44636. lajstromszámú szabadalom • Újítások sodronykötélpályákon

korongról a (k) közbeeső korong segélyével ugyancsak hajtott (1) segédvontatókötél pontozva van ábrázolva és a (c) vezetőgörgők és a (b) kötélkorong körül van vezetve. A kocsik egy alul fekvő vontatókötéllel együttműködő (d) és egy fölül fekvő vontatókötéllel együttműködő (e) kapcsolóberendezéssel vannak fölszerelve. A két kapcsolóberendezésnek váltakozva történő működtetésére az illető helyen beépített (h) kapcsolósinek (4. ábra) vagy hasonló berendezések szolgálnak, melyek a kapcsolóberendezéseket akként működtetik, hogy • mikor az egyik bekapcsolódik, a másik ismét kikapcsolódik. Hasonló berendezés a 2. ábrán látható kanyarulati állomásnál. Itt a pálya kanyarulatának megfelelően vezetett a (a) fő vontatókötelet a nyíl irányában az (i) hajtókorong mozgatja, mely körül a kötél több menetben van föltekercselve, míg a végállomásokon a (b) kötélkorongok körül fut. A kanyarulati állomásnak a hajtóberendezéssel szemben fekvő oldalán a vontatókötél a (c) vezetőgörgőkön van törési pont körül elvezetve. A körülvezetés helyén van a segéd vontatókötél gyanánt szereplő második (1) vontatókötél a pontozva jelzett vonal irányában vezetve, mely a (bl) visszavezető és (cl) vezetőgörgők körül van vezetve és melyet ugyancsak az (i) haj tókorong mozgat. Ott, hol az egyik vontatókötélről a másikra kell áttérni, ugyancsak (h) kapcsolósinek vannak alkalmazva. A 3. ábrán látható foganatosítási alaknál az (a) fővontatókötél az (í) hajtókorongtól kétoldal felé van vezetve. Az (1) segédvontatókötél, mely ugyanerről a hajtóműről hajtott (k) korong körül van vezetve, a (kl) visszavezető és (c) vezetőkorongok fölütt fut. A visszavezető korongok előtt és mögött (h) kapcsolósinek vannak alkalmazva. Az 5. és 6. ábrán oly elrendezés látható, mely valamely (a) vontatókötéllel bíró fővonalat (al) vontatókötéllel biró mellékvonalakkal köt össze. Az (a) fővontatókötél egyenesen megy végig a fővonalon és a kocsikat a mellékvonalak kiágazási helyén elve-2 — zetheti, anélkül hogy a kocsik a vontatókötélről lekapcsolódnának, föltéve, hogy a be- és kikapcsolható (h) kapcsolósínek üzemén kívül vannak. Mindegyik elágazásnak külön (al) vontatókötele van, melyet akként vezetünk a (bl) kötélkorong fölött, hogy amennyiben a (hl) kapcsolósínek a működési helyzetben vannak, a kocsik ezen a ponton az (al) vontatókötélről az (al) vontatókötélre ós viszont az (al) vontatókötélről (a) vontatókötélre menjenek át. Ezért egy vagy több elágazás^ tetszés szerint lehet a fővonallal kapcsolni, míg az evvel nem kapcsolt elágazások érintetlenül maradnak és az átmenő forgalmat semmiképen sem zavarják. Ennél az elrendezésnél az (al) vontatókötelek az elágazások fő vontatókötelei és az átvezetések mellékvontatókötelei gyanánt szerepelnek. Ha arról van szó, hogy a megrakó, ill. kirakó állomásokon is mechanikus úton haladhassanak a kocsik át, két külön vontatókötelet alkalmazunk és pedig egyet a fővonal, egyet a csatlakozó vonal részére. Itt a második vontatókötél a fővontatókötél folytatását képezi, amennyiben evvel közvetlenülj vagy kézzel működtetendő közbeeső darab közvetítésével van kapcsolva. Ily elrendezés látható a 7. és 8. ábrán. Az elsőnél az (a) fővontatókötél a (b) korong körül megy vissza. A vonalhoz csatlakozó megrakó állomás, metynek több (m) elágazása van, az (1) vontatólánccal van fölszerelve, mely a (bl) korong körül fut. A (h) kapcsolási helyen a kocsit az (a) vontatókötélről lekapcsoljuk, kézzel áttoljuk a rövid (rí) kapcsolóhídon és azután az (1) segédvontatólánchoz kapcsoljuk, mely azt a kívánt rakodóhelyhez tartozó elágazáshoz vezeti, hol a munkás fogadja, ki azt a megrakás után visszavezetés céljából ismét a segédvontatóláncnak adja át. Mikor a kocsi a rövid (n) kapcsolódarab fölött elhaladt, a (hl) kapcsolási helyen az (a) vontatókötéllel kapcsolódik. A 8. ábrán látható elrendezés az előbb leírthoz haBonló, azonban az állomás a fővonal mellett van elrendezve. A kocsik a (h) kapcsolási helynél lekapcsolódnak az (i