45247. lajstromszámú szabadalom • Szabályozó berendezés váltakozó áramú hálózatokhoz

szabályozó ellenállásai, miközben ismét a különböző ellenállások oly kapcsolatát tételeztük föl, hogy az (a) váltakozóáramú gép gerjesztése a csoport üzeme módjának és a terhelésnek megfelelően akként változzék, hogy a hálózati feszültség alkalmas módon szabályoztassék. Itt is lehet — ép úgy mint az első elrendezésnél — valamely más foganatosítási alakot is választani, mely a váltakozóáram feszültségét az üzemi mótor üzemétől függésbe hozza. A berendezésnek azonban itt egy más, jóval gyakorlatiasabb célja is van. Ugyanis az ily indító és segéd-áramátalakítókat igen gyakran alkalmazzák oly hálózatoknál, hol az üzemi motoroknak nagy gyorsulással és húzóerővel kell indulniok, mint pld. felvonóknál, bányaszállítóknál és hasonló üzemeknél, vagy oly telepeknél, hol üzemközben erős terhelésváltozások lépnek fel, mint pld. hengerműveknél stb. Ily telepeknél az áramátalakító-csoportoknak a gazdaságos fordulatszám-szabályozás mellett elsősorban az a feladatuk, hogy a fellépő terhelésváltozásoknak a központ feszültségét csökkentő hatását és ennek a hálózathoz kapcsolt más üzemi motorokra gyakorolt hatását kiküszöbölje. Ekkor azonban tudvalevőleg nem elégséges, ha az üzemi motorok elé csak egy ily áramátalakító gépcsoportot kapcsolunk be, mert ez a terhelés lökésszerű változásainál a primar feszültségesést meg nem szünteti, hanem eme feszültségesés gyakorlati kiküszöbölésére az egyetlen eddig ismert módszer az volt, hogy az áramátalakító gépcsoportot Ilgner rendszerre szerint nagyobb lendítőkerékkel kapcsolták, mely a terhelésváltozásokat felvette. Ismeretes, hogy ily lendítőkerekes áramátalakítók használata többféle hátránnyal járt. Az áramátalakítócsoport primár gépjének asszinkrón gépnek kell lennie, melynek fordulatszámát energia elpusztításával szabályozni lehet, hogy így a ^lendítőkerék hatása érvényesülhessen. Másrészt a lendítőkeréknek általában igen nagynak kell lennie, hogy a kellő hatást kifejthesse és hogy a csoport hatásfokát túlságosan ne rontsa, mi a berendezést rendkívül bonyolódottá teszi, és annyiban is hátrányos, hogy a lendítőkerekes áramátalakító-csoport indítása és megállítása nagy nehézségekbe ütközik. A szóban levő szabályozóberendezésnél a lendítőtömeg teljesen elmaradhat és a központ terhelésének nem kell állandónak lennie, sőt közepes terhelése csökken, mert a lendítőkerekes áramátalakító okozta energiaveszteségek elmaradnak, a feszültségveszteségek pedig tökéletesen elkerülhetők, sőt túlkompenzálhatok, úgy hogy pld. a terhelés növekedésénél a feszültség is növekedik. A hálózati áram közepes fáziseltolódása a leírt szabályozóberendezésnél igen csekély lehet. Világos, hogy a hálózathoz kapcsolt gép szabályozóhatása abban rejlik, hogy a túlságos gerjesztésnél dewattált mágnesező áramokat a hálózatba szorítja vissza, a szabályozást pedig könynyen lehet akként végezni, hogy a hálózati áram közepes fáziseltolódása csekély legyen és így a primar telep terhelése minimumra redukálódjék. Lehet egyébként lendítőkerék-hatásokat is használni, ha pld. a később ismertetett, kissé módosított kapcsolási elrendezéseket használjuk, de ekkor is jóval kisebb lendítőkerekek elégségesek.1 Végül a szóban levő szabályozóberendezés még rendkívül érdekes és gyakorlatias foganatosítási alakokat enged meg oly üzemi motorok használatánál, melyeket segéd-áramátalakítókkal tartunk üzemben, amennyiben ily üzemeknél a kivánt hatást az áramátalakító rendkívül egyszerű, különleges kapcsolásával létesítjük. Eme kapcsolási elrendezés megvilágítására először is az ily segédáram-átalakítók működésének alapelveit ismertetjük néhány diagramm alapján. Egyelőre feltételezzük, hogy ezek a segédáram-átalakítók nagyobb lendítőtömegekkel kapcsolva nincsenek. A 8. ábrán példaképen átalakító segélyével indított üzemi mótor, pld. bányafelvonógép indítási sebessége látható. Az (s) abszcissza-tengelyen az idő másodpercekben van felrakva, (v) az üzemi mótor sebessége, (el) az átalakító által az üzemi motornak szolgáltatott áram feszültsége, (il) a primar