44636. lajstromszámú szabadalom • Újítások sodronykötélpályákon
-- 3 hajtókorong körül vezetettt (a) fő vontatókőiéiről, az (n) kapcsolódarab fölött kézzel eltolatnak, hogy az (1) segédvontatólánchoz kapcsolódjanak, mely a kívánt (m1 ) rakodóhelyhez vezeti a kocsikat Megrakás után a(hl) kapcsolóhelyhez toljuk a kocsit, hol ismét a fővontatókötélhez kapcsolódik. Ha kívánatos, az (1) segédvontatóláncot már a (h) kapcsolási helytől alkalmazhatjuk. A 9. ábrán látható elrendezésnél a fő vontatókötél segéd vontatókötél gyanánt is szerepel. Az egyetlen (a) vontatókötél,mely a kocsikat a pályán kényszermozgásszerűen továbbítja a nyíl irányában, a végpartokon a (b) visszavezető korong körül fut, melyek közül az egyik tetszőleges módon a hajtó, a másik a feszítőberendezéssel van kapcsolva. Kanyarulati állomásban a vontatókötél a (c cl) vezetőkorongon van vezetve. A (cl) korongok szakaszán, hol a kocsi a szabad pályán alkalmazott kapcsolóberendezés segélyével — tehát az alul fekvő vontatókötéllel együtt működő (d) kapcsolóberendezés segélyével (11. ábra) — önműködően át nem vezethető, a vontatókötél áthelyezendő (az adott esetben magasabbra helyezendő) az (f, g) kötélkorongok segélyével úgy, hogy ebben a helyzetben a kötelet a fölülfekvő vontatókötéllel együtt működő (e) kapcsoló berendezés fogja meg (11. ábra). A két (d és e) kapcsolóberendezést váltakozva az illető helyen alkalmazott (h) kapcsolósinek (11—13. ábra) működtetik, melyekre a kocsiknak föl kell futniok. A 10. ábrán két I. és II. fővonal között alkalmazott átmenő állomás és a vonalak (a, al) fő vontató kötelei láthatók. Az (a) fővoutafcókötél a (Ö, f) korongok és (c) vezetőkorongok fölött megfelelően vezetve a kocsiknak az egyik vonalról a másikra való önműködő átvezetésénél segédvontatókötél gyanánt is szerepel. A (h) kapcsolóhelyek hasonló módon vannak kiképezve, mint az előbb leírt berendezésnél, a kötélfeszítő berendezés tetszőleges módon hajtóberendezés gyanánt is kiképezhető, vagy ilyennel kombinálható. Általában megjegyzendő az, hogy a fővontatókötél minőségének és elrendezésének megfelelően a vonalon járó kocsik kettős kapcsolóberendezéssel szerelendők föl, föltéve, hogy a kocsikat a segéd vontatókötél egyszerűen a súrlódás által magával viheti. A berendezés jóval egyszerűbbé és biztosabbá lesz, ha a kocsikat kettős kapcsolóberendezéssel szereljük föl, melyet közös tagok, pl. közös kapcsológörgők és kapcsolósinek működtetnek. A kocsik fölváltva történő vezetésének folyamata a 4. és 11—13. ábrából könnyen érthető. A kocsi pl. a fölülfekvő vontatókötélhez kapcsolva az állomásból az egyik vonalra megy át és azután a közös (h) kapcsoló sín fölött halad el. Itt a futóművezetnek illető (e) kapcsolóberendezése a közös kapcsológövgőknek a kapcsolósínre való föl futása következtében kinyílik és a kötelet elereszti, míg ugyanekkor az alsó (d) kapcsolóberendezés a kötelet megfogja úgy, hogy a kocsit az alul fekvő vontatókötél vontatja a vonalon. Amint a kocsi egy következő kapcsolási hely fölött halad el, az ellenkező folyamat megy végbe, a szabad pályán működő kapcsolóberendezés elereszti a kötelet, az állomásón működő pedig ezt. esetleg a fővontatókötél a helyett a segédvontatókötelet megfogja. A vontatókötelek és kapcsolóberendezések általános elrendezése tetszőleges lehet, így pl. a fővontatókötél a futópálya fölött, az ennek megfelelő vezetésével létesített, vagy külön segéd vontatókötél pedig a pálya fölött vagy viszont, vagy mindkettő egy magasságban fekhetik. Vontatókötél, főleg segédvontatókötél helyett ép úgy lehet vontatóláncot vagy ugyanannál a berendezésnél különböző nemű vontatóelemet használni. Ha segédvontatóelemet használunk, ennek mozgatására külön hajtóberendezést is alkalmazhatunk, ha nem tartjuk előnyösebbnek, hogy erre a célra a főhajtóberendezést alkalmazzuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Állandóan mozgó vontatókötéllel biró sodronykötélpályánál . állomásokon, kanyarulatokban, elágazásoknál vagy bizonyos vonalszakaszokon a vontatókötél
