44935. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági szerkezet sineken futó kocsik számára

— 3 — sín felé mozog, azzal tehát érintkezésbe jutnak, mihelyt a (3) keréknek karimája a sínen átemelkedve, a sínnek másik oldalán sülyed. A (11) görgőnek és a (22) keréknek alsó nyomfölülete akként van elrendezve, hogy azok a sínnek íölső éléhez érnek, még mielőtt a (3) kerekeknek karimái a sínszögekig sülyednek; a kocsit tehát a tekintetbe jövő időben az egyik oldalon a (11) görgő, a másik oldalon pedig a (22) kerék hordja, melyek mindegyike a sín fölső élével jut érintkezésbe. Köziben a (22) kerekek egyike a kocsin elforgathatóan ágyazott (43) biztonsági fék- és jelző emeltyű egyikéhez ütközik, minek folytán a fék meghúzatik, a síp pedig a részletezett rudazat segélyével működésbe hozatik. Minthogy továbbá a (11) görgő a (12) nyúlványok alkotta nyitott hengeres csapágyában függélyes irányú elmozgást végezhet, a görgő, mihelyt az a sínfejjel érintkezésbe jut, ezen csapágyban megemelkedvén, a (35) rúdhoz ütközik, minek folytán a (37) szelep kinyittatik, tehát a fék meghúzása ez úton is eszközölhető. A (22) kerekeknek (23) karimái az, említett módon a (24) karimáknál kúposabban lévén kiképezve, a (22) kerekek nyomfölületének a s'nfejjel való kapcsolódása jobban megy végbe. Ha ugyanis a (23) karima kúposán van kiképezve, akkor az a sínfejhez való ütközésekor ék módjára hat és ekkor az egész szisztémát a (3) kerék karimájával együtt elegendő mértékben szorítván kifelé, megakadályozza azt, hogy az utóbbi a sínszögeket és a sínre szerelt egyéb részeket, melyekkel az különben érintkezésbe jutna, lenyírja. A (23) karima kúpos kiképzésének további előnye abban áll, hogy a kocsi elegendő mértékben tolatván el az egyik oldal felé, a (11) görgő a kocsi másik oldalán elegendő mértékben tolatik el arra, hogy a (13) karima a sínről leszaladjon és így a görgőnek nyomfölülete a sínfejjel biztosan érintkezzék. A találmány tárgya továbbá a (18) hüvely által is különösen kitűnik. Az eddig használatos tengelyek ugyanis különböző nagyságúak; ha már most minden ilyen tengelyt külön kellene a biztosító kerekek ágyazására szolgáló ágyazattal ellátni, akkor ez nemcsak sok időt, de jelentékeny költséget is igényelne. A (18) hüvely alkalmazása azonban lehetővé teszi azt, hogy a találmány tárgyát az említett hátrány nélj kül alkalmazzuk a már használatban lévő tengelyeknél, amikor is csupán betéteket, ill. alátétlemezeket kell akként behelyez' nünk, hogy a hüvely minden tengelyre megfelelően illeszkedjék, mire a hüvely az említett elemek segélyével rögzíthető. A hüvely, fölszerelt állapotában, továbbá arra is szolgál, hogy a tengely törése esetén az eltört részeket összefogja, ami szintén beszünteti a kisiklások egyik gyakori okát. Minthogy a biztosító csapágyak és kerekek csak ritkán vétetnek igénybe, valamennyi alkatrész öntve lehet, miáltal az előállítási költség csökken. Ha a vonat bármily okból elpusztul, az épen maradt ré; szek új kocsiknál ismételten fölhasználhaj tók. A (25) biztosító tartók nemcsak a használatos kocsialváz merevítésére szolgálnak, hanem egyúttal valamelyik külső csapágynak törése esetén a kocsinak azon oldalán függesztő csapágy módjára hatnak. Ezáltal megakadályoztatik ez, hogy a kocsinak valamely része a Vonatból kiessék. Ezen tartók továbbá teneglytörés esetén szintén megtámasztják a tengelyt. Minden (25) biztosító tartópárnak belső végeit, a 6. ábrán föltüntetett módon, a főtartórugók (32) szekrényét körülvevő (31) biztosító pántok segélyével köthetjük össze egymással. Ezáltal elérjük azt, hogy a rugók és a hozzátartozó részek sérülésük esetén nem eshetnek a vágányra, miáltal a balesetek egy további oka szüntettetik be. A fékeket működtető (35, 37) stb. elemekből és a jelzésre szolgáló (45, 46) stb. elemekből alkotott két szerkezet révén továbbá elérjük azt, hogy baleset alkalmával a fékek önműködően meghúzatnak és hogy a vonatvezető figyelmeztető jelt kap.