46714. lajstromszámú szabadalom • Javítások járóművek továbbítására szolgáló berendezéseken

- 6 -toztathatjuk. A járómű lefelé hajlik, ha a fölső csatornában működő erő nagyobb, mint az alsóban működő és megfordítva fölfelé hajlik, ha az alsóban működik a nagyobb erő. Ezen szabályozás a megfelelő (132) szabályozó szelepnek vagy csapnak kézzel való beállításával történik. Hasonló módon eszközölhetjük a kormányzást a szárnyak segélyével, azáltal, hogy az egyik szárnyban működő hajtóerőt a másikban működőhöz képest fokozzuk vagy csökkentjük. A járóműnek vízben való megindításakor az ál orrokat zárjuk és a hajtóközegáramlást megindítjuk. Az alsó csatornában levő vizet a rajta keresztül áramló hajtóközeg és levegőkeverék eltávolítja. Az utóbbi a hajófenék alatt való átáramlása-közben párnát képez, mely a súrlódást lényegesen csökkenti. A (160) nyílások a rajzon változhatatlanoknak vannak föltüntetve, azonban a száry ak (114) zsaluzatához hasonlóancsappantyúszerűen is kivihetők. A (95) rúgók a sebesen mozgó víz hatását mérsékelik. Oly esetben, midőn a járómű csak függélyes irányban indulhat el, a (88) (89) nyílásokat teljesen kinyitjuk és a (161) csatornákban a hajtóközegáramlást teljes erővel megindítjuk. Ennek következtében a járómű fölemelkedik. Majd a hosszcsatornákban működő ejektorokat megindítva, a függélyes csatornák hatását lassanként csökkentjük oly arányban, amilyenben a vízszintes szárnyak hatása mutatkozik. Ha a felszállásnál az elülső vagy hátúlsó csatornák nem működnek egyenlően, úgy elegendő a megfelelő (132) szelepet vagy csapot a szükséges értelemben elmozgatni és az egyensúly helyreáll. A járómű egyensúlyát a levegőben a föntebb ismertetett és a (19) ábrán föltüntetett ingával vagy gyroskoppal szabályozott (114) zsaluzattal tartjuk fönn. A 24, 25. ábrák a hajtócsatornának egy más kiviteli alakját tüntetik föl, mely nemcsak járómüveknél, hanem helyhez kötött gépeknél is előnyösen alkalmazható. Ezen kiviteli alaknál a hajtóközeg előállítására szolgáló tüzelőanyagot ugyan nyomás alatt azonban még elégetlenül az átvezető csatornába vezetjük, ahol levegővel keveredik, mire meggyújthatjuk. Az így keletkező nyomás alatt kiáramló láng égéstermékei kiterjeszkednek, nagy mennyiségű atmospherikus levegőt ragadnak magukkal. Az átáramló égéstermék levegőkeverék a tüzelőanyagban rejlő egész hőenergiamennyiséget tartalmazza. E szerkezetnek fő előnye, hogy a fúvókák a generátor és a hajtóközeg vezetésére szolgáló részek egyesítve vannak, ami a hajtóközeg ökonomikus előállítása céljából nagy fontossággal bír. A (171) légbevezető cső középvonalában a (172) fúvókák vannak alkalmazva, melyeket a (173) cső a (174) tözelőanyag tartánnyal köt össze. A tüzelőanyag folyékony vagy gáznemű is lehet és a (174) tartányban nyomás alá van helyezve. A (171) légbevezető csőnek a láng előtt levő belső részén a (173 cső több menetben van körülvezetve, minek következtében a láng sugárzó melege a tüzőlőanyagot hathatósan előmelegíti. A (171 cső hátrafelé kissé kitágul, hogya levegőhozzásimulását megkünnyítsük. A keletkező nagy hőfok miatt a (141) cső tűzálló rossz melegvezető anyagból készül és folytatásában a levegő szívása céljából ferde (175) szívó nyílásokkal van ellátva. A (171) csövet a (180) kúp fogja körül, úgy, azonban, hogy kettőjük között a (-181) helyen levegő áthaladhat. A (180) kúp folytatása (182 ferde nyílásokkal bír melyeken a hajtóközeg levegőt ragad magával. A (180) keverő kúpot egész hosszában az utóbbi alakjához idomúló (183) burkolat veszi körül, mely a levegőt a (182) nyílásokhoz és a keletkező hajtóközeg a levegőkeveréket a motorhoz vagy más felhasználási helyhez vezeti. Az égőben keletkezett melegnek sugárzás okozta elvezetéséből eredő veszteséget lehetőség szerint meg kell akadályoznunk, amit egyrészt azáltal érünk el, hogy az égőt tűzálló és a meleget csak rosszul vezető anyagból állítjuk elő, másrészt, hogy 1 az égő külső fölületét erős légáramlat érinti.