44972. lajstromszámú szabadalom • Frikciós csavarorsós sajtó
— 2 — lítása útján a fölfelé való mozgást előidéző tárcsa bekapcsolódik. Ennekfolytán a szán, ismét mindaddig emelkedik, míg az ütköző működésbe nem lép és a frikciós tárcsákat ismét át nem állítja és i. t. Elméletileg a fölfelé való mozgás fölső határán mindaddig, amíg a frikciós tárcsák hajtatnak, állandó fölfelé és lefelé való lengésnek kellene bekövetkeznie; ezen lengés azonban a súrlódási ellenállások folytán mindinkább csökken, amíg végül a szán valamely helyzetben megáll és a fölfelé való mozgást előidéző frikciós tárcsa nyomása folytán, melyet a terhelés idéz elő, ezen helyzetében megmarad. A löket határolásának ezen módja, mint könnyen látható, lényeges hátrányokkal jár, melyek elsősorban abban állanak, hogy a szán ingadozása igen kellemetlen, ha a kilengések, amint ez gyakran előfordul, túl nagyok úgy, hogy a munkadarabok kezelése veszélyessé válhatik. További hátrány, hogy a fékezés, valamint a lendítőkeréknek és ezzel együtt az orsónak és szánnak a fölső helyzetben való megállítására szükséges munkát a motornak kell teljesítenie. Ezen hátrányok jelen találmány szerint azáltal szüntethetők meg, hogy a lendítőkereket legmagasabb helyzetének elérésénél fék segélyével rögzítjük, mely a frikciós tárcsák közreműködését fölöslegessé teszi és a lengést teljesen megszünteti. A fék meghúzása ütköző révén, mely pl. a szánhoz van erősítve, a fölső helyzet elérésénél önműködőlég történhetik. A fék úgy rendezhető be. hogy a lefelé való mozgást előidéző frikciós tárcsa beiktatásánál vagy általában a munkalöket kezdetén ismét önműködőlég oldódik. Minthogy a fékezendő lendítőkerék forgó mozgásánál fölfelé és lefelé mozog, ennélfogva a fék szerkezetének egyszerűsítése végett ajánlatos, ha a lendítőkerékkel fékező koszorút kötünk össze, mely a lendítőkerék forgó mozgásában részt vesz ugyan, de annak fölfelé és lefelé való mozgását nem követi. A fék szerkezetileg oly módon képezhető ki, hogy munkalöketének kezdetén, ha tehát a lefelé való mozgást előidéző frikciós tárcsa be van iktatva, a fék a lendítőkereket azonnal önműködőlég fölszabadítja. Ezt oly módon foganatosíthatjuk, hogy a lendítőkerék és ezzel együtt a fékkoszorú hajtásánál a fékkoszorú és a fékező alkatrész között föllépő súrlódást a fékrudazat elállítására használjuk, mely a féknyomást csökkenti, illetve megszünteti. A mellékelt rajzon az 1. ábra a találmány szerinti frikciós csavarsajtó részben metszve. A 2. ábra a lendítőkerék baloldalának föliilnézete, míg jobb oldalt a fékberendezés fölülnézete részben látható. A 3. ábra a fék egy másik foganatosítási alakjának fölülnézete, míg a 4. ábra a fék egy további foganatosítási alakjának nézete. A szokásos módon kiképezett (1) állványban a (2) szán van függélyesen vezetve és működtetésére a lendítőkerékkel szilárdan összekötött (3) orsó szolgál. A (3) orsó az állványban szilárdan beillesztett (5) anyában mozog. Az állvány két oldalán egy-egy szíjtárcsával kombinált (6), illetve (7) frikciós tárcsa van elrendezve, melyek az állványba illesztett csapokon tengelyirányban eltolhatóa iilnek. A (6) és (7) frikciós tárcsák (8, 9 és 10) emeltyűk révén olyképen vannak egymással kapcsolva, hogy akkor amikor az egyik frikciós tárcsát az egyik vagy másik értelemben tengelyirányban eltoljuk, > másik ugyanazon értelemben vele mozog. A tengelyirányú eltolást ismeretes módon a (11) lábitó lenyomásával foganatosítjuk, mely a (12) rúd révén oly szögeineltyűre hat, mely viszont a frikciós tárcsák egyikére hat. Az (1) állvány fölső részén az orsóval koncentrikusan a (13) frikciós kerék van ágyazva, mely (14) csapokkal van ellátva, melyek fölfelé a (4) lendítőkerék nyílásain szorosan mennek keresztül. A (11) lábitó lenyomásánál a szán lefelé való mozgását előidéző frikciós tárcsa a frikciós kerékhez szorul. A (13) frikciós kerék forgatása folytán a (14) csapok (több ily csap is rendezhető el, de esetleg egy is elégséges) a (4) lendítőkereket forgásba hoz-