44825. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a gyomornedvben oldhatlan és a bélnedvben nehezen oldható tanninezüstfehérje vegyületnek előállítására

— 3 -hogy az ezüst albuminátokat színétikusan állította elő. így a német 82951., 88121., 105866., 118353., 118496., 128376., 130495., 141967., és 170433. sz. szabadalmi leírásokban oly fehérje-ezüstnitrát-vegyületek vannak leírva, melyek valamennyien vízben könnyen oldódnak és sem maguk fehérjét nem csapnak ki, sem fehérje által nem csapatnak ki. Az egyes vegyületek egymástól csak abban külömböznek, hogy egy részük több, a másik rész kevesebb ezüstöt tart lekötve, egy részük tömény sósav által kicsapatik, a másik nem; ezenkívül külötnböző kiindulási anyagok alkalmazásában is külömböznek. Minden esetre valamennyinél az ezüstnitrát koaguláló hatása esik el, ellenben az ezüst fertőtlenítő hatása fönnmarad. Ez okból nagyon alkalmasak a test oly részeinek fertőtlenítésére, amelyeken nem reszorbáltatnak nagyobb mértékben. Tényleg, amint ismeretes is, pl. a gonorhoe kezelésénél kiterjedt mértékben alkalmaztatnak is. A szájon való adagolás esetén a fehérje koaguláló hatása elesik. Minthogy azonban a fönnemlített szabadalmi leírásokban leírt ezüstvegyületek, mint már említettük, vízben könnyen oldhatók, úgy a gyomor, mint a bél részéről igen gyorsan reszorbáltatnak. Ha az ezüst-fehérjevegyületekből nagyobb adagokat adagolunk, úgy hogy ezüsttartalmuk 01 g. adagnak felel meg, akkor ezen ezüstmennyiség gyors reszorpciója folytán akut intoxikáció áll be. Ennek folytán ezen vegyületek (mint a protargol vagy albargin), amennyiben belsőleg adatnak, legföljebb oly adagokban nyújtatnak, hogy ezüsttartalmuk tekintetében 0 03 g. ezüstnitrátadagnak felelnek meg. . Az imént említett vegyületeken kívül, melyek úgy a gyomor, mint a béltől gyorsan reszorbáltatnak, oly vegyületek is, amelyek a gyomorsavnak ellenállnak ugyan, de a bélsavnak nem, már régóta ismeretesek. A német 100874. sz. szabadalmi leírásban a kezein és nehéz fémek, pl. ezüst, higany, vas vegyületeinek előállítására való eljárás van leírva, mely abban áll, hogy kazeint alkoholban suszpendálunk és az illető fémsók tömény, vizes vagy alkoholikus oldatával a vízfürdőn főzzük. Az ot közölt adatok szerint a fölmelegítés által a fehérjetestnek ezüstnitrátra gyakorolt redukáló hatása siettetik, mi mellett vízben és savakban oldhatlan, alkáliban meglehetős könnyen oldható ezüst-fehérjevegyületet nyerünk, amelyben a fém erősen meg van kötve. Ezen vegyület belső adagolásnál azon előnnyel bír, hogy csak a bélnedvben oldatik, ennek folytán már a gyomorban nem reszorbálüató. A bélben való reszorpcióból következő mérgezési veszély azonban tovább is fönnáll, minthogy ezen készítmény a bélnedvben igen könnyen oldható. Ezen mérgezési veszély a jelen eljárás szerint készülő vegyületnél azon okból esik el, mert savakban teljesen oldhatlan és egyúttal alkáliákban nagyon nehezen oldható. Az eredmény külömben amúgy sem változna, ha az előállításnál előbb a fehérjének ezüstnitráttal való kicsapatása és azután csak a tannin hozzáadása következnék. Emellett ügyelni kell arra, hogy tanninnak az ezüstalbumináthoz való hozzáadása által az ezüstnek a fehérjére gyakorolt redukáló hatása siettetik. A tannin-ezüst-fehérjevegyület előbb a bélben és ott is csak igen lassan oldatik és egyszerre csak igen csekély mennyiségekben reszorbáltatik úgy, hogy a magas ezüsttartalom dacára nagy adagokat lehet rendelni. Jelen vegyület ezüstöt és tannint fehérjéhez erősen kötve tartalmaz. Ismeretes tény, hogy ezütssók tanninnal fémes ezüstté redukáltatnak. Jelen eljárás szerint azonban ily redukció nem történik, amit a következő kísérlet bizonyít legjobban. Ha a tannin-ezüst-fehérjeporhoz töménysalétromsavat adunk és ezután töménysósavat adagolunk, akkor kicsapatás nem történik. Ennek azonban be kellene állni, ha szabad ezüst volna jelen. Frankéi (Arzneimittelsynthese, 2. Auflage 1906) szerint ezüst-fehérjevegyületek gyógyászatilag értékeseknek csak akkor tekinthetők, ha nagy ezüsttartalom mellett vízben lehetőleg könnyen oldódnak. Tényleg azon-