45293. lajstromszámú szabadalom • Bolyhos szalag s előárú annak előállítására

— 2 -szessé húzása után pedig a 3. ábrában látható tömlőalak keletkezik. Nevezetesen a' behelyezett bolyhvetülékeknek két-két (b, e) láncfonalpár által való lekötése ezen fonalak cérnázása útján megy végbe akképen, hogy az összetartozó párok ellenkező sodrási iránnyal bírnak. Ha pl. az 1. ábrában a fölső (a) bolyhvetüléken lévő lekötési helyeket nézzük, akkor azt látjuk, hogy a (külső) (b)-láncfonalak az (a) vetüléken fölfekszenek, míg a (belső) (c) fonalak mögötte eltűnnek. A két Összetartozó fonalpár négy fonala tehát így fekszik: j magasan, mélyen, mélyen, magasan; ugyan- f ezen értelemben való cérnázásnál így feküdnének: magasan, méljen, magasan, mélyen. Ezen láncfonalak, melyeket a közbenfekvő vetülék egymástól eltávolítva tart (2. ábra), azon igyekeznek, hogy a középhelyzetbe visszatérjenek és ezáltal a szabadon fekvő bolyhvetülékrészeknek, melyek később a bolyhot képezik, bizonyos hajlást kölcsönöznek és pedig a fölső (a) vetüléknek hátrafelé való hajlást (3. ábra). Miután a következő vetülék cérnázás folytán ellenkező sodrási iránnyal köttetik le, ennek folytán itt a fölülről számított második vetüléknél (1. ábra) a négy láncfonal közül a belsők fölfekvők, a külsők pedig eltűnők. Ezen fonalak ennek folytán arra törekszenek, hogy a bolyhvetülék részeket fölfelé hajlítsák; a következő vetülék ismét lefelé hajlíttatik s. i. t. Ha a tehát az egyes lekötési helyeket a bolyhvetülék irányában követjük, akkor azt fogjuk találni, hogy mindegyik (b, c) láncfonalpár az ellenkező sodrási irányt mutatja, mint az utána következő pár. Éppen így változtatják a láncfonalpárok egyes lekötési helyei vetülékrőlvetülékre sodrási irányukat, ennélfogva a láncfonalaknak váltakozó sodrási irányát, találjuk úgy a bolyhvetülék, mint a láncfonalak irányában. Megjegyzendő még, hogy az árú fölvágására igen fontos tömlőképződést előmozdítjuk azáltal, hogy a (b és c) fonalakat a szövésnél különböző feszességgel feszítjük ki. Ha már most az így kapott tömlőhöz hasonló szövetet a 3. ábrában (d)-nél jelzett helyeken szétvágjuk, akkor a csokrok a láncfonalak meghúzásánál minden további hozzájárulásunk nélkül maguktól fölegyenesednek úgy, hogy a 4. és 5. ábrában hosszmetszetben és elölnézetben látható egyoldalas zsenilia keletkezik. Az egymás mellett keletkező zseniliacsíkok számára fölváltva csak a fölfelé irányuló és azután a lefelé áthajló bolyhvetülékek metszetnek szét. Mindegyik tömlővetülékfonalaí (3. ábra) tehát fölváltva használtatnak a két szomszédos zseniliacsíkok (L. 3. ábra (d) fönt és (d) lent) egyikének és másikának képzésére és két-két csokor között az (a3) bolyhosvetülékdarabkák (4. és 5. ábra) ke letkeznek, melyek éppen olyan erősen be vannak kötve, mint maguk a csokrok és amelyekre vonatkozólag különösen kiemelendő, hogy egyáltalában nem jelentenek tetemes anyagveszteséget. A kétoldalú bolyhos szövet számára való zseniliát egyszerűen az 1. ábra szerinti árúból kapjuk azáltal, hogy a tömlőket nem úgy vágjuk föl, mint ahogy eddig leírtuk, hanem a középen egyetlen metszést végezünk (L. 3. ábra (c)-nél) úgy, hogy a zseniliát a 6. és 7. ábra szerint fölváltva fölfelé és lefelé irányított csokrokkal kapjuk. Az (a3) boholyvetülékdarabkák tehát egész csokornagyságig meghosszabbíttattak. Emellett azonban a boholymagasság kisebb, mint ahogy az a 4. ábrában van jelezve, ha a (b, c, c, b) láncfonalcsoportok egymástól való távolsága ugyanaz marad. Különben pedig ezen egymástól való távolságot kellene megnagyobbítani, ha ugyanazt a boholymagasságot akarnók elérni, mint az egyoldalá boholyszalagnál. Említettük már, hogy a csokrok a bolyhvetülék átmetszése után a sodrott (b, c) fonalpárok által fölegyenesíttetnek. Emellett a láncfonalak természetesen részben elveszítik sodrásukat, mert részben fölsodrás létesül. Ezen okból, amint már említettük volt, a láncfonalaknak egy fordulatnál többet kell adunk, tehát egész fordulónál többet kell alkalmazni. Ez egy közön séges sodró- vagy hurokrés berendezéssel nem végezhető és azért célszerűbben a 8. »