46501. lajstromszámú szabadalom • Elektromos jelzőberendezés vasutak számára

— 5 -nak föltiintetve. Egy bizonyos blokk relais-i a teleptől ezen tömb mágneséig terjedő áramkört szabályozzák, mimellett az említett relaisk sorban fekszenek. A 2. ábra szerint pl. föltételeztük, hogy a (2) blokkban nincs vonat. Ezen körülmények között az (F) szekundér tekercselés által bevezetett áram a sineken át a (C) keresztkötéshez halad és induktiv úton a (Gl) tekercsben áramot gerjeszt, mely a (Hl) tekercshez áramlik és az ezen tekercs által ellenőrzött kapcsolót zárva tartja. Hasonló módon látja el árammal a (G2) tekercs a (H2) tekercset és az utóbbi tekercs által ellenőrzött kapcsolót zárva tartja. Az áram tehát a (KI) teleptől a (J) elektromágnesen át szabadon halad és ezzel a (B) szemafórkart megtartja azon helyzetében, amelyben szabad vágányt mutat. Ha a (Hl, H2) tekercsek által ellenőrzött kapcsolók mindegyike nj'ittatik, a (KI) telep által árammal ellátott jelző áramkör is nyittatik és a (B) kar a «veszély»-helyzetbe megy át. Az összes blokkjelzőberendezéseknél nagyon kívánatos, hogy a jelző a «veszély»-helyzetbe menjen, ha a sínben törés áll be. Ezen kívánságnak jelen találmánynál eleget tettünk. Hogy pl. a (2) blokknál az áramot a két (Hl, H2) tekercshez vezethessük, szükséges, hogy a blokk minden pontján a vágány mindegyik oldalon megszakítás nélkül való sínvezeték legyen. Ha tehát törés áll be, az áramkör a transzformátor egyik oldalán megszakíttatik és a helyi jelző áramkör nyitását, valamint a (B) szemafórkarnak a «veszély»-helyzetbe való átvezetését vonná maga után. Amint egy blokkba voEat lép, azon helyzet áll be, melyet a (3) blokk a 2. ábrán jelez. A vonat két (L) tengelye az egymással szemben fekvő oldalakat azon kerekekkel köti össze, melyek a vágányon az (FI) transzformátor és a (Cl) keresztkötés között fekvő pontokon nyugszanak. Az (FI) transzformátor bal oldalán levő áramkör a vonat kerekeit és tengelyeit magában foglalja és a síneknek az ezen kerekektől balra fekvő része nem láttatik el (Fl)-től jelző ellenőrző árammal. A transzformátorhatás a sínek és a (G3) tekercs között tehát megszűnik és a (G3) tekercsen át a (H3) relaistekercshez áram nem jut. A (K2) teleptől a (Jl) elektromágnesig terjedő áramkör a (H3) tekercs által ellenőrzött kapcsolókar által nyittatik és a (Bl) szemafórkar «veszély»-re állíttatik be. Mielőtt az (L) tengelyek azon pontokat elérnék, melyeken az (FI) szekundértekercs a sínekkel össze van kötve, az oly közel záratik rövidre, hogy a (C2) keresztkötés jobb oldalán átmenő áram oly csekély lesz, hogy a (G4) tekercs a (H4) relaishez már nem vezet áramot. Ezen áramkör a (H4-) relaistekercs által ellenőrzött kapcsolónál nyittatni fog. Ezen időpontban a (Jl) tekercs áramköre két ponton lesz nyitva. A vonatnak nagyobb távolságra az (FI) szekundér tekercselésen túl való előrehaladása a (H3) által ellenőrzött kapcsoló zárását fogja előidézni, míg a (H4) által ellenőrzött kapcsoló addig marad nyitva, míg csak a vonat utolsó kerekei a (C2) keresztkapcsolást elérték. Ekkor a kocsi vagy vonat mellső kerekei a (C2) keresztkötést már elhagyták és a (B2) szemafórkarnak «veszély»-re való beállítását már eszközölték. Bár a 2 ábrán látható egyszerű sematikus ábrázolásban a rendszert képező berendezések különféle előnyös kapcsolata be van mutatva, mégis az elhanyagolhatóan kis impedanciát föltüntető keresztkötés és a sínekhez vagy azok egyikéhez induktiv viszonylatba hozott tekercsek előnyeinek elérése nem függ attól, hogy az elrendezés különböző elemei egymással ép úgy vannak összekötve, ahogy azt a rajz mutatja. Az előbbiekben a 2. ábrára vonatkozóan leírt elrendezésnél a jármű hajtására fordított erőre nem voltunk tekintettel, ellenben oly elrendezést mutattunk be, mely elektromos egyen- vagy váltakozóárámmal, gőzzel vagy hasonlóval hajtott járműveknél vagy vonatoknál nyerhet alkalmazást. A találmány induktiv jelző ellenőrzőáramnál találhat alkalmazást, bármilyen legyen is a vonat hajtásához alkalmazott áram; föltéve, hogy a készülékek megfelelők és amennyiben elhanyagolható impedanciával