44847. lajstromszámú szabadalom • Csapágy vízszintes tengelyekhez

9. ábrán a találmány tárgya mozdulatlan tengelynél alkalmazva látható; a 10. ábra a 2. ábrán látható foganatosítás! alak egy módosításának keresztmetszete, a 11. ábra hasonló perselyt ábrázol, melynek alsó csapágycsészéje nincs, a 12. á,braai

11. ábrán látható elrendezésnél alkalmazható villás ék. Hogy az olaj a tengely (kerületén az olajhajító és ;a kerék agya közé ne juthasson, minden esetben egy függélyes (A) végfal vagy korong van alkalmazva. Ez a tok nyitott végén foglal helyet és befelé kiálló, köralakú (B) csatornával van ellátva, mely a tengelytől bizonyos távolságban fut a tengely körül. Bizonyos esetekben a (C) olajhajító kifelé kiálló (D) léccel van ellátva, mely a (B) csatornával szemben veszi körül atenr gelyt. A csatorna jés léc középtengelye lényegében a csapágyéval egyezik meg, a (D) léc pedig távolabb van a tengelytől, mint a (B) csatorna. A mondottakból kitűnik, hogy ha a léc és csatorna elég széles úgy, hogy a léc egy része a csatornán túlnyúlik (v. ö. a 6., 8. és a 9. ábrát), olaj nem veszhet el, bármekkora legyen is az a szög, melyet a tok fala az olajhajító korong síkjával képez. Az olaj elveszésének hathatós meggátlására egyébként az sem szükséges, hogy a részeket akként is elérjük, hogy az olajhajító korong lécének külső fölületét csonka kúpalakba,n képezzük ki úgy, hogy nagyobb alapja forduljon az olajhajító korong felé (lásd a 7. ábrát) vagy a tok belső felületét alakítjuk akként, hogy az az 1. és 9. ábra szerint bizonyos szöget képezzen a vízszintessel, Mint azt a 7. ábrán a nyilak jelz,ik, ama vonalnak, melybein az olaj hajító által a tok (E) fölülete felé hajított olaj mozog, az olaj hajító síkjával (tetemes szöget kell képeznie, hogy az olaj az elveizető nyílás irányában leeshessék, anélkül, hogy a lécet érintené (1. a 7. ábra jobboldalát). A 7. ábránál az is figyelembe veendő, hogy a részek viszonylagos [helyzete következtében minden, a léc érintése nélkül leeső olajat a végkorong csatornája fogja föl. A második foganatosítási alaknál, melynél a tok fölülete kifelé, vagy a tok nyitott vége felé (a 8. ábrán a csapágy jobboldalán) sülyed, a visszaverődés vonala befelé irányul és az elvezető nyílástól elfordul, mint azt a nyíl jelzi. Ha másrészt a tok fölülete kifelé kiszélesedik, a visszaverődés vonala olyan fog lenni, hogy az a léc és csatorna külső vonala között lévő hézagot áthidalni törekedjék, mint azt laz 1. ábrán a nyíl jelzi. Ha a léc az ola j hajít,ón akként van kiképezve, hogy az résizben a .csatorna fölé nyúljék, mintí azt, a 6. és 8. ábrán (a csapágy baloldalán) látható, ezt a csatornát lar posan képezzük ki, hogy az olaj a csatorna mélyebb részein jcsöppeket képezni ne törekedjék, mert HnZi icluZi olaj, mely a csatorna élein ily (módon lecsöpögne, a léc belső kerületére, vagyis laz elvezető nyílás irányába jutna. A 8. ábrán látható és az. olaj visszatartására szolgáló foganatosítási alaknál a léc elmarad és az olajhajító egy lapos, gyűrűalakú (C) korong, mely a tengely kerületénél fekvő (c) középrésze felé csonkakúpalakú. A csatorna a korong vagy tok végfalán akként van elrendezve, hogy az olajhajító lejtős felületének egy része fölé nyúljon. Ezenkívül a csatorna sugárirányban az olajhajító koronghoz és hosszanti irányban az olajhajító korong (cl) külső felületének függélyes részéhez is lehetőleg közel van ágyazva, anélkül azonban, hogy eme résziekkel üzemközben tényleg érintkezésbe juthatna. Az olajhajító, a csa/torna és a csapágy lényegében véve koncentrikus, a csatorna pedig a tengely középvonalától kisebb távolságban van, mint az olajhajító kerülete, mint az a 8. ábrár ból kitűnik. A végkorongon vagy a tok falán kiképezett csatornát minden esetben éles (b) éllel látjuk el, mely meggátolja, hogy az olaj túlfolyjon és a csatorna mögött a ki-