46095. lajstromszámú szabadalom • Késszerkezet

emészti föl nemcsak az egy darabból álló, hanem a tartókba helyezett, zömök rúdalakű kések alkalmazása mellett is. A pengealakú késnek eltolhatóan rögzíthető, pontos ágyazására a rajzban látható kétféle szerkezetet találom gyakorlati és gazdasági szempontból alkalmasnak. Az (I) szerkezet az olcsó acélból közönséges nagyoló esztergakés alakjában kovácsolt (a) alsó részből (támasztó rész) áll, amelynek az elhelyezési szög alatt álló s csatornaalakra munkált sík lapján a (c) penge fekszik. Utóbbit a (b) fölső rész rögzíti helyzetében, egyrészt a késtartó csar varoknak, másrészt a (d) szívós anyagból készült külön fejcsavarnak meghúzása útján. Ügy a penge egy vagy több lapja, mint a tartórészek megfelelő fölületei is többé-kevésbbé recézve (esetleg fogazva) lehetnek, bár a tapasztalat szerint a kettős szorító erő elegendő súrlódást létesít penge és késtartó között, fogazás és récék nélkül is. A késtartó két része közti hézagot a «húzást» egyrészt a csatornából 1—2 mm.-nyire előálló penge, másrészt az (f) alátét szabja meg, amely utóbbi a kétrúdrészt egymáson elfordíthatóan rögzítő (e) lapocskára van dugva. A II. szerkezet főrésze az egy darabban kovácsolt, esetleg acél- vagy lágy öntvényként előállított (a) késtartó, amelynek fejrészén kiképezett üregben van a (c) penge az alája helyezett (d) ékkel rögzítve, amelynek vékonyabb végét a kiverés megkönnyítésére szélesbbített fejjel célszerű ellátni (Ha. ábra). Ék és penge közt ugyancsak a kisebb-nagyobb mérvű recésség (esetleg fogazás) gátolja az elmozdulást; a.z üreg falaival érintkező fölületek azonban simákra munkáltatnak meg, hogy a késnyomás a pengét ékkel együtt beljebb szorítván, még- inkább biztosítsa helyzetében. A kezelés megkönnyítése érdekében az ék alsó lapjára körülbelül merőlegesen ható állítócsavart is alkalmazhatunk [Ha. ábra (h)]; hogy ugyanis ennek meghúzásával az ék beverésekor, megeresztésével pedig annak kiverésekor megkíméljük a kemény s' esetleg igen rövid rideg pengét a nagyobb ütésektől. Még könnyebbé' válik a kezelés, ha a szorítócsavar támaszkodása helyén az ék alsó (tehát a pengétől távolabbi) hosszlapján a (Ilb) hosszmetszet szerinti lépcsőt képezünk ki. Tapasztalat szerint a penge rögzítése az ékkel fogazás és szorítócsavar nélkül is teljesen megfelelő és nem körülményes. Amikor szükséges, hogy a penge messzebbre nyúljék ki a tartóból, a (d) ék a pengét 3 oldalt határoló csatornás alakban készül, hogy a széles lap síkjába eső irányban is tehermentesítte&sék a penge a nagy hajlító igénybevétellel szemben. A késtartó fejrésze természetesen mindkét szerkezetnél úgy is képezhető: ki, hogy a penge hossza a tartó tengelyére egészen merőlegesen álljon. A penge mindkét végét a metszéshez szükséges alakra reszeljük, vagy köszörüljük s a végeken, esetleg egész tömegben megedzzük azt, hogy tisztán a szükséges utánköszörülésekkel 150—200 mm. hosszról egészen 15—20 mm. hosszig elhasználhassuk. Ha pedig önedző acélból való a penge, úgy még e kis maradék sem vész kárba, lévén az minden előkészület nélkül egy késalakra kovácsolt vasrúd hegyére hegeszthető, vagy forrasztható s így utolsó részecskéjéig fölhasználható. Röviden összefoglalva, most már a következőkben látom késszerkezeteim használatának előnyeit az eddig használt késekkel és késtartókkal szemben. 1. A késtartók olcsó anyagból minden különleges berendezés nélkül, egyszerű munkával állíthatók elő s egyszerű szerkezetüknél fogva különösen, ha a fejrészek fölületei meg is edzetnek, tartósak, nem romlékonyak. 2. Bármely esztergapadon s a legtöbb gyalúgépen, minden átalakítás nélkül, befoghatok. 3. Segélyükkel gazdaságosan használhatjuk a legkitűnőbb s legdrágább szerszámacélt, mert: a) igen alacsony a vékony, könnyű s készre hengerelt szalagokban beszerezhető penge beruházási költsége; b) utánkovácsolni, idomítani, tehát a külön