44825. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a gyomornedvben oldhatlan és a bélnedvben nehezen oldható tanninezüstfehérje vegyületnek előállítására

megvilágított helyen néhány perc múlva szürkés fekete szalag képződik. Ezután a keveréket még egyszer erélyesen összerázzuk, míg csak egyenletesen piszkos fehér színezetet nem vett föl. Ezután a keveréket nappali féuyben csöndesen állni hagyjuk, míg a szín, njely lassankint sötétebb lesz, szürkés-fekete árnyalatba megy át. Pontosabban kifejezve: a leülepedő csapadék szürkés-fekete, a fölötte levő tiszta folyadék ellenben világossárga. A folyadék leszűrése után a lecsapatott rész vízzel mosatik, azután megszáríttatik és végül porrá őröltetik. Az így nyert por nagyon nehezen oldható ; az alkohollal való kezelésnél az alkoholba tanninyomok mennek át. Benzin, benzol, xilol, éterben, épúgy tiosinamin vizes oldatában és salétromsavban oldhatlan. Ép oly kevéssé támadja meg a sósav, hígított sósavval való fölmelegítés alkalmával sem választatik le ezüst. Ha az anyaghoz hígított sósavat adunk, majd ^leszűrjük és a szűrés maradékához ammóniát adunk és végül salétromsavat öntünk rá, akkor sósav további hozzáadása mellett sem keletkezik csapadék. Ammóniákban vagy magas százaléktartzlmú kálilúgban — melynek töménysége 15—20% — a por nagyon lassan feketésbarna folyadékká olvad föl. Az oldat elkészültéig terjedő idő 3—5 órát tesz ki. Ha az alkálikus oldatot salétromsav hozzáadása által savanyúvá tesszük,' akkor sósav hozzáadása után nem keletkezik csapadék, ép oly kevéssé, mint ha a savanyúvá tett oldathoz kénhidrogén vagy kénammonia adagoltatik. Ha ellenben kénhidrogént adunk a por oldatlan részéhez, akkor sötétfekete lesz; tehát kénezüstfehérje képződött. Kénammonia alkalmazásánál az oldatlan rész megfelelő vegyqatása kevésbé intenzív, ugyanis csak szürke színezés áll be. Hígított alkaliákkal való kezelésnél ugyanazon jelenségek lépnek föl, mint nagy százaléktartalmú alkálikus oldatoknál, csakhogy az oldási idő ez esetben még hosszabb. Mindebből következik, hogy úgy az ezüst, mint a tannin a fehérjéhez szorosan hozzá van kötve. Az említett alkatrészek jelenléte csakis a fehérjének elégetés által való elpusztítása után igazolható. Minthogy a por pepsin és sósav keverékében, tehát a gyomornedvben testhőmérséklet mellett sem oldható, a bevétel után gyomorfájdalmak nem lépnek föl. A bélben való hatás tekintetében a megvilágítási eljárás által elért, előbb ismertetett kettős vegyület különös jelentőséggel bír, mert ha esetleg kalilúgot adunk a friss — azaz meg nem világított — tannin ezüstfehérjecsapadékhoz, rögtön sötétbarna oldat keletkeznék és az ily módon nyert csapadék alkálikus bélnedvben oldható port képezne. Ily hirtelen oldás és jelentékeny ezüstmennyiségnek ezt követő reszorpciója a test megmérgezését jelentené.. Azon vonatkozások és külömbségek megmagyarázására, melyek tannin-ezüst-feliérje vegyület készítésére vonatkozó jelen eljárás és látszólag hasonló vegyületeknek régebbi eljárás szerint való készítése között fönnállanak, a következők szolgálnak : Ha ezüstnitrátot belsőleg adagolunk, akkor ismert sajátságoknál fogva, mely szerint fehérjét koagulál, ezüstalbuminátok képződnek. Ezen ezüst-fehérjecsapadékok úgy a gyomorban, mint a bélnedvben nagyon könnyen oldhatók és ezért gyorsan reszorbáltatnak. Nagyobb ezüstnitrátadagok belsőleg adva, toxikus hatással bírnak. Ha kisebb adagokat adunk hosszabb ideig, akkor oly állapot áll be. melyet argiriának neveznek. A táplálkozásban zavarok állnak be, előbb gyomor- és bélkntarus által okozva és ezek folyományakép anémia. Továbbá a bőr és a szem köthártyája szürke színt kapnak, mit a fémezüst lerakódása okoz. Állatokon végzett kísérletek mint resxorpriv hatást a központi idegrendszer megbénulását mutatták. Ezen mérges hatás folytán az egyes adag a német gyógyszerkönyvben 0 03 g. a napi adag 0'1 g. maximális hatásban állapíttatott meg. Az újabb műszaki tudomány az ezüstnitrát egy kellemetlen sajátságát, t. i. annak maróhatását, azáltal szüntette meg,