46501. lajstromszámú szabadalom • Elektromos jelzőberendezés vasutak számára

bíró keresztkötések jönnek tekintetbe, lényegtelen, hogy mely áramfaj jön mint jelző ellenőrzőáram alkalmazásba. Az 1. ábrán sematikusan vannak egy rendszer részletei föltüntetve, melynél a vonat hajtására egyenáram szolgál és helyi, valamint távjelzők vannak elrendezve. Az (A, Al) sínek, a (B, Bl, B2) jelzők, az elhanyagolható impedanciával bíró (C, Cl, C2) keresztkötések, a jelző ellenőrzőáram primér (D) erőforrása, az (F, Pl) szekundér tekercselések és a (G, Gl) stb. tekercsek, melyek a sínekhez induktív vonatkozásban vannak, az l. és 2. ábrákon azonosak és ugyanazon munkát is végzik. A hajtóáram elektromos erőforrásakép az (M) egyenáramfejlesztő van megadva, mely egyrészt az (5) vezetékkel van összekötve, mely pl. egy harmadik sín lehet, másrészt a vágánysinekkel áll kapcsolatban. Az (5) vezeték jelen esetben a jelző ellenőrzőnek erőt szolgáltató (D) áramfejlesztő áramkörének egy részét képezi A sortranszformátorok (E2, E3, E4, E5) primér tekercselése a (D) I forrás áramkörében fekszenek. Ezen transzformátorok szekundér tekercselései a vágánysínek számára jelző ellenőrzőáramot szolgáltatnak; az (F2, F5) szekundér tekercselések közvetlenül a sínekhez csatlakozóan vannak ábrázolva, mint az (F, FI) transzformátoroknál, míg az (F3, F4) szekundér tekercselések áramot adnak át az (E6, E7) primér tekercseléseknek, melyek az (F, FI) szekundér tekercselésekhez induktív vonatkozásban állnak. Lényegtelen, hogy a sortranszformátorok az áramot közvetlenül, mint az (F2, F5) szekundér tekercseléseknél vagy közvetve, mint az (F3, F4) szekundér tekercseléseknél vezetik. A találmányra továbbá lényegtelen, hogy sortranszformátorok alkalmaztatnak-e vagy sem. A soros elrendezés előnye abban áll, hogy az áramnak valamely jelző ellenőrző áramkörbe való folyását határolja, ha a vonat által rövidre záratik. A távjelzőket az (N, NI. N2) szemaforok képezik, melyek a szokásos alakkal bírnak és a nehézségi erő hatása által jutnak a «veszély»-helyzetbe, a «biztos» vagy «szabad» helyzetbe azonban akkor kerülnek, ha az (0, 01, 02) tekercseken áram folyik át. Az 1. ábra szerint a (G, Gl) tekercsek az áramot a (H6, H7, H8, H9, H10 és Hll> tekercsekhez vezetik úgy, hogy ezek, ép úgy, mint a 2. ábrán látható (H—H5) tekercsekhez hasonlóan árammal láttatnak el, ha a jelző ellenőrzőáramkör a (G, Gl) stb. tekercsekben áramot indukál, ellenben nem tápláltatnak árammal, ha megfelelő (G-, Gl) tekercsei egy vonat elhaladása, síntörés, a7, áramforrás vagy a jelzőrendszer egy részét képező áramkör hibája folytán nem fejlesztenek áramot. A (H6—HU) tekercsek mágnesezhető anyagból való (P) részeket gerjesztenek, melyek egyik végükkel mágnesezhető anyagból való (Pl) korongokon nyugszanak. A (P) részek (p) csapágyakban forognak és a (pl) kontaktust érintő helyzetből egy másik helyzetig mozoghatnak, melyben (P) és (pl) között az érintkezés meg van szüntetve. Az első j helyzet az, melyet az öt első (P) kar (1. ábra) foglal el, míg az utóbbi helyzet azon kar által foglaltatik el, mely a (Hll) tekerccsel működik együtt. A (Bl) korongok szakadatlanul váltakozóáramú kis (Q) indukciós motorok által forgattatnak, melyek a (Ql) transzformátorok által árammal láttatnak el, míg a primér tekercselések jelen esetben a (D) forrás áramkörében és az (E2--E5) primér tekercselésekkel sorban fekszenek. Ha a (H6—Hll) tekercsek egyikében nincs áram, a (P)rész alsó vége a (Q2) rúgó befolyása alatt jobb felé mozgattatik, amint az a (Hll)tekerccsel együtt működő (P) karnál jelezve van. Ha azonban a (H6—Hll) tekercsek egyikéhez vezettetik áram, ami akkor áll be, ha a vágány szabad, akkor a tekercs mágnesezhető (P) részét és ezzel a (P; kar és a (Pl) korong kontaktusfölületét gerjeszti. Az ennek folytán az érintkezési fölületek között előidézett súrlódás folytán az érintkezési fölületek között előidézett súrlódás által a (P) kar bekapcsoltatik, a forgó (Pl) korong által (P) és (pl) között érintkezés létesíttetik és a helyi áramkör záratik.