44908. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés gáznemű anyagokban lebegő testecskék kiválasztására
súlyuk hatása alatt vagy mechanikai szülés útján könnyebben menjen végbe. Ezzel ellentétben jelen találmány szerint a finom részecskékkel telített gázokat két ellenkező és lényegileg állandó poláritású elektródafölület kölcsönös hatásának tesszük ki, ahol az egyik elektródafölület "lényegileg sima, míg a másiknak legalább egy része finom szőrökkel vagy lemezkékkel van borítva. Az első fölülettypushoz tartozó példák: a bádoglapok, drótrácsok, üveg-, porcellánvdgy agyaglemezek, valamint általában sima fölületű testek, melyek alkalmas folyadékkal vagy szilárd anyaggal való bevonás útján vezetőkké vannak téve és végül vezető folyadékok fölületei. A második typushoz tartozó példák: oly lemezek vagy keretek, melyeken zsinórzat, üveggyapot, részben megőrölt csillám vagy efféle van szétterítve és megerősítve, vagy pedig amelyeknél ezen rostos vagy lemezes anyagok fémfonadékból álló lapok közé vannak helyezve vagy más alkalmas módon helyükön tartva. Ezen anyagok, ámbár magukban véve rossz vezetők, mégis képesek arra, hogy a jelen eljárásnál szükséges, igen csekély elektromos mennyiségeket a fémvezetőkről a gázokba juttassák és így a lebegőrészecskéket elektromossággal töltsék meg, főként ha kissé meg vannak nedvesítve, vagy pedig a kezelés alatt álló gázokból vagy máshonnan származó lerakodásokkal vaunak borítva. Ha, mint a jelen esetben is történik, a gázokat, melyek lebegő testecskéket visznek magukkal, olyan két elektródafölület közé hozzuk, melyeknek feszültségkülönbsége nagy, akkor a lebegő testecskék az egyik föliilet finom szőrszálaiból kiáramló elektromosságot gyorsan átvezetik, minek következtében a másik elektróda a testecskéket magához vonzza és összegyűjti úgy, hogy azok alkalmas eszközök segélyével eltávolíthatók. Jelen találmány alkalmazásánál kitűnt, hogy az ilyen rostos vagy bolyhos elektródafölületek nagy műszaki előnnyel bírnak a mérsékelt nagy.ságú közönséges fémcsúcsok és drótkefék fölött, melyeket eddig e téren alkalmaztak és pedig azért, mert az előbbiek nagy gáztömeg kezelésénél az elektromosságnak sokkal erősebb hatását és egyenletesebb eloszlását eredményezik. A második jellemző adatra vonatkozólag a következőket jegyezzük meg: Hogy a jelenlegi eljárásokkal a lehető legnagyobb hatásfokot lehessen elérni, mindegyik elektróda töltésének állandó előjelűnek kell maradnia. Ez olyan áramforrást kíván, mely lényegileg egyenáramot szolgáltat. Az egyenáram főelőnye, ha a fönt említett elektródarendszerrel kapcsolatban van alkalmazva, a váltóáram fölött abban áll, hogy majdnem az összes anyagrészecskék ugyanazon állandó polaritásu töltéseket kapják, mint az érdes elektródafölületek és ennek folytán a sima elektródafölületek felé vezettetnek, míg csak azokat el nem érik és reájuk nem rakodnak. Ellenben a gyakorlatban szokásos frekvenciájú váltóáramoknál az érdes elektródafölületek egyikén némely részecskék pozitiv, mások pedig negatív töltést kapnak és ennek folytán ide-oda lengeni törekednek, ahelyett hogy állandóan ugyanazon irányban vándorolnának. A mellékelt rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti berendezésnek egy kiviteli alakját tünteti föl azon legegyszerűbb esetben, midőn az elektródák egyfázisú áramkörrel minden teljes ciklus alatt egyszer jönnek kontaktusba, a 2. ábra egy módosítás részleges oldalnézete, mely az elektródáknak más elrendezését mutatja, a 3. ábra ugyanazon berendezés végnézete, a 4. ábra oly elektródarendszer vízszintes metszete, melynél az érdes és sima fölületek az előbbi kivitelektől eltérően vannak elrendezve, az 5. ábra végül keféknek és kontaktusoknak oly módon való elrendezését tünteti föl vázlatosan, hogy egy háromfázisú áramkör mind a három fázisának mindkét hullámoldala használható legyen. A lebegő testecskéket tartalmazó gázok vagy gőzök a (B) csövön keresztül (1. ábra)
