44939. lajstromszámú szabadalom • Kotró gyanánt és használható hydraulikus mótor

— 5 — csavar is az ellenkező irányban fog forogni és a csavar az ellenállásból kikapcsolódik. Mikor az úszó a fölső állásába jut, a csavar ismét megkezdi normális forgását és ha az ellenállás újból föllép, a föntebb leírt játék ismétlődik, míg a csavar az ellenállást teljesen le nem győzte. Ily módon tehát akadály törést nem idézhet elő és a csavarnak az akadályra kifejtett ismételt hatása következtében az akadály végül is eltörik vagy eltolódik. A differenciális áttevés által átvitt erő nagyságát az, úszó hatása határolja és az úszó nagyságától és helyzetétől függ. A differenciális játtevéssel úszó helyett súrlódó kötést is lehet kombinálni, mely a két egymásra következő kotró elem között a forgás átvitelét csakis addig engedi meg, míg az átviendő erő bizonyos határt túl nem lép. Lehet az úszót a tokkal akként is kapcsolni, hogy ez utóbbi a toktól függetlenül foroghasson, mikor pl. az úszót egy, a tokot körülfogó gyűrűvel kapcsoljuk össze. Lehet továbbá a (h2) fogaskerék tengelyével egy elágazótengelyt js összekötni, hegy a főkotróra merőlegesen álló vagy evvel szöget képező kotrót, működtethessük, így pl. a 10. ábrán fölülnézetben oly (g2) kotró látható, mely más (g) kotró elemek között van elhelyezve, és ezekkel (1) közös (f) motorról nyeri hajtását, Épp így a 11. ábra is több (q, g) motort ábrázol, melyek a folyó medrében keresztirányban fekvő (g3) kotrót hajtanak. A leírt differenciális áttevés egymagában vagy az, úszóval vagy súllyal kapcsolatban, a föntebb jelzett előnyöket oly gépeknél is biztosítja, melyek egyidejűleg mótor és kotró vagy elevátor gyanánt szerepelnek. Ebben az esetben lehetővé teszi, hogy az egyik, elemet a másik segítse, ha pedig ellenállás lép föl, az erőkifejtést akként szabályozza, hogy az a gép törését elő ne idézhesse. A differenciális áttevést az ezáltal összekötött tengelyek egyikére közvetlenül is föl lehet ékelni úgy, hogy két csavar között nem két, hanem csak egy Cardanusféle csukló fog lenni. Az elemeket úgy egymással, mint a lehorgonyzásukkal oly berendezések útján kell kapcsolni, mely azok szabad forgását teszik lehetővé. így pl. (6. ábra) a (jl) lehorgonyzási hely és az első (f) elem között egy (j) csapágy van szerelve, melynek szerkezete a 12. ábrán látható és mely a (k) tokból áll. Ennek két fenekén nyílások vannak kiképezve, amelyeken a (kl) gyűrűkkel fölszerelt és a (k2) korongokkal kapcsolt tengelyek mennek át. A tok feneke és a korongok között (k3) golyók vannak közbekapcsolva, melyek teme részek gyűrűhornyaiban futnak. Ez az elrendezés lehetővé teszi, hogy a részek vízben kenés nélkül foroghassanak. A 13. és 14. ábra a föntebbihez hasonló elrendezést tüntet föl, de az (k2) korongok két, gyűrűs orra támaszkodnak. Eme csapágyak tokjai a lehorgonyzásra vagy az úszó fölerősítésére (k4) gyűrűkkel vannak ellátva. Ha azt kívánjuk, hogy a berendezés egyes elemei egymástól függetlenül forogjanak, ezeket az elemeket a föntebb leírt csapágyuk segélyével kapcsoljuk egymással. A 15. ábrán több (g) elem látható, melyek egyidejűleg mótor és kotró gyanánt szerepelnek, az elemeket az (o) csapágyak kötik össze egymással, melyek lehetővé teszik, hogy az elemek a föllépő ellenállásnak megfelelően kisebb-nagyobb sebességgel forogjanak. A csapágyak útján kapcsolt elemek között is lehet forgást átvivő kapcsolatot létesíteni, például oly módon, hogy a két csavar egymás mellett fekvő végein karokat alkalmazunk, melyeket egymással láncok segélyével kapcsolunk. Lehet továbbá egy Cardanus-féle csuklót és egy csapágyat is alkalmazni a tengelyek kapcsolására, mikor az, egyiket vagy másikat tetszés szerint lehet a tengelyre fölékelni, és így a két egymást követő elemet egymástól függésbe hozni vagy függetlenné tenni. Mikor a berendezést kotró módjára oly