46286. lajstromszámú szabadalom • Csévélőszerkezet fékezőláncok számára

— 2 — 5. ábra vízszintes metszet, a 4. ábrának 5—5 vonala szerint. A 6. ábra vízszintes metszet a dobon át a 2. ábrának 6—6 vonala szerint. A 1, ábra ugyanolyan metszet más láncelrendezésű dobon át. A 8. ábra a dobnak részben nézetét, részben a 7. ábrának 8—8 vonala szerinti metszetét tünteti föl. A csévélő szerkezetnek állványa célszerűen az (al) orsók segélyével négy sarkával az (a) kocsi fenéknek (2. ábra) alsó oldalához erősített (A) alaplemezből, továbbá egy (U) alakú (B) kengyelből tevődik össze, mely átlós irányban van az alaplemezhez annak két egymással szemben fekvő sarkon, ugyancsak az (a) orsók segélyével hozzá erősítve. A kengyelnek az alaplemezhez képest való eltolásának megakadályozására a két rész között fácösszeköttetést létesítünk, amennyiben az (A) alaplemezt (b) bordákkal (3. ábra) a (B) kengyelnek végeit vagy karimáit p^dig megfelelő kivágásokkal látjuk el (4. ábra). A kengyel az egyik vagy a másik átlós helyzetben rendezhető el és mindkét helyzet a 2—5. ábrákban teljes, ill. pontozott vonalakban van föltüntetve. A kengyelnek elrendezése függ az alaplemeznek mindenkori helyzetétől és a fékező láncnak irányától. A rajzban függélyes rúd gyanánt rajzolt (C) fékezőrúd (2. ábra) fölső végén a szokott módon kézi forgattyúval van ellátva és megfelelő módon van a járművön ágyazva. Másik végéhez közel (cl) kilincskerékkel van ellátva, melynek segélyével a fék meghúzott helyzetébe rögzíthető. A fékező rúdnak alsó végét a (D) fogaskerék veszi körül, mely az (E) láncdobnak (e) fogaskoszorújába kapcsolódik, hogy a dobot az (F) fékező lánc fölcsévélése céljából forgassa. Az (A) alaplemez (d) agygyal bír, mely alulról a kocsifenéknek furatába van beeresztve, a (D) fogaskerék pedig agyszerű (dl) nyúlvánnyal van ellátva mely az alaplemeznek (d) agyában vagy perselyében van vezetve és a (d2) gyűrű által hosszirányban való elmozgás ellen biztosítva. A (D) fogaskerék tehát az (A) alaplemezben elforoghat. Hogy ez megtörténhessék a (C) forgattyúrúdnak mozgását a fogaskerékre kell átvinnünk. A föltüntetett foganatosítási alaknál, mint a rajzból kitűnik ezen célból a forgattyúrúdnak alsó végét és a (dl) hüvelyben lévő furatot négyszögalakban képezzük ki. A kapcsolás azonkívül a (d3) csapszög által biztosíttatik. A forgattyúrúd természetesen tetszőleges más, könnyen oldható módon is kapcsolható össze a fogaskerékkel. Minthogy a fogaskerék a forgattúrúdtól függetlenül vagy ágyazva a kerék még akkor sem feszül, ha forgattyúrúd nem illik pontosan a vezetékbe vagy ha a fogaskerékhez kissé excentrikusan is fekszik. A hajtókereket a (d2) gyűrű a forgattúrúdtól függetlenül is megtartja ágyazásában és ilyen módon baleset nem történhet, ha a (d3) csapszög törnék vagy elkallódnék. A fogaskeréknek agya és a (d2) tartógyűrű között a (d) csapágyperselyben célszerűen (d4) görgőcsápágyat rendezünk el. Az (E) láncdob az (A) alaplemez és a (B) kengyel között van ágyazva. Alkalmazható esetleg a csavaralakú, szokásos dob is ; a dob kerülete azonban előnyösen egy koncentrikusan, csavarvonalszerűen hornyolt aránylag nagy sugarú és hosszúságú (el) és egy koncentrikus hengeres, kisebb sugarú (e2) részből tevődik Össze (6. ábra), melyek egy egyenes, lejtős (e3) rész által köttetnek össze. Egy a dobot körülvevő (e4) karima vagy gyűrű megakadályozza a láncot az egyik részről a másik részre való átcsúszásában. A dobnak széles koncentrikus (el) részének kerülete hosszabb az ugyanazon maximális sugarú spirálisdob ugyanazon központi szögének megfelelő rész kerületénél, Az (e3) egyenes rész pedig a nagy és kis koncentrikus rész közötti legrövidebb önszeköttetés és ily módon a láncra való emeltyűáttételnek a sokkal gyorsabb növekedését teszi lehetővé, mint egy csavaralakú rész úgy, hogy az ismertetett dob segélyével a láncnak szabad vége gyorsabban vétetik föl és legnagyobb emeltyűáttétel rövidebb ideig tartó