45241. lajstromszámú szabadalom • Önműködő szabályozóberendezés

lyozó ellenállások elrendezése mutatja, hogy ha az ellenállás és a motor forgató nyomatékának többlete pozitív, az admisszió szabályozása oly sebességgel történik, mely annál nagyobb, mennél nagyobb maga ezen különbség, míg az admisszió csökkentése csupán csökkentett sebességgel történhetik-Ha ellenben az ellenálló és a mozgató forgató nyomaték közötti különbség negatív, úgy az admisszió csökkentése történik annál nagyobb sebességgel, minél nagyobb ezen különbség, míg az admisszió fokozása csupán csökkentett sebességgel eszközöltetik. A (29) pont körül leng a (28) himba. Az egyik végére a mozgatható (30) tekercs van függesztve, melyre a (31) és (32) tekercsek által gerjesztett mágneses mező fölülről lefelé irányuló függélyes húzóerőt fejt ki. (30, 31) és (32) tekercsek a (33) segédellenállással sorba vannak kapcsolva és az (1) fegyverzet egyik fázisa által tápláltatnak. A rajzban a mágneses mezőt létesítő vasmag és a mágneses mező irányát jelző nyilak is föl vannak tüntetve. Az egyensúly a (34) rúgót tartja fönn úgy, hogy a himba normális feszültségnél vízszintes állásban van. A (28) himba másik végére a (35) acélmágnes van szigetelten megerősítve, melyről azonban csak késpbb lesz szó. Ha a feszültség p. o. túlgyönge, úgy a (34) rúgó hatása van túlsúlyban és a (35, 36) sarkok, ill. (37) acéldrót segélyével kontak'ust létesít a (28). himba. Ekkor a (17) elektromágnes gerjesztetik a (38) és (39) pontokból vett áram által, mely pontok egy szabályozó ellenálláson fekszenek. A (17) elektromágnes (14") fegyverzetét vonzza és ezáltal a (14) emelőt a (40) csap körül elforgatja. Ennek folytán a (13) kontaktus a (18) kontaktust érinti és a (11) fegyverzet oly irányban indul forgásnak, hogy a (9) szelepnél az admissziót növeli. Másrészről a (41) lemezke a rugalmas (42, 43) kontaktusokra fekszik és a (38) és (44) pontokból leágazó áramkört a (45) elektromágnesen át zárja. Ezen elektromágnes a (28) himbán megerősített (46) fegyverzetre működik és a (36—37) közötti kontaktust az egyensúlyi helyzet beállása előtt megszakítja. Ily módon pótforgató nyomaték létesül, mely ha állandó lenne, túlgyönge feszültségszabályozást eredményezne. Azonban ezen forgató nyomaték eltűnik, amint a (36, 37) kontaktusok egymástól eltávolodnak, mert ekkor a (41) kontaktuslemez is megszakítja (42, 43) között az áramkört. A (28) himbára kifejtett lökést a (47) kataraktus csillapítja. Ebből következik, hogy addig, míg a feszültség változása nagyobb egy bizonyos értéknél, mindenkor lehetséges, biztosan meghatározott határok között tartani azáltal, hogy a (45) mágnesnek a (46) fegyverzettől való távolságát szabályozzuk. A (2) fegyverzet ekkor állandóan maximális értékkel forog, mivel azonban a feszültség változása megszabott határok közé van szorítva, a (11) fegyverzet csupán fokozatosan mozog és sebessége annál inkább csökkentetik, mennél gyöngébb a korrigálandó feszültségváltozás, mert míg a (28) himbára- kifejtett, egymásután következő lökések, melyek a (36) sarkot a (37) kontaktustól eltávolítani igyekszenek, minden pillanatban növekednek, a fönmaradó forgató nyomaték, mely minden megszakítás után a (36) részt a (37) kontaktushoz igyekszik visszavinni, állandóan csökken. Hogy minden speciális eset számára szabályozhassuk a (45) elektromágnes által a (28) himbára kifejtett forgató nyomatékot, az elektromágnest eltolhatóan rendezzük el úgy, hogy fegyverzetétől való távolsága változtatható. A megszakítási pontok csökkentése céljából a következő elrendezést alkalmazzuk r Ha a (14) emelő (14") fegyverzetét a (17) mágnes vonzotta, úgy a mágnes és fegyverzete között légköz gyakorlatilag nem létezik és az elektromágnes gerjesztő áramát lényegesen csökkenthetjük anélkül, hogy a (15) rúgó a (14) emelőt ismét visszahúzhatná. Ezen áramcsökkentésnek önműködő előidézésére a (45) mágnes tekercselését úgy választjuk, hogy ezen áramkör ellenállása a (38—44) ellenálláshoz képest csekély legyen. Azon pillanatban már most, amidőn a (41) kontaktus a (42) és (43) kon-