46095. lajstromszámú szabadalom • Késszerkezet

Megjelent 1909. évi augusztus lió 9-én. MaCÍY. SZABADALMI KIK. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 46095. szám XVI/d. OSZTÁLY Késszerkezet. CZITRONYI JÁNOS GÉPÉSZMÉRNÖK BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1908 május hó 22-ike. A fémanyagok forgácsolása (esztergálás, gyalulás stb.) körében számos késszerkezet van elterjedve, amelyek a drága szerszámacél beruházási költségeinek csökkentését s az elkopott, köszörült élrész gyakori újrakovácsolásnak elkerülését célozták. E szerkezetek általában két fő elv szerint készültek. Ugyanis az olcsó vasanyagú tartó megfelelő üregében eltolhatóan rögzített egyenes rúdalakú késnek vagy hossztengelye s így egyik oldallapja végzi a forgács leválasztását s így ez áll az «elhelyezési» szög alatt, vagy pedig homloklapja. Mindkét fajta szerkezet, bár gazdaságosság tekintetében nagy haladást mutat az egy darabból álló késekhez képest, még egy komoly hiányban szenved, aminek aránylag csekély elterjedtsége is főként tulajdonítható. A meglévő szerkezeteknél ugyanis a késeknek szilárdsági szempontból oly alakokban és méretekkel kell készülniük, hogy az elhasználódott élrész helyreállítására sok oly anyagot kell elköszörülni, reszelni vagy melegen levágni, amely a forgács 1&metszésében közvetlenül részt nem vett; emellett a köszörülés munkája is alig van megkönnyítve. E körülmény vezeti aztán a második hibára különösen a kevésbbé képzett gépmunkást, amidőn az' acél anyagában s a köszörülési időben való takarékoskodása közben a késnek csak a munkár ban kopott részeit köszörüli le. Ezáltal a működő rész egyre hibásabb formát, helytelenebb elhelyezési és ékszöget nyer, ami viszont gazdaságtalan, pontatlan munkára, az' élek rohamosabb kopására stb. vezet. Ily körülmények közt nagy előnyökkel kecsegtetett oly késszerkezet alkotása, amely a késnek egészen vékony penge alakban való alkalmaztatását engedi meg, amelynek tehát a jóval kisebb beruházási költség és kamatveszteség mellett az a jó oldala is megvan, hogy a használat után a metszésben részt vett, elkopott élrésznek csak közvetlen környezetét, tehát igen kevés anyagot kell a penge homlokának néhány másodpercnyi könnyű és gépies munkával járó u tánköszörül és e útján eltávolítani, anélkül, hogy a kés alakja változnék. Nagy jelentőségű ez az anyagmegtakarítás, különösen a jelenleg mindinkább terjedő önedző gyors acéloknál. Ezek ára ugyanis az eddigi szerszám acélokénak 5—10-szerese lévén, nagyobb kiviteleknél a beruházás és kamatveszteség a velük elérhető anyagi előny igen nagy részét