46714. lajstromszámú szabadalom • Javítások járóművek továbbítására szolgáló berendezéseken

_ 4 -97) födőlapok, mely utóbbiakra (80, 81) kerekek vannak erősítve, födik le. A (96, 97) födőlapok megerősítése részletesebben a 20., 21. ábrákon van szemléltetve. A (96)födőlap egy (101) csapágyában a (100) szem van forgathatóan megerősítve. A függélyes (91) oldalfalon egy (102) csavaranya van alkalmazva, melybe a (104) csavarrúd kapaszkodik, mely utóbbinak feje a (100) szemben nyugszik, míg végén (105) kézi kerékkel van ellátva. A (100) szem és a (108) állító anya közé egy (107) nyomó rúgó van beiktatva. A (105) kerék forgatásával a (96) födőlapot beállíthatjuk. A (107) rúgó a haladás közben keletkező lökések tompítására szolgál. A (77, 78) szárnyakat a fölső és alsó sík vagy görbe (112, 113) fölületek alkotják, melyek között központosán egy szűkített átáramlási csatorna van kiképezve, mely utóbbin leírt módon a hajtóközeg áramlik (18. ábrán metszetben). A szárnyak fölső fölületei a járómű egész hosszában vannak alkalmazva és elülső és hátulsó végeiknél a (83—86) csatornák beömlő nyílásait képezik. A szárnyak alsó fölületei a fölső (75) csatorna falait kötik össze. A fölső és alsó fölületek egy-egy sor zsaluszerű (114, 115) forgatható lappal vannak összekötve, melyek zárt fölületet alkotnak. A fölső és alsó lapokat a (126) görgőkön átvezetett egy-egy (125) vonóelem a (128, 128) quadransokkal köti össze, mely utóbbiak a vonóelem vezetésére megfelelő horonnyal bírnak. A (128, 129) quadransokat a velük szilárdan összeerősített (130) súlyos inga állandóan függélyes helyzetben tartja. Ezen szerkezet a másik szárnynál természetesen ugyanily módon megismétlődik és vagy összefügg a másikkal vagy pedig attól teljesen független. A (130) ingák a járómű billenésekor az utóbbihoz viszonyítva a lefelé billenő oldal felé kibillennek, minek következtében pl. a (124) vonóelemet meghúzzák úgy, hogy az egyes (114) lapok többé-kevésbbé kinyílnak. Ennek következtében az alacsonyabb oldal ismét fölemelkedik és az egyensúly helyreáll, amennyiben az alacsonyabbra került szárny a benne működő (158, 112, 113) ejektor hatása alatt több levegőt von el a szárny fölső fölületéről, mint a magasabban fekvő szárny. Az inga helyett egy annak lengési síkjában forgó gyroskopot is használhatunk, vagy pedig avval kapcsolatban is alkalmazhatjuk, mikor is annak hatását fokozza. A (114) zsalúzát, illetőleg a (130) inga kezelése kézzel is eszközölhető. A generátorban fejlesztett hajtóközeget a különböző hajtócsatornákba a 17. ábrán föltüntetett csőhálózat szállítja. A (131) elzáró szelepen kívül minden egyes oly elágazásnál, mely a járómű két ellentétes oldalához vezet, még (132) szabályozószelepek vagy csapokat is alkalmazunk. Ezen szelepeket zagy csapok, melyek a 22., 23. ábrákon részletesen föl vannak tüntetve, az egyes csatornákba vezetendő haitóközeget szabályozzák. A (133) csap fokozottabb mértékben nyitja vagy zárja a (135, 136) csöveket, aszerint, amint a (137) fogantyút az egyik vagy másik irányba mozgatjuk. A fogantyút egy inga képezi, mely állandóan függélyes helyzetet törekszik elfoglalni. A (140) cső, mely a generátorból a (141) (142) csövekbe vezet a hajtóközeget a fölső és alsó csatornák fuvókáiba vezeti. A (145) cső a generátorból a (146) (147) csövekbe vezet, melyek a függélyes csatornák (161) fuvókáit tápláló (149) csövekkel állnak összeköttetésben. Végül a (155) cső a hajtóközeget a (158) csövekbe vezeti, melyekben a szárnyak egyensúlyozására szolgáló fúvókák vannak alkalmazva. Az ugyanoly célra szolgáló fúvókákat tápláló csövek elágazásaiba a fönt leirt csapok vagy szelepek vannak beiktatva. A kerekeken nyugvó járómű megindítása úgy történik, hogy a hosszcsatornákba és a szárnyakba hajtóközeget vezetünk. A föllépő előirányúló erő következtében a szárnyak aeroplanok módjára műkődnek. A járómű hajlását a vízszinteshez képest a fölső vagy alsó csatornákban, a járómű ferdeségét pedig a szárnyakban működő hajtóerő vagyis a hajtóközegbevezetés szabályozásával vál-