44821. lajstromszámú szabadalom • Levehető kerékabroncs

15. és 16. ábrák a kulcsot az összehúzás utáni állapotban tünteti föl. A keréknek fából készült (1) koszorújára (2. ábra) a (2) gyűrű gyanánt kiképezett rögzített keréktalp van ráhúzva, melynek egyik oldalán a (4) feszítőgyűrűt vezető (3) gyűrűs torony van elrendezve. A feszítő gyűrű belső oldalán az (5) kúpfölülettel bír, mely akként szorul a (7) levehető abroncsnak megfelelően kúpos (6) fölületéhez, hogy a (7) abroncs mereven ül az (5, 6) ékfölületek között. Ha a feszítőgyűrűnek átmérőjét a gyűrű öszszehúzása révén csökkentjük (2.. ábra), akkor a (7) abroncsot a gyűrű fölött eltolhatjuk. A (4) gyűrűnek sajátosan kiképzett végei a gyűrű összehúzott állapotában egymást átlapolják (3. ábra) és a (3) horonynak (1. ábra) (8) bordájánakként vezettetnek, hogy a gyűrű (9, 10) ékeinek a (8) borda (11,12) éleire (4. ábra) való fölfekvése révén az összehúzott gyűrű végállásába rögzíttetik (1. ábra). Azonkívül a gyűrűnek alsó (13, 14) élei az összehúzás, valamint a szétfeszítés alkalmával a gyűrűs horony fenekén megfelelően kiképzett (15, 16) rézsútos fölületein vezettetnek, oly célból hogy a gyűrű egyenletesen nyíljék ki, a horonynak feneke pormentesen zárassék el és hogy a gyűrű elcsavarás ellen biztosittassék. A fe?zítőgyűrűnek beállítását ismert módon a (17, 18) hevederek segélyével végezzük. A (17) heveder mindkét forgási csapjával összekötött (19) emeltyűnek (7. ábra) megfelelő elforgatása alkalmával a (17) heveder a (20) csap körül elfordul mindaddig, míg az az eredményvonallal föltüntetett holtponti állást (4. ábra) túl nem lépi. Egyidejűleg a gyűrűnek végei a (8) bordának legmagasabb pontjára csúszván el, a gyűrű ezen végállása biztosíttatik. A gyűrűnek ezen állásánál a levehető abroncs egész kerülete mentén szorosan meg van fogva. A (4) gyűrűt a reá ható ellennyomás akként szorítja a (3) horonynak külfölületére, hogy a (4) és (3) (5. ábra), valamint a (4) és a laza abroncs kúpföluete közötti rés pormentesen elzáratik. A gyűrűnek összehúzását akként végezzük, hogy az emeltyűt és a (17) hevedert (4. ábra) a (20) esap körül az 1. ábrában föltüntetett állásba vagyis addig forgatjuk el, míg a (9, 11) és a (10, 12) élek egymásra föl nem fekszenek. A feszítő gyűrűnek a találmány szerinti alkalmazása céljából vagy a föltüntetett, sajátosan kiképzett (7) abroncstalpat (2. ábra) vagy a (21) sarkos gyűrűvel kapcsolatban bármily szokásos abroncsot alkalmazhatunk. Bár a feszítő gyűrűnek könyökemeltyűs szerkezet segélyével való széttartása mindenesetre azzal az előnnyel jár, hogy a gyűrű számára nem szükséges külön feszítő szerkezetet elrendezni, mégis a széttartásnak e módja néha egjáltalján nem alkalmazható vagy nem célszerű. Ilyenkor a könyökemeltyűs szerkezet helyett egyszerű hézagtöltő elemet használunk, mely a feszítőgyűrű végei közé mozgatva ezen állapotában retesz segélyével rögzíttetik. A hézagtöltő elem a gyűrű kerületét kifelé teljesen elzárván, piszoknak behatolását, ami egyéb elzárásoknál el nem kerülhető, meggátolja. A hézagtöltő elemnek be- és kikapcsolását alkalmas szerszámmal, célszerűen egy, kapcsoló csapokkal ellátott és könyökemeltyű módjára szerkesztett kulcs segélyével végezzük, ami azzal az előnnyel jár, hogy a könyökemeltyűt holtponti állásán túl mozgatva el, a gyűrű végei egymástól kissé eltávolíttatnak, miáltal a hézagtöltő elemnek be- és kikapcsolása megkönnyíttetik. A (23) hézagtöltő elem (9. ábra) a (24) ürös csap útján a feszítőgyűrűnek (22) végére van csuklósan erősítve és bekapcsolt állás báan a horony fenekén kiképzett, helytálló (25) fölületén és a másik gyűrű vég (26j fölületén nyer femasztást. A szerkezetet ezen állásában a feszítőgyűrűnek feszültsége, továbbá a (28) csavar segélyével rögzített (27) retesz biztosítja. Az abroncsnak levétele alkalmával a gyűrű összehúzása céljából a (27) reteszt szabaddá tesszük és ezután a két emeltyűből álló kulcsot (12. ábra) (29, 30, 31) csapjaival (16. ábra) a megfelelő (24, 32, 33) csaplyukakba (9. ábra) illesztve a kulcs szabad