45622. lajstromszámú szabadalom • Hajócsavar
mint az alkotó (c), illetve (f) belső pontja. A hajócsavar geometriai szerkesztése a következő: ' Először is a csavar (k) kerületi körét állapítjuk meg. Ennek a körnek (a—b) sugarát előzőleg számítással kell meghatározni. A csavar (a) emelkedési szögét bármelyik (a—b) sugárra rakjuk föl és pedig olyképen, hogy a szög csúcsa a (k) kör kerületére essék. Az emelkedési szög nagyságát előzőleg fölvesszük; a szög nagysága a mindenkori viszonyokhoz alkalmazkodik. Az (a) szög egyik szárát tehát az (a—b) sugár alkotja, másik (b—c) szára pedig a sugártól eltér. A csavar forgási iránya a szög fölrakásának irányával ellentétes (láad a nyíl irányt). Majd az (a—b) sugár fölé az 1. ábrán eredményvonallal föltüntetett félkört rajzoljuk. Ez a félkör az (a) szög (b—c) szárát a (c) pontban metszi. Ezután a (c) pontból az (a—b) sugárra b (c—d) merőlegest bocsátjuk. Az (a—b) sugárnak a (c—d) merőleges által levágott nagyobb részét a (k) kör kerületére az (a) szög csúcsától kiindulva a nyíl irányával szemben fölviszszük. Az így nyert (e) pont a csavarszárny szélességét meghatározza. , Meg kell jegyezni, hogy a szárnyat kívülről határoló csavarvonal hossza, a valóságban a (b—c) sugárnak a (c) pontig terjedő hosszának felel meg, mivel a csavar emelkedésének mértéke az (x) szögnek emelkedési szögül való választása folytán a (c—d) merőleges hosszával egyezik. Ezután az (e) pontból •meghúzzuk a (k) kör (a—e) sugarát, melyre az (a—e—f) szöget, mely az (a) szöggel és így az emelkedési szöggel is egyenlő, fölrakjuk. Ezáltal megkaptuk az (e—f) szárat, melyet az (a—e) sugárra, mint átmérőre rajzolt félkör az (f) pontban metsz. A (k) kör középpontjából a (c) és (f) pontokon át megrajzolt (y) kör adja a legnagyobb agyátmérőt, mert a csavarszárnyak csakis ázon részei működhetnek hatályosan, melyeket a -(b—c) és (e—f) szárakkal, mint alkotókkal szerkesztünk. De, minthogy ez az agyátmérő legtöbbnyire túlságosan nagy, rendesen kisebb, kiszámított agyátmérő is elégséges. Ezt az agyat a (z) kör jelzi. Hogy a szárnyfölületet a kisebb (z) agyátmérőre átvihessük, a (b—c), illetve (e—f) alkotókat az (1) legömbölyítések útján az (a—b), illetve (a—e) sugarak fölé rajzolt félkörökkel összekötjük. A megfelelő pontok levetítésével a szárny oldalnézete könnyen megrajzolható, ha tekintetbe vesszük, hogy a (c—d) merőleges a szárny kerületi körének emelkedésére mérvadó és hogy a szárny a (c—d) merőleges mértékének megfelelően még egyszer fölfelé vannak görbítve. A 3. ábra a csavarnak olj7 foganatosítási alakját ábrázolja, melynél a szárnyak végei nincsenek fölhajtva. Ebből kifolyólag az alkotók belső és legkülsőbb végpontjai egy és úgyanazon keresztsíkban fekszenek. A csavarsík ható része befelé egészen az (y) körig terjed, mely kör az alkotók és a sugár fölé rajzolt félkör metszéspontjain, vagyis az alkotók belső végpontjain megy keresztül. Ezen kör képezi tehát a képzelt henger palástját, amelyen az alkotó belső végpontja mozog. Ezen (y) alapkör egyúttal a ható szárnyfölület belső határának és a lehető legnagyobb agyátmérőnek is tekinthető, melyet azonban csak bizonyos esetekben (magas nyomású csavarok) használunk. A rajzon föltüntetett foganatosítási alaknál a (z) agy számára kisebb alapkört választottunk. Az (a) körön belül fekvő szárnygyökérről csak annyit említünk meg, hogy ez, épúgy, mint más csavaroknál, a csavarföl ü let görbületéhez való kellő átmenettel láttatván el, a szárny lapja, azaz a tulajdonképeni szárny és az agy között való összeköttetést teljesíti. A föltüntetett foganatosítási alakoknál a szárnygyökér az alkotóknak a tengely középvonala felé görbített folytatása által képeztetik ki, miközben az alkotó a sugár fölé rajzolt félkörben továbbmozog, tehát maga a szárnygyökér is egy valódi csavarfölületet alkot. A (z) agytesten képződő csavarvonal végpontjait (h és i) betűkkel jelöltük. Hogy a szárnyaknak ismert módon bizonyos homorúságot adhassunk, az alkotó a fölvett egyenes vonalú alaktól el is térhet
