44908. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés gáznemű anyagokban lebegő testecskék kiválasztására

- 3 -az (A) lecsapó kamrába lépnek és az aktiv (c) elektróda közelébe jutnak, mely bármilyen alkalmas anyagból készíthető. Az elektróda itt drótkalitka gyanánt van kiképezve, melyre lágy, rostos anyagból, pl. gyapotból, gyapjúból, azbesztből stb. készült vékony (E) zsinór van tekercselve, melynek kiálló szőrszálai az elektróda fölületének a már föntebb lényegesnek mondott bolyhos jelleget kölcsönzik. Az 1. ábrán föltüntetett berendezésnél a másik elektródát az (A) kamra fala alkotja, mely lényegileg sima fölületű. Ha mindkét elektróda fölülete sima volna, akkor a berendezés csekély hatásfokkal dolgozna, míg ha az egyik elektróda fölülete hosszú és igen vékony, szőrszerű nyúlványokkal vagy kiugrásokkal bír, (melyekre a «bolyhos» kifejezés alkalmazható), akkor a lebegő testecskék a bolyhos vagy érdes elektródától gyorsan eltaszíttatnak és a sima elektródafölületen gyűlnek össze, ha az elektródák közötti feszültségkülönbség elég nagy. Az elméletek ezen folyamatot azzal magyarázzák, hogy a gáz a szőrök közelében a csúcsokon történő kisülés folytán, ionizálódik és az ionok a lebegő testecskékkel egyesülnek vagy azokon összesűrűsödnek, és a testecskéket ellenkező polaritású fölületek felé viszik. Ha az elektródák polaritása ugyanaz marad, akkor a gázionok az érdes elektróda környezetében gyakorlatilag ugyanazon előjellel bírnak és a lebegő részecskék mindnyájan a sima elektróda felé haladnak. Ez azonban nem következik be, ha mindkét elektróda érdes, vagy a polaritás gyorsan ellenkezőre válik, mivel ekkor a gázzal töltött térben kétféle ionok képződnek, melyek a lebegő testecskékhez tapadnak, úgy, hogy ezek közül némelyek mindkét elektródát elérik, mások pedig egymást kölcsönösen közömbösítik. Ez különösen akkor történik, ha az elektródákat közvetlenül váltóáram gerjeszti, mivel ez esetben ugyanazon részecske először az egyik, azután pedig a másik irányban vonzatik, ha a frekvencia túlmagas azon mozgás időtartamához képest, melyet a részecske az elektróda felé végez. Az 1. ábra szerinti kivitelnél a bolyhos (C) elektródákat egy (D) vezetőrúd hordja. A (B) csőből beáramló gáz az (E) gyapot vagy azbesztzsinór rostjainak kisüléseit fölfogva, a lebegő részecskéket az elektródától a nyilak irányában eltaszítja, minek következtében ezen részecskék az (A) kamra sima falai felé haladnak és azokon lerakodnak, míg a megtisztított gáz az (P) csövön távozik. A két elektróda közötti aránylag nagy feszültségkülönbség folytán, az elektródákat jól el kell szigetelni egymástól. Hogy a szigetelés azon a helyen, hol a magas feszültségű áram a kamrába lép, a lebegő testecskéknek a szigetelő fölületre való lerakodása folytán át ne töressék, egy (G) cső van alkalmazva, melyen keresztül a nyilak irányában tiszta gáz lép a kamrába és a magas feszültségű elektróda (H) tartóját körüláramolja. Áramforrás gyanánt elektrosztatikus gépek alkalmazását is javasolták, azonban ezek a gyakorlat követelményeinek nem feleltek meg. Az egyenáramú dinamógépek szokásos tipusait viszont nehéz a szóban forgó műveletnél szükséges magas feszültségeknek megfelelően szerkeszteni. Azonkívül az egyenáramú gépek azzal a hátránnyal bírnak, hogy ha az elektródák között véletlenül szikra ugrana át, ez romboló hatású fényívet hozhatna létre, ha csak az áramkört nem védené valamely külön biztosító szerkezet. Ezen nehézségeket jelen találmány szerint úgy kerüljük el, hogy váltóáramot alkalmazunk és ezt a kivánt feszültségre átalakítva, oly megszakító kontaktusokon vezetjük át, melyek az áram váltakozásával szinkronikusan működnek úgy, hogy az elektródák a magas feszültségű áramkörrel a váltakozási időnek csak kis .része alatt vannak összekötve és pedig oly módon, hogy polaritásuk állandó marad. Az 1. ábrán a számos lehetséges berendezés közül a legegyszerűbb van föltűn-