45174. lajstromszámú szabadalom • Kompound-rugó
- 6 — tcLtíkScl azáltal érhető el, hogy a (37 és I 38) spiráltagok erősebben tekercseltetnek és ezáltal erősebben megfeszíttetnek. A 10. ábra a kompound-rúgó oly kiviteli alakját mutatja, melynél a terhelés átvitelére szolgáló pont eltolható és ©mellett a rúgó egyébkénti hatása megtartható. így pl. a terhelést a (39) ponton kellene átvinni, ha úgy az alsó (10) tag, mint a fölső (40) tag az; erőviszony tekintetében az 1—5. ábrákban föltüntetett tagokhoz hasonlóan képeztetnék ki. Ha ellenben a (40) tag eigyik felét, mint az (41)-nél látható, erősebbre készítjük, mint a másik felét, akkor :a terhelés átvitelére szolgáló pont a két tag (42) összekötőpontjához közelebb hozható és emellett a kompoundrúgó már fönt leírt hatása megtartható úgy, hogy ha pl. a terhelés a (42) ponton vitetnék át, akkor ezen pont egy görbe pályát írna le. Emellett a pálya görbéje a hullámosan hajlított (10) tagnak, a (40) tag erősebb (41) részének ellenállása következtében föllépő nyújtásától, valamint a (40) tag vékonyabb végrészének nyújtásától függ. A 11. ábra oly kiviteli alakot mutat, i mely a 10. ábrabeli kiviteli alak módosítását képezi, amennyiben a fölső tagnak csak erősebb (41) részié van megtartva és egy nem rugalmas (43) összekötőtag van (44)nél a (41) rész szabad végével és (45)-nél az, alsó (10) tag szabad ,végével összekötve. A terhelés a (45) ponton vitetik át. Ezen átvitelnél a (45) pont oly görbe szerint mozog, melynek alakja a hullámos görbített (10) tagnak, az erősebb (41) rész ellenállása folytán létesített nyújtásától függ. A bekapcsolt nem rugalmas (43) összekötőtag által a görbe pálya útja előre meghatározható módon befolyásolható. Természetes, hogy megfelelő berendezés mellett a terhelés átvitelére saolgáló pont nem kifelé, hanem egy kivánt irányban befelé is kitérhet, ami a lényegen mit sem változtatna; továbbá az egyszerűen görbített (41) részt egy erősbített spirálalakú, vagy más tag is helyettesítheti. A mellékelt rajzokon föltüntetett különböző ábráknak föntebbi leírása a találmány tárgyát képező rúgó jellemző sajátságait ismerteti. A 12., 13. és 14. ábra a rugóknak terhelés esetén való működése megma>gyarázására szolgál. A 12—14. ábrákban a rúgó három főalakja van nagyobb léptékben föltüntetve, mimellett e rugóknak terhelés esetén fölvett alakja pontozott vonalakkal pontosan van jelölve. A rúgónak 6 Z Bt három főalakja kellően megvilágítja azt a megváltozott alakot, melyet terhelés esetén a rugók bármelyike fölvesz. A föntebbi leirásból kitűnik, hogy a pontozott vonalakkal föltüntetett alak némileg más, ha rúgó egyes részeinek vastiag1 sága eigymáshoz, képest megváltozik. A 12. ábrából kitűnik, hogy az esetben, ha az 1. ábrabeli rúgóra terhelés hat, akkor a rúgó mozgatható (12) pontja annak helytálló (13) pontjához közeledik, míg © pontok körülbelül a 12, ábrán pontozottan rajzolt helyzetet foglalják el. A domború (10) részek és a meggörbített (11) részek körülbelül a föltüntetett helyzetbe kerülnek, azaz kiegyenesedni igyekszenek és egymáshoz csaknem párhuzamosan helyezkednek el. Ha © részek a föltüntetstt helyzetet foglalják el, akkor a (11a) részekre összenyomás hat és a domború (10a) részek nyújtatnak. Egyidejűleg a (14) végek fölfelé mozognak, mint azt a rajz mutatja, mimellett a mozgás iránya ellentétes a (12) pont mozgásirányával. A végek a mozgás befejeztével a (14a) helyzetet foglalják el. Ha a részek a 12. ábrán pontozott vonalakkal rajzolt helyzetet vették föl, akkor a részek az ellenállás mértani haladványá/nak határát megközelítik és igen nagy ellenállást nyújtanak. Megjegyzendő, hogy a rúgó az összenyomás útjának közbenső helyzeteiben az összenyomással szemben kisebb ellenállást fejt ki. A 13. ábrában megközelítőleg az a helyzet -van pontozott vonalakkal föltüntetve, melyet a 3. ábrán föltüntetett rúgó egyes részei terhelés esetén fölvesznek. Ennél a rúgónál a mozgatható (12) pont terhelés esetén a helytálló (13) pont felé mozog és a (13) pontot csaknem megközelíti, míg a
