45247. lajstromszámú szabadalom • Szabályozó berendezés váltakozó áramú hálózatokhoz

vagy állandó feszültségre való szabályozásra állítható be. Végül a szabályozásnak érdekes előnyei is vannak ebben az esetben, mikor az illető mótor, vagy evvel kapcsolt segédgép gerjesztését magát használjuk fel a feszültség szabályozására, minthogy majdnem az összes wattnélkül áramokat távoltarthatjuk a hálózatéi és a mótor és generátor között a hasznos áram mellett csak gyenge, elő- vagy utánsiető wattnélküli áram folyik, hogy generátorra való visszahatása által a központ feszültségét szabályozza. Ebben rejlik a különbség az egyenáramú hálózatokkal szemben, melyeknél a hálózathoz kapcsolt mótor gerjesztésének változása csakis a fordulatszám változását idézné elő, a feszültségszabályozásra azonban befolyás nélkül volna. A szóban levő rendszernél ép úgy lehetne a központ valamely gépjét, mint különös előnnyel az üzemi géppel kapcsolt segédgépet, vagy ezt a inótort magát is használni. A szabályozás maga kétféleképen történhetik : 1. elektro-mecbanikus úton, mikor valamely váltakozóáramú gép szabályozóját egy a hálózathoz kapcsolt mótor szabályozója, vagy a mótor más része működteti^ 2. tisztán elektromos úton, mely főleg váltakozó egyenáramú áramátalakítóknál vagy más segédgép-csoportoknál jön szóba és melynél valamely váltakozóáramú gép gerjesztő* vagy másodáramköre a segédgépcsoport gerjesztő áramkörével, vagy egy egyenárammal gerjesztett motorral, illetve más hasonló módon változó áramforrással -van kapcsolva. Legyen pld. az 1. ábrán (1, 2, 3) egy •váltakozóáramú hálózat táplálóvezetéke, (a) a hálózathoz kapcsolt mótor, (r) egy indítóvagy szabályozóellenállás, (e) a hálózathoz kapcsolt váltakozóáramú gép, melyet a (—) egyenáramú áramforrás gerjeszt és melynek gerjesztését a (w) szabályozóellenállás szabályozza. Tegyük föl, hogy az •(a) mótor oly mótor, melynek nagy húzóerővel kell indítania, ekkor áramfogyasztása •az (r) ellenállás indítóállásánál lesz maximális, végállásában pedig csökken, hasonló módon a mótor által előidézett feszültségesés is az indításnál lesz maximális és a normális üzemközben csökken. Ezért nyilvánvalólag könnyen lehet a két (w és r) ellenállást egymástól oly módon függésbe hozni, például beállítószerkezetüket egymással mechanikus úton kapcsolni, hogy az (e) gép gerjesztése ellenkező értelemben változzék, mint az (a) mótor által előidézett feszültségesés, hogy így a hálózatban a feszültségesést kompenzálhassuk, sőt az (a) mótor növekvő terhelésénél feszültségnövekedést idézzünk elő. Az ellenállások mechanikus kapcsolása helyett az (e) gépet természetesen más úton is lehetne az (a) mótor terhelésváltozásátói függésben szabályozni, pld. akként, hogy a (w) ellenállás beállítását az (a) motoron átfolyó áram, vagy ennek az áramnak feszültsége, vagy a rótorfeszültség, vagy a mótor sebessége végezné pld. egy centrifugálszabályozó útján vagy gyorsulásának hatása alatt és így tovább, általában pedig oly tényező segélyével, mely a mótor üzemi viszonyaitól függ. Az (e) gép tetszőleges, a hálózathoz kapcsolt gép, pld. mint megrajzoltuk üresen futó szinkrón mótor lehet. Elvileg erre a célra központi generátor is használható, amennyiben a (w) ellenálláson átfolyó áramot a központba vezetjük vissza és itt a generátor vagy gerjesztőgépje gerjesztésének szabályozására használjuk. A szabályozó áramot más módon is függésbe hozhatjuk a mótor sebességétől, pld. akként, hogy ezt a motorral mechanikus úton kapcsolt gépben termeljük vagy evvel szabályozzuk és így tovább. A 2. ábrán eme föntebb jelzett szabályozóberendezés más foganatosítási alakja látható. Itt oly üzemi motorról van szó, melyet gazdaságos indítás és fordulatszámszabályozás céljából váltakozó-, egyenáramú áramátalakító hajt, (a) az áramátalakító gépcsoport váltakozóáramú, (b) az egyenáramú gépe, (c) az üzemi mótor, mely itt egyenáramú gép és az áramátalakit csoport egyenáramú oldalához van kapcsolva. (w w w w) a különböző gépekó