46150. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék keverékben levő testeknek elektromosság segélyével való szétválasztására
ezen részecskét ismét pozitív töltéssel látja el, miáltal a részecske visszatér az (E) elektródára. íly módon haladásuk első szakaszában az összes részecskék az (E) elektródán vagy ennek közelében tartatnak meg. Amint azonban a részecskék a pozitiv kisülés által besugárzott zónából az (E2) gát által beárnyékolt zónába jutnak, a tisztán statikus mező hatása lép érvénybe. Az (x) részecskék nagyobb vezetőképességük folytán a teljes pozitiv töltésüket átadják az (E) elektródának és épp oly gyorsan vesznek föl ettől negatív töltést úgy, hogy az egyenlő nemű töltés folytán az (x) részecskék az (E) elektródáról elrepülnek és pedig elég kifejezett pályában úgy, hogy a (D) elosztón át az (A) gyűjtőrekeszbe szállíttatnak. Az (y) részecskék, melyek az (x) részecskéknél kisebb vezetőképességgel bírnak, pozitiv töltésüket lassabban vesztik és lassabban vessznek föl az (E) elektródától negatív töltést. Ha pozitiv töltésüket kicserélték negatív töltéssel, úgy szintén elhagyják az (E) elektródát, azonban esetleg oly gyönge impulzussal, hogy úgy hullanak le az elektródáról, mintha kizárólag a nehézség hatása alatt állanának és beesnek a (B) rekeszbe. Azonban az (y) részecskéknek az (E) elektródáról való elszabadulása ugyanazon törvény alapján megy végbe, mint az (x) részecskéké. A szigetelő vagy dielektromos (z) részecskék azonban a sugárzó kisüléstől nyert pozitiv töltésüket megtartják és így a negatív töltésű (E) elektródán tapadva maradnak úgy. hogy erről mechanikailag távolítandók el és a (C) rekeszbe hullanak. A kezelés alapelve tehát abban áll, hogy a keverék összes részecskéinek egy sugárzó elektróda konvektiv kisülése által a szállító elektróda fölületének töltésével ellenkező előjelű töltést adunk és ezután a részecskéket egy statikus mező hatásának tesszük ki, amelyben lényegileg csupán statikai feszültség uralkodik. A szállító elektródának, a sugárzó elektródának és a gátnak kombinációja különböző módon használható, amint ez a 3., 4. és 5. ábrában látható. Annak megakadályozására, hogy a kezelendő anyag a tápláló tölcsér oldalfalaihoz tapadjon, a vezetőanyagból álló (M) ernyőt alkalmazzuk (1. és 2. ábra), mely az (E) elektródával vagy a földdel van összekötve és a (H) tölcsért az elektródák elektromos befolyása alól elvonja. Sok esetben ajánlatos oly mezőt alkalmazni, melynek feszültsége lényegében állandó és ha vezetőanyagból (fémből) álló be nem burkolt elektródákat használunk, amelyek úgy vannak elrendezve, hogy a feszültség az egyik elektródától a másik felé tartó konvektiv kisülés által nem csökkentetik lényegesen, úgy a kezelést gyakori disruptiv kisülések szakítják meg, melyek hevessége és gyakorisága a feszültség emelkedésével nő. Ezért a szükséges vagy kívánatos magas potentiálok alkalmazása esetén, melyek a hatásos és gazdaságos elválasztás szempontjából előnyösek, a két elektróda egyikét legalább szigetelni vagjr védeni kell a disruptiv kisülések ellen. Ha ellenben a töltés egyirányú és az elektródák egyike dielektromos burkolattal van ellátva, az a nehézség áll be, hogy a finom részecskék, melyek a burkolatlan elektródáról elröpülnek, a szigetelt elektróda felé törekszenek és ezt vezető porból álló bevonattal látják el, amellyel a szigetelt elektróda kondenzátort képez úgy, hogy az elválasztásra szolgáló elektrostatikai mező gyöngíttetik, sőt teljesen lerontatik. Ha a töltés egyirányú marad ugyan, de gyzrsan változik, a gyorsan potentiál változások a dielektrikumon keresztül az elektromosság mozgását idézik elő, miáltal ezen hátrányt elkerüljük, míg ellenben állandó vagy lassan változó potentiálú töltés mellett a dielektrikumban csak igen kevéssé, vagy egyáltalában nem mozog az elektromosság. Ezen nehézségek elkerülése végett a találmányt a 3., 4. és 5. ábrában föltüntetett módon foganatosíthatjuk. Ha az (El) elektróda nincs tényleges érintkezésben az (E2) gáttal, az elektródának vékony drót, éles penge vagy hegyes csúcssorozatból kell állnia. A tetszőleges megfelelő nagyságú és alakú (El) elektróda (3. és 4. ábra) az (E2)
