46349. lajstromszámú szabadalom • Sebességváltoztató hajtómű

lyek együttesen a közlőmű és a motorok | számára való tartókeretet alkotnak.

A hajtómotorok (27, 28) hengerei a (22) forgattyútengellyel, a (29, 30) hengerek pedig a (23) forgattyútengellyel vannak összekötve. A motorok tetszőleges szerkezetűek lehetnek. A motorok célja, hogy a (22, 23) forgattyútengelyeket és ezek segélyével a (20, 21) hajtókorongokat forgásba hozzák. Megjegyzendő, hogy ezen korongok úgy forognak, hogy belső íölületeik ellentétes irányban mozognak.

A (31) hajtótengely hátsó vége a differenciális hajtóművel szokásos módon kapcsolódik; a tengely mellső vége a (32) csapágytömbben van ágyazva, mely a (24) kereszttartó által úgy van alátámasztva, hogy a kereszttartóban függőleges irányban beállítható. Ezen célból a (32) csapágy két oldalán hornyok vannak kiképezve, melyekbe a (24) kereszttartóból függőlegesen kinyúló (33) karok kapaszkodhatnak (6. ábra). A (32) csapágy példaképen a ,(35) kereszttengelyre erősített (34) lábitó segélyével (1. ábra) emelhető vagy sülyeszthető. A (31) tengely a (36) ponton derékszögben meg van hajlítva és ezen meghajlított részével a (32) csapágyban kiképezett (37) nyílásba hatol (6. ábra). Ha a (34) lábitó t elforgatjuk, a (32) csapágy fölemeltetik, illetve lesülyed. A (35) tengely (36) vége a (32) csapágyból kihúzható azáltal, hogy a tengelyt hátrafelé húzzuk, míg csak vége a (37) nyílásból kilép. A kapcsolódásnak rendes körülmények között való biztosítására a (35) tengelyen a

(38) csap van átvezetve. A rajzon a (32) csapágy elmozgatásának igen egyszerű kivitelét tüntettük föl, mely azonban ugyanezt a célt szolgáló bármely más berendezéssel is helyettesíthető. A (31) hajtótengely mellső vége a (20, 21) hajtókorongok közé nyúlik. Ha a (32) csapágy rendes helyzetében van, a (31) tengely a korongokhoz képest sugárirányban halad.

Megjegyzendő még, hogy a hajtótengely a hajtókorongok középpontján túl terjed. A (39) súrlódó korong, melyet a következőkben hajtott korongnak fogunk nevezni,

a (20, 21) hajtókorongok által forgásba hozható. A hajtott korong a (31) tengelyre úgy van erősítve, hogy annak hosszirányában eltolható; a tengely és a korong összeköttetését a (40) ék létesíti, úgy, hogy a korong forgása a tengelyre is átvitetik. A

(39) korong átmérője úgy van megválasztva, hogy ha a (31) tengely rendes helyzetét foglalja el, a (39) korong a (20, 21) korongok belső fölületével érintkezésben áll. A (39) hajtott korong a hajtókorongok középpontjához és tengelyeihez képest előre, ill. hátra mozgatható. A (39) korong rendes helyzetében a (22, 23) forgattyútengelye mögött áll, mely esetben a járművet előre hajtja. Azáltal, hogy a (39) korongot a forgattyútengelyekhez képest előre mozgatjuk, a jármű haladási irányát megfordíthatjuk. Ha továbbá a (39) korongot a (34) lábitó működtetése által fölemeljük, a hajtott korongnak és a hajtókorongoknak érintkezése megszüntethető, ¡ami által a hajtott korong eltolása megkönnyíttetik. A (34) lábitó működtetése által továbbá a (31) hajtótengely mellső vége leszorítható, amiáltal a (39) hajtott korong a hajtókorongok közé erősen beszorítható és a korongok között lévő súrlódási kapcsolás növelhető. Rendes körülmények között azonban erre a leszorításra nincs szükség, mert a hajtómű részeinek önsúlya által elegendő súrlódás keletkezik.

A hajtott korongot hosszirányban pl. a (41) kéziemelő (2. ábra) segélyével mozgathatjuk, mely emelő a (42) csap körül segédvázhoz képest elforoghat. A (41) emelő a (39) hajtókoronggal a (43) rúd és a (44) villa útján van összekötve. Az emelő a szokásos (45) fogasszegmenssel és a (46a) kilinccsel (1. ábra) van ellátva.

A (46) rúd a (44) villával van összekötve és a (32) csapágytömbhöz erősített (47) vezetékben elcsúszhat (3. és 7. ábra). A (46) rúd alsó végén a (48) orral van el^ látva, mely a (24) kereszttartó alsó részére fekszik, ha a (39) hajtott korong a hajtókorongok középvonalával egy vonalba hozatott. A (48) orr úgy van méretezve, hogy amikor a (24) kereszttartóra fekszik, a