, azaz az (5) tok belsejében van (lásd a 2. ábrabeli az 1. ábrára merőleges metszetet) úgy, hogy a vonat az ütköző fölött akadálytalanul elhaladhat. Ha azonban a semafort a sodronykötél kellő beállítása által az 1. ábrán föltüntetett «tilos» helyzetbe hozzuk, akkor a (3) csigával együtt a (6) fogaskerék is elfordul úgy, hogy a (7) fogasrúd kiemelkedik az (5) tokból, a sinek szintje fölé, minélfogva most már akadályt képez az esetleg fölötte elhaladó megállító szerkezet számára Ez utóbbi a lokomotivnak alkalmas helyén könnyen elforgathatóan ágyazott (8) függőleges tengelyből áll, amelynek a sín felőli végére egy (9) szárny fölső végére egy csuklós megerősítésű fogantyúval ellátott (10) emelőkar közepére pedig egy (11) tekercsrúgó van szerelve, mely azt elforgatni törekszik (lásd 3. ábrát). A (9) szárnnyal szemben egy a mozdony alsó részéhez szilárdan megerősített (12) pofa van elrendezve, amely utóbbihoz a (9) szárny egy célszerűen törékeny anyagú (13) pálcika segélyével kitámasztható (lásd az ábra alján levő alaprajzot); a (11) rúgó úgy hat, hogy a (9) szárnyat a (13) pálcikára leszorítva tartja, miáltal egyrészt a pálcika fogva tartatik, másrészt pedig a (8) tengely elfordulás ellen biztosíttatik. Úgy a (12) pofa, mint a (9) szárny a pálcika végeinek fölvételére célszerűen kicsiny mélyítésekkel vannak ellátva. Ha a sinek között elhelyezett (7) ütköző ezen kitámasztott (13) pálcikába ütközik, akkor az a támaszai közül kivettetik, anélkül, hogy az ütközés akár a (12) pofát, akár a (9) szárnyat érintené. Az ütközés után a támaszától megfosztott (9) szárny és ezzel együtt a (8) tengely a (11) tekercsrúgó hatása alatt elfordul, minek következtében a tulajdonképeni megállító szerkezet működésbe jő. Itt e célra példaképen egy a lokomotív gőzszabályozó csapjának önműködő elzárására szolgáló szerkezet van föl tüntetve. A (8) tengely fölső végén csuklósan megerősített (10) kar egy erős (14) rúgó hatása alatt egy a kazán gőzterével közlekedő (15) vezetékbe beiktatott (16) szelep (17) orsójára támaszkodik és azt elzárva tartja mindaddig, míg a (9) szárny (8) tengely és (10) kar a 3. ábrán látható helyzetben marad. Ha azonban az ütközés következtében a (13) pálcika kivettetik és a tengelylyel együtt a (10) kar elfordul, akkor a (16) szelep alátámasztás hiányában megnyílik és a gőzt (18) vezetéken át egyrészt a (19) vészsíphoz, másrészt a (20) hengerben elhelyezett (21) dugattyú alá bocsátja, amely utóbbi (22) dugattyúrúd és (23, 24, 25) emelőkarok révén a gőzszabályozószelep (26) emelőkarját elfordítja; a lokomotív megindítására, ill. megállítására szolgáló ezen (26) emelőkarjának rendes körülmények között való használatát azonban a leírt szerkezet nem gátolja, hanem csupán veszedelem idején működteti azt, minek következtében a lokomotív meg fog állani. A légfék esetleg szintén közvetlen a (21) dugattyúval lehet kapcsolva vagy más áttétel segélyével működtethető. A 4. ábra a szerkezetet működtetése utáni. helyzetben mutatja, amint az ábra alatti alaprajzon látható, az ütköző a (13) pálcikát kivetette, a (8) tengely a (9) szárnynyal és (10) karral együtt elfordult, ennek folytán a (16) vonatindító szelep megnyílt, a (21) dugattyú fölemelkedett és a gőzszabályozó csap elzáródott. A megállító szerkezetnek üzemképes állapotba való visszahelyezésére az ütközés alkalmával kivetett vagy összetört (13) pálcikát egy másikkal pótoljuk; e célból a (8) tengelyt a (10) emelőkar segélyével el kell forgatnunk, egyidejűleg a (10) kart a (14) rúgó ellenében lenyomjuk annyira, hogy a (17) szeleporsó alá forgatható legyen. Hibás váltóállításból eredő vonatkisiklás vagy összeütközés elkerülésére a találmánybeli berendezést a váltóval hozzuk
