46668. lajstromszámú szabadalom • Állandó munkájú sebességváltoztató elektromos transzmissziók számára

hajtási ellenállás csökkenése folytán rendelkezésre álló energiát a dinamó fogja elfogyasztani oly célból, hogy annak feszültsége fokoztassék, hogy tehát az elektromotor armatúrájának sebessége a jármű gyorsítása céljából folytonosan növeltessék. Világos, hogy az elektromotornak indukáló elemét nem szükséges elforgathatóan elrendezni, hanem lehet azt, váltakozó áram alkalmazása mellett, helytállóan is kiképezni, amikor is az áram oly forgó mágneses mezőt létesít, melynek hatása a forgó indukáló elemek hatásával azonos. A mellékelt rajzban a találmány tárgya három foganatosítási alakjában, vázlatosan van feltüntetve, AZ 1 ábra a találmány tárgyának automobiloknál való alkalmazását láttatja fölülnézetben és oly foganatosítási alakban, melynél az elektromotor forgó indukáló elemmel bír. A 2. ábra oly foganatosítási alaknak fölülnézetét láttatja, melynél az elektromotor helytálló indukáló elemmel és forgó mágneses mezővel bír. A 3. ábra a találmány tárgyát motoros kocsisorra való alkalmazásában, oldalnézetben láttatja. Az ábrákban az elektromos áramkörök egyszerűség kedvéért és csupán az áram által átjárt útnak föltüntetése céljából csak két vezetékkel vannak jelölve, természetes azonban, hogy a találmány tárgya, lényegének változtatása nélkül, többphasisú áram, tehát a szükséges vezetékeknek nagyobb száma esetére is alkalmazható. Valamennyi föltüntetett foganatosítási alaknál a sebességváltoztató két elektromotorból áll, melyek mindegyike egy-egy hajtókereket működtet. A valamely égési folyadékkal hajtott (1) mótor, (1. ábra.) közvetlenül a (2) tengelyt, ez pedig a (3) kúpkerekek segélyével a (4) tengelyt hajtja, melyre két elektromotornak (5) indukáló elemei vannak fölszerelve; az elektromotoroknak (5) armatúráia (7) tengelyekre vannak fölékelve, mely utóbbiak bármily megfelelő (8) erőátviteli elem segélyével a járműnek (9) hajtókerekeivel vannak összekötve. Az elektromotorok táplálásához szükséges áramot a (10) dinamó szolgáltatja, melynek indukáló eleme helytálló, armatúrája pedig a (2) tengelyre vannak fölékelve. Ha a jármű áll, az (1) mótor pedig megindíttatott, akkor az (5) indukáló elemek forgásba hozatnak, míg a (6) armatúrák nyugalomban maradnak. Hogy már most a jármű megindittassék, az armatúrákat az indukáló elemekkel egyenlő sebességű forgásba hozzuk, amit vagy bármily ismert módon pld. egy kapcsoló segélyével, vagy azáltal eszközlünk, hogy az (5, 6) motorokat a (20) ellenállások körében dinamókként működtetjük, mety célból a (20) ellenállásokat fokozatosan kiiktatjuk. Ha már most a hajtási ellenállás csökken, akkor a (2) tengelyen rendelkezésre álló energia a (10) dinamó révén elektromossággá alakul, melyet az elektromotorok fognak fölhasználni arra, hogy a (6) armatúrák az (5) indukáló elemeknél gyorsabban forogjanak, hogy tehát a jármű menetsebessége megnöveltessék. A 2. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál az (1) égési mótor a (2) tengelyt hajtja, melyre a (3) alternátornak és a (10) dinamúnak armatúrái vannak szerelve. A (3) alternátor akként táplálja az elektromotornak helytálló (5) indukáló elemeit, hogy azoknál forgó mágneses terek keletkeznek. Ezen elektromotoroknak (6) armatúrái egy-egy kocsitengelyt hajtanak és kollektorokkal vannak ellátva, melyeken a (11) gyűrűk által hordott kefék súrlódnak; a kefetartó gyűrűk az armatúrák tengelyeire vannak ágyazva és az (1) mótor segélyével a forgó mágneses terekkel egyenlő sebességgel forgattatnak oly célból, hogy egyenáram keletkezzék. A jármű megindításakor az (5, 6) gépek közönséges asynchron motorokként működnek és terhelésben elmaradnak az áramkörbe iktatott (20) ellenállásoknál fogva, melyeket fokozatosan kiiktatunk. Majd beáll a synchronismus és ha a hajtási ellenállás csökken, a (3) alterj nator terhelése is csökken és az ennek folytán a (2) tengelyen rendelkezésre álló