46774. lajstromszámú szabadalom • Vonatbiztosítóberendezés

- 3 — kapcsolatba, pl. olykép, hogy annak függélyes (27) tengelyét a 7. ábrán látható módon meghosszabbítva, végére egy (28) csigát ékelünk, amelyhez két (29, 30) sodronykötél van erősítve (6. ábra); mindegyik sodronykötél viszont egy-egy az ütközőt mozgató (31) tengelyen elrendezett (32) emelőkarral áll összeköttetésben. Az ütközők mozgatása vagy a már leírt módon fogaskerék és fogasrúd segélyével, vagy pedig a 6. ábrabeli kiviteli mód szerint egyszerűen a tengellyel való közvetlen összekapcsolás által történhetik. Ez esetben a (33) ütközőrúdnak megfelelően meghajlított alsó vége a tengelyhez van megerősítve úgy, hogy azzal együtt elfordulván, emelkedik vagy lesülyed. Hogy a valamely állomásra ellentétes irányokból beérkező vonatok egymást biztosan kikerülhessék, tudvalevőleg általában azt a szabályt követik, hogy a vonatok a bejáratnál mindenkor az egyenes vágányszakaszon vezettessenek. így pl. az 5. ábrát tartva szem előtt, a balról érkező vonatok mindig az alsó vágányon, a jobbról érkező vonatok pedig a fölső vágányon vezettetnek végig. A rajzon a váltók úgy vannak beállítva, hogy egy balról jobbfelé haladó vonat számára úgy a (VI) bejárati, mint a (VI1) kijárati váltó helyesen áll, azaz ily vonatok számára a vonal teljesen szabad. Ily váltóállás mellett tehát kell, hogy úgy az (A)-nál, mint a (B)-nél levő (33) ütközők lesülyesztett helyzetben legyenek. A (Vll) váltó azonban az esetben nem áll helyesen egy esetleg jobbfelől beérkező vonat számára, minthogy nem engedi meg annak a szabályszerű egyenes vágányszakaszon való bejárását, minek következtében az az alsó vágányra térve, könnyen összeütközhetnék az esetleg még a Z állomás előtt veszteglő, balfelől érkezett vonattal. Ezt elkerülendő a C-nél elhelyezett ütközőnek fölemelt helyzetben kell állania, hogy az áthaladó vonatot minden körülmények közt megállítsa. Ezen váltóállás mellett továbbá az állomásról balfelé induló vonat nem járhat ki anélkül, hogy a (VI) váltót fölvágja; e célból a D-nél levő ütközőnél is fölemelt helyzetben kell lennie. Ebből látható, hogy a találmánybeli berendezéssel a váltók hibás állításából eredhető veszedelmek is biztosan elkerültetnek. Természetes, hogy az egyes váltókat szükség esetén több ütközővel is kapcsolatba hozhatjuk. Alkalmazhatunk a jelzőkészüléktől és váltótól független oly ütközőt is, amely apályaőrök használatára szánva, bárhol a pályatesten fölállítható, ametynek segélyével tehát a vonat szükség esetén tetszőleges helyen megállítható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Vonatbiztosító-berendezés vasutaknak «Tilos» jelzés vagy hibás váltóállítás esetén való önműködő megállítására, jellemezve a jelzőkészülékkel vagy váltóval összekapcsolt és azzal együtt beálló ütköző és egy a lokomotivra alkalmazott megállító szerkezetet az ütközés alkalmával kiváltó, de egyébként ez utóbbitól független elrendezésű alkatrész által. 2. Az 1. pontban igényelt vonatbiztosítóberendezés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a lokomotivon elhelyezett vonatmegállító szerkezet egy rúgóhatás alatt elforgatható (8) tengelyből áll, amely egyik végén egy a pályatesten beállított ütközővel érintkezésbe jövő pálcikával kitámasztott szárnnyal, másik végén pedig egy csuklós megerősítésű (10) emelőkarral van ellátva, amely utóbbi rúgóhatás alatt egy a vonatindító emelőkarra ható dugattyú hengerébe vivő gőzvezetékre iktatott szelepet tart elzárva s azt csak az említett pálcikának az ütközés alkalmával bekövetkező eltávolítása és ennek következtében a (8) tengellyel együtt való elfordulása folytán engedi megnyílni, mimellett egyidejűleg egy vészsípot is megszólaltat és a dugattyú esetleg egy fékezőszerkezetet is működtethet. 3. Az 1. pontban igényelt vonatbiztosító-