44626. lajstromszámú szabadalom • Tüzelőberendezés

tenek. A hamúaknának ekkor zárva kell lennie (3. ábra). Ahelyett, hogy a tüzelőanyagot a tüzelőanyagkamara alatt a tűzhelyen kiterítenek, azt a 4. ábra szerint a tüzelőanyagkamara alatt tűzálló (K) állványok segélyével is rögzíthetjük. Ezek a (K) állványok arra is szolgálhatnak, hogy a tüzelőanyagkamarát a rostély vagy tűzhely fölött alátámasszák. A salak eltávolítása céljából a rostély vagy tűzhely egy része közvetlenül a tüzelőkamara alatt (L)-nél (5. ábra) ki lehet vágva, mikor a kivágás alatt a tüzelőanyag megtámasztására szolgáló (M) talapzat lehet alkalmazva. A levegő a nyitott (N) közökön jut a tüzelőanyagba és a (K) állvány között lévő közökön távozik. Mint az a 6. ábrán látható, az (M) talapzatot sülyeszteni és emelni is lehet. A 7. és 8 ábrán látható foganatosítási alaknál a tüzelőanyagkamara fenekének csak egy része van nyílásokkal vagy rostéllyal fölszerelve. Ekkor a tüzelőanyagot a tüzelőanyagkamara hátsó végén az égésnél fejlődő hő párolja le. Ha a lepárlás eléggé előrehaladt, a szilárd maradékokat a kamara mellső részébe vagy a rostélyra előre húzzuk és a kamara hátsó végébe friss tüzelőanyagot töltünk. Hogy a tüzelőanyagkamara hátsó részét hathatósan fűtsük, ezt a részt, mint a 9. és 10. ábrán látható, magasabban rendezzük el, mint a mellső részt. Mint az a 11. és 12. ábrán látható, a rostélyrészt (P) födéllel is elláthatjuk. Eme fadélnek (Pl) nyílása van, melyet mozgatható födő zár el és melyen a koksz a tüzelőanyagkamara hátsó részéből való előretolásánál lehullhat. Üzem közben a (Pl) nyílást részben nyitva hagyjuk úgy, hogy a gázok az elégető kamarába juthatnak. Ekkor — mint azt a 9. és 10. ábrán is ábrázoltuk — a mélyebben fekvő rész hátsó falában egy (S) nyílás lehet kiképezve, melyen az égéstermékek a tüzelőtérből eltávozhatnak. Ha az égéstermények nem tökéletes elégésből származnak, az (N) nyíláson segédlevegőt vezetünk be (11. és 12. ábra). A 13. és 14. ábrán látható foganatosítási alaknál a tüzelőanyagkamara több tűzálló anyagból falazott boltozat vagy gyűrűalakú (0) szakaszból áll, melyek a boltozat fölső részétől a (G) alsó élek felé kissé megszűkülnek. Az első és utolsó szakasz végei a kemence mellső és hátsó falába be vannak építve, míg az egyes szakaszok között (01) támasztófalak vannak alkalmazva. Ezek az (01) közfalak ugyancsak ékalakúak (13. ábra), azonban alul szélesebbek, mint fölül, kétoldalt pedig az (0) szakaszok megfelelő végfölül eteinek befogadására U alakú mélyedésekkel vannak ellátva. A rostéig tetőszerüen alakított (Ql) középrészből áll, melynek rostélypálcái a kemence mellső és hátsó falán vagy más módon megtámasztott (Ql) hosszanti tartókon nyugszanak. Eme középső rostélyszakasz két oldalán és ezeknél valamivel mélyebben konzolszerű (R) rostély részek vannak elrendezve, melyek harántfekvésű, szegmentum alakú és lenghető (Rl) tengelyre szerelt rostélypálcákból állanak. Eme tengely segélyével a rostélypálcákat a 14. ábrán teljesen kihúzott állásból a pontvonalas állásba lehet forgatni, hogy a rajtuk összegyűlt salakot és hamut a hamuaknába üríthessük. Magától érthető, hogy úgy ennél, mint a többi leírt foganatosítási alaknál több tüzelőanyagkamarat is lehet alkalmazni. A rostélykonzolok más eltérő foganatosítási alakja látható sematikusan a 14a ábrán. Itt a konzolok két-két (R2, R3) rostélypálcacsopörtból állanak, melyek a lenghető (Rl) tengelyekre vannak ágyazva. Az (R2) csoportot fölfelé, az (R3) csoportot pedig lefelé mozgatjuk és ezt a két mozgást előnyösen egyidejűleg létesítjük. A 15. és 16. ábrán látható foganatosítási alaknál, mely Lancashire-kazán tüzelését ábrázolja, a tüzelőanyagkamara hasonló módon van alakítva, mint a 13. és 14. ábrán. Hasonló módon van szerkesztve a rostély is, azonban az (R) konzolrészeket nem lenghető, hanem befelé eltolható rostélypálcák alkotják, melyeket fogasrúd és fogaskerék segélyével lehet mozgatni. Ézenkívül vagy e helyett a (Q) középrész összes rostélypálcáit vagy ezek egy részét a (Ql) tartóikon oldalirányban eltolhatóan is lehet el-