46349. lajstromszámú szabadalom • Sebességváltoztató hajtómű
(31) hajtótengelyt annyira fölemeli, hogy a (39) korong és a hajtókorongok kapcsolódása megszűnik, úgy, hogy ha a hajtott i korongot a hajtókorongok középpontjával egy vonalba hozzuk, a hajtott korong önműködően fölemeltetik; ez a működés úgy az előre-, mint a hátramozgatásnál föllép. Megjegyzendő, hogy a- (31) hajtótengely univerzális csuklók vagy más összeköttetések által nincs megszakítva és hogy ez a gely a segédváz hossztengelyében van elrendezve. Megjegyzendő továbbá, hogy az áttételek és motorok a segédváz által tartatnak, mely hátsó végén a differenciális hajtás tokjával mereven van összekötve, mellső végén pedig a fővázhoz csuklósán csatlakozik. Ily módon a hajtómű összes részei egyazon keret által tartatnak és a jármű haladása közben káros igénybevételeknek nincsenek alávetve. Ezenfölül a segédváznak az úttest egyenetlenségei folytán keletkező lengései a hajtóművet nem befolyásolják, mert a hajtótengely és a haj tókorongok a segédvázzal együtt elmozognak és egymáshoz képest állandóan ugyanazon helyzetben maradnak, függetlenül a váz mozgásaitól. A segédváz mellső részére a fővázat tartó rugók hatásukat teljes mértékben kifejthetik. A hajtókorongoknak egymáshoz képest való rézsútos helyzete előnyös, mert ezáltal a hajtó és hajtott korongok között a súrlódási kapcsolás könnyen megváltoztatható, továbbá ez a kapcsolódás a hajtott korong helyzetére való tekintet nélkül könnyen meg is szüntethető. Ezen elrendezés folytán továbbá a kapcsolódás tisztán a hajtómű részeinek önsúlya által is létesíthető. A motorok megindítása és a szokásos ventilátor hajtása céljából a (49) ventilátortengely van elrendezve, mely az (50) vezetékben a segédváz mellső végén a (31) hajtótengellyel egy vonalban van elrendezve (1. ábra). Az (50) vezeték az (51) csapokon van elrendezve, mely csapok az 1. ábrán látható módon keresztirányban haladnak és az (52) karokban vannak ágyazva. Az (52) karok a (18) vezeték két oldalán vannak elrendezve (4. ábra). Ily módon a (49) tengelyt az (51) csapok körül elforgathatjuk. Az (53) súrlódó korong a (49) tengely belső végére van erősítve és a (20, 21) korongok által a (39) koronghoz hasonlóan hajtatik. Az (53) korong azonban a (39) korongtól eltérően, hosszirányban nem mozgatható, mert ily mozgásra nincs szükség. Az (54) ventilátorszárny a (49) tengelyre az (53) korong közelében van ágyazva; az (53) korong a ventilátort hajtja és egyúttal a motorok indítására is szolgál. Ezen célból a (49) tengely végére az (55) forgattyú van erősítve, melynek segélyével a tengely kézzel elforgatható. A forgattyú a szokásos kilincsművel lehet ellátva úgy, hogy használaton kívül lefelé függ; ehelyett a forgattyú levehető is lehet. A motorok megindításánál első sorban a (39) hajtott korongot a (20, 21) hajtókorongok tengelyeivel egy vonalba hozzuk, miközben a korongok kapcsolódása a leírt módon a (48) orr segélyével megszüntettetik. Ezután az (55) forgattyú forgatása által a hajtókorongok elforgattalak, ami által amotorok megindulnak. A motorok megindítása után a jármű is megindítható azáltal, hogy a (39) hajtott korongot a (31) hajtótengelyen hátrafelé mozgatjuk, ami által a hajtóerő ezen tengelyre átvitetik, mihelyt a hajtott korong a hajtókorongokkal érintkezésbe jut. Rendes körülmények között az érintkezést első sorban a hajtókorongok középpontja közelében létesítjük úgy, hogy a hajtott korong kezdetben lassan forog. A fordulatszám azáltal növelhető, hogy a hajtott korongot hátrafelé a hajtókorongok kerületéhez közelítjük. Szükség esetén a hajtott korongot legszélső vagy bármely közbenső helyzetébe egyszerre is mozgathatjuk, mely esetben a hajtótengely a (34) lábitó segélyével fölemeltetik és a hajtott korong mindaddig kapcsolaton kívül tartatik, míg csak a kellő helyzetet el nem érte. A hajtott korongot ily esetekben lassan kell lesülyeszteni, hogy a jármű lökés nélkül induljon meg. Szabadalmi igények. 1. Sebességváltoztató hajtómű, jellemezve nyomda