44939. lajstromszámú szabadalom • Kotró gyanánt és használható hydraulikus mótor

téldobokat a kotró által forgatott (u3, u4) | tengelyekről hajtott (ul, u2) fogaskers- | kek forgatják. Ebből a célból a kotró tengelyére egy (q) fogaskerék van ékelve, mely az (u5, u6) fogaskerekekbe fogódzik. Eme fogaskerekek tengelyeibe egy-egy, a másiktól független (q5, q6) tengelykötés és egy-egy, az (u3), illetve (u4) tengellyel j kapcsolt (u7, u8) sebességváltoztató átte- j vés van bekapcsolva. A (ql, q2) kötelek vezetőgörgők fölött haladnak el és végeik ellenkező irányban tekercselődnek föl a(q3, q4) kötélkorongokra, illetve az ezek ten- , gelyére lazán fölhúzott nagyobb átmérőjű : (u9, ulO) dobokra. A hajón (alkalmazott egyetlen munkás elégséges a kotró kezelésére. Ez a sebességet egyszerű sebességváltoztató áttevés segélyével tetszés szerint módosíthatja és az egyik vagy mindkét tengelykötést tetszés szerint bekapcsolhatja. Ha mindkét tengelykötést bekapcsolja és ha a két át- ; tevést egyenlő sebességgel azonos irányban járatja, a kct (q3, q4) kötéldob is azonos iránvban forog és a két (ql, q2) kötelet j föltekercselve, a hajót |a lehorgonyzások segélyével a folyónak a nyíl által jelzett | áramlási iránya ellen fölvontatja, hacsak | az egyik vagy másik tengelykötést kap- j csolja be, az egyik vagy másik kötél tekercselődik föl és a hajó az egyik vagy másik part felé közeledik. Ily módon bármely tetszőleges eltolódást el lehet érni. A (ql, q2) kötelek végei az (u9, ulO) dobokra állandóan föl vannak tekercselve és gyöngén megfeszítve, amennyiben ha az egyik kötélkorongról a kötél letekercselődik, a megfelelő jdob is föltekercseli a kábel végét és miután a kötélkorong tengelyén szabadon foroghat, a dob és a kötélkorong kerületi sebességének különbsége kiegyenlítődik. ÍMikor a kötélkorong a kötelet letekercseli, ja dobot egy fék meggátolja, hogy a kötélkorong sebességével forogjon, tehát a kábel mindig megfeszítve marad. Lehet a kotró elmozdulását olyképen is előidézni, hogy a kotró helyett egy vagy több segédcsavart használunk erre acélra, melyek a hajón lévő kötéldobokat hajtják. A tengely szakaszok kapcsolására a föntebb jelzett Cardanus-féle csuklók helyett a 8. ábrán látható differenciális áttevést is használhatjuk. Ekkor a tengelyek végeire a (c) karmantyúk és (c4) Cardanus-féle csuklók vannak fölszerelve, a mozgást pedig a tengelyekre ékelt (h, hl) fogaskerekek és az áttevés (i) tokjában elrendezett két (h2) planétakerekek viszik át. Ha az áttevés 'tokjának forgását meggátoljuk, a két tengelyszakasz ellenkező irányban fog forogni, ha már most az egymást követő csavarok emelkedése is ellentétes, a kotró maga nem fog a meder fenekén gördülni és nem tér ki a létesítendő kotrás irányából, mert a két egymást követő elem ellenkező irányban forogván, a gördülésre irányult törekvésüket kölcsönösen közömbösítik. Ha tehát azt akarjuk, hogy a forgás az egyik elemről a másikra átvitessék, az áttevések tokjait rögzíteni kell, mi különkülön vagy akként végezhető, hogy a tokokat a hajóval összekötjük. Ez azonban annyiban veszélyes, amennyibe^! ekkor a csavar — ha ellenállásba ütközik — könynyen eltörhetik. Ezért a tokot (il) úszóval kötjük össze (9. ábra), mely úszót a tokkal egy magasságban vagy az, utóbbi fölött kisebb-nagyobb magasságban helyezzük el. Lehet azonban az (i2) helyzetben is elhelyezni úgy, hogy a csavarnál csak kevéssel álljon magasabban. Ekkor az úszó az átvitt erőt szabályozza és biztosító gyanánt szerepel. Ugyanis ha a csavar ellenállásra talál, mely akt megállítja vagy forgását meglassítja, a differenciális áttevés tokja bizonyos mértékben elfordul és a vele mereven kapcsolt' úszót is magával viszi, és a víz alá sülyeszti. Az úszó följ hajtása ekkor növekedik, tehát az áttevés tokjának forgása ellen nagyobb erőt fejt ki, sőt ha az úszó a csavarra ható ellenállás következtében túlságos mélyen merül a vízbe, a fölhajtás oly nagy lesz, hogy az úszó a tokra ható forgató erőt legyőzheti, a tokot visszafelé forgatja, minek következtében az az akadály jaltai megfogott