45028. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kerekeknek többrészű, fémből készült öntőformában való előállítására

- 2 -részből áll. Az (A) és (B) formafelek akként vannak alakítva, hogy a forma zárt állapotánál az öntendő kerék középsíkjában feküdjenek (egymásra. A fölső (A) formafélnek (al) központosító gyűrűje van, mely az öntőforma zárt állapotánál az alsó (B) formafélen alkalmazott (bl) horonyba fogódzik. Az (A) formafélnek (a2) karjai vannak, mely ek arra szolgálnak, hogy ezeket a formafeleket a forma szétszedése után egy (E) állványon visszatartsák. Az alsó (B) f ormaf élnek egy (b2) nyílása van, melynek szélére a forma zárt állapotánál a kerék agyrészének (C) támasztéka ráfekszik. A támasztéknak lefelé vékonyodó furata van, .(melyben a kerék agylyukát létesítő (F) mag foglal helyet. Az öntőforma nyitása és zárása a következő módon történik: Az öntőforma alatt evvel egytengelyűen egy (G) henger van elrendezve, melyben a (H) dugattyú mozog. A rajzon nem ábrázolt .csővezeték és átkapcsolótag (pl. háromfuratú csap) segélyével a (G) hengerbe nyomófolyadékot vezethetünk el ebből úgy, .hogy a (H) dugattyú emelkedik és sülyed. A (H) dugattyú jfölső végén tányéralakú ,(hl) korong van fölerősítve, melyen a (B) alsó formafél fekszik. A (H) dugattyúnak tengelyirányú furata van, melyben az (N) rúd van eltolhiatóan ágyazva, eme rúd fölső vége az (nl) lemezt viseli. Ez a lemez a :(B) alsó formafél (b2) nyílásába léphet be és a forma zárt állapotánál a tányérialakú (hl) korong fenekére fekszik. Az(N) rúd a (H) dugattyúnál hosszabb úgy, hogy mikor a dugattyú lefelé mozog, a (G) henger fenekébe ütközik, mielőtt a dugattyú legmélyebb helyzetét elérte volna. Az (N) rűd keresztmetszete és súlya akkora, hogy a forma záródásánál a (G) hengerben föllépő legnagyobb nyomás ne bírja a (H) dugattyút eltolni. Ha a szétnyitott öntőformát (1. ábra) zárni akarjuk, a (C) támaszték (c2) furatába újabb (F) magot helyezünk be, azután a (G) hengerbe nyomófolyadékot vezetünk és a (H) dugattyút az (N) rúddal együtt a (hl) korongion nyugvó formafélig fölemeljük. Ha már most a (B) formafél az (E) állványon nyugvó (A) formafelet közel elérte, ennek (al) gyűrűje a (bl) horonyba fogódzik. A (G) hengerbe mindaddig vezetünk be nyomófolyadékot, míg a fölső formafél az (E) állványról kissé le nem emelkedett. Ekkor ía forma öntésre kész (2. ábra). Közvetlenül az öntés után a nyomófolyadékot a (G) hengerből leeresztjük, minek következtében a (H) dugattyú és evvel a forma a (J) öntvénnyel .együtt lesülyed. Ekkor az (A) fölső formafelet az (al) karjai az (E) állványon visszatartják, míg a (B) alsó formafél a (J) öntvénnyel mindaddig tovább mozog, míg az (N) rúd vége a (G) henger fenekébe nem ütközik. Most már csakis a (H) dugattyú és a (hl) korong mozog az ezen nyugvó alsó (B) formaféllel együtt lefelé, míg a (J)' öntvénydarabot az (N) rúdon lévő (C) támasz-1 ték visszatartja, úgy, hogy az a (C) tárna,sztékra fekvő fölüle te kivételével sza. badon fekszik (2. ábra), tehát semmiféle, az összehúzódást gátló fölülettel nem érintkezik. Az öntvénydarabot ekkor, mint az a rajz megtekintéséből kitűnik, oldalirányj ban egyszerűen eltávolíthatjuk és a formát, mikor ez;t a föntebb leírt módon ismét elzártuk, újból fölhasználhatjuk öntésre. Í A második foganatosítási alaknál (3—5. j ábra) az öntőforma fölső (A) fele fülecseken függ az (E) állvány (K) tartóján. A forma két felét az (0) kapcsok tartják össze, az öntőforma alatt alkalmazott. I (M) talapzat pedig arra szolgál, hogy az öntendő kerék agyrészének támasztékát a forma szétszedésénél visszatartsa. A (Cl) támaszték eme foganatosítási alaknál akként van kiképezve, hogy az öntött kerék agyának és küllőinek egy részét burkolja. Ebből á célból a (Cl) támaszték lényegében csészealakú, a forma nyitott állapo| tánál (c3) kiugrásával egy üreg kiálló (b3) | szélére lazán ráfekszik, mely üreg az alsó (B) formafélben a (Cl) támaszték részére ki van képezve. A (Cl) támaszték feneke lefelé kúposán megvékonyodó (c4) furattal