46774. lajstromszámú szabadalom • Vonatbiztosítóberendezés

- 3 — kapcsolatba, pl. olykép, hogy annak függé­lyes (27) tengelyét a 7. ábrán látható mó­don meghosszabbítva, végére egy (28) csi­gát ékelünk, amelyhez két (29, 30) sod­ronykötél van erősítve (6. ábra); mindegyik sodronykötél viszont egy-egy az ütközőt mozgató (31) tengelyen elrendezett (32) emelőkarral áll összeköttetésben. Az ütkö­zők mozgatása vagy a már leírt módon fogaskerék és fogasrúd segélyével, vagy pedig a 6. ábrabeli kiviteli mód szerint egyszerűen a tengellyel való közvetlen összekapcsolás által történhetik. Ez esetben a (33) ütközőrúdnak megfelelően meghajlí­tott alsó vége a tengelyhez van megerő­sítve úgy, hogy azzal együtt elfordulván, emelkedik vagy lesülyed. Hogy a valamely állomásra ellentétes irányokból beérkező vonatok egymást biz­tosan kikerülhessék, tudvalevőleg általában azt a szabályt követik, hogy a vonatok a bejáratnál mindenkor az egyenes vágány­szakaszon vezettessenek. így pl. az 5. áb­rát tartva szem előtt, a balról érkező vona­tok mindig az alsó vágányon, a jobbról érkező vonatok pedig a fölső vágányon vezettetnek végig. A rajzon a váltók úgy vannak beállítva, hogy egy balról jobbfelé haladó vonat számára úgy a (VI) bejárati, mint a (VI1) kijárati váltó helyesen áll, azaz ily vonatok számára a vonal teljesen szabad. Ily váltóállás mellett tehát kell, hogy úgy az (A)-nál, mint a (B)-nél levő (33) ütközők lesülyesztett helyzetben legye­nek. A (Vll) váltó azonban az esetben nem áll helyesen egy esetleg jobbfelől beérkező vonat számára, minthogy nem engedi meg annak a szabályszerű egyenes vágánysza­kaszon való bejárását, minek következté­ben az az alsó vágányra térve, könnyen összeütközhetnék az esetleg még a Z állo­más előtt veszteglő, balfelől érkezett vonat­tal. Ezt elkerülendő a C-nél elhelyezett ütközőnek fölemelt helyzetben kell állania, hogy az áthaladó vonatot minden körülmé­nyek közt megállítsa. Ezen váltóállás mel­lett továbbá az állomásról balfelé induló vonat nem járhat ki anélkül, hogy a (VI) váltót fölvágja; e célból a D-nél levő üt­közőnél is fölemelt helyzetben kell lennie. Ebből látható, hogy a találmánybeli be­rendezéssel a váltók hibás állításából ered­hető veszedelmek is biztosan elkerültetnek. Természetes, hogy az egyes váltókat szükség esetén több ütközővel is kapcso­latba hozhatjuk. Alkalmazhatunk a jelzőkészüléktől és váltó­tól független oly ütközőt is, amely apálya­őrök használatára szánva, bárhol a pálya­testen fölállítható, ametynek segélyével te­hát a vonat szükség esetén tetszőleges helyen megállítható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Vonatbiztosító-berendezés vasutaknak «Ti­los» jelzés vagy hibás váltóállítás ese­tén való önműködő megállítására, jelle­mezve a jelzőkészülékkel vagy váltóval összekapcsolt és azzal együtt beálló ütköző és egy a lokomotivra alkalma­zott megállító szerkezetet az ütközés alkalmával kiváltó, de egyébként ez utóbbitól független elrendezésű alkat­rész által. 2. Az 1. pontban igényelt vonatbiztosító­berendezés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a lokomotivon elhe­lyezett vonatmegállító szerkezet egy rúgóhatás alatt elforgatható (8) tengely­ből áll, amely egyik végén egy a pálya­testen beállított ütközővel érintkezésbe jövő pálcikával kitámasztott szárnnyal, másik végén pedig egy csuklós megerő­sítésű (10) emelőkarral van ellátva, amely utóbbi rúgóhatás alatt egy a vonatindító emelőkarra ható dugattyú hengerébe vivő gőzvezetékre iktatott szelepet tart elzárva s azt csak az em­lített pálcikának az ütközés alkalmával bekövetkező eltávolítása és ennek kö­vetkeztében a (8) tengellyel együtt való elfordulása folytán engedi megnyílni, mimellett egyidejűleg egy vészsípot is megszólaltat és a dugattyú esetleg egy fékezőszerkezetet is működtethet. 3. Az 1. pontban igényelt vonatbiztosító-

Next

/
Oldalképek
Tartalom