44601. lajstromszámú szabadalom • Vetőgép
átmérővel bír, mint a (6) hüvely, míg az , (5) vetőhenger külső átmérője ennél valamivel kisebb. A (6) hüvely és (7) köpeny egymás fölé néző (8, 9) szélei kissé le j vannak rézselve úgy, hogy összetolás alkal- j mával a két rész^ között (10) gyűrűs horony marad (l. és 4. ábra). A (7) köpeny (11) homlokfala (3. ábra) úgy van kivágva, hogy a rovátkolt (§) vetőhenger ezen fal nyílásában pontosan vezettetik s amellett a köpeny (12) ürege ' olyan hosszú, hogy az egész vetőhengert befogadhatja, mely esetben a (6) hüvely (13) homlokfala a (7) köpeny (11) homlokfalára fekszik. Ezen helyzetben a (11, 13) homlokfalak az (E) vetőszekrény (x—x) középsíkjába esnek, mely szekrény (14 és 15) oldalfalaiban a tulajdonképeni vetőkészülék (6 és 7) hengeres köpenyei lazán vanüak vezetve. A vetőtengely két felének hosszirányú eltolása a (D) csavaranya elforgatása által történik (1., 3. és 10. ábra), mely a forgattyú fölvételére szolgáló (16) négyszögletes résszel s belül különböző átmérőjű, azonban egyenlő menetmagasságu csavarmenetekkel bír, melyek közül az egyik (17) menet jobbra, a másik (18) menet pedig balra halad, A kisebb átmérőjű anyacsavarmenettel a vetőtengelynek az (5) vetőhengert tartó (3) fele kapcsolódik, még pedig a (19) csavarorsó utján, mely a (3) tengelyfél végén van kiképezve. A nagyobb átmérőjű (18) csavarmenettel viszont a vetőtengelynek (7) hengerköpenyt tartó (4) fele kapcsolódik és pedig a (20) csavaros hüvely utján (lásd részletesen a 12. ábrán), mely a (4) tengelyfél végén van kiképezve s a másik (3) tengely felet lazán körülveszi. A (D) csavaranya jobbra forgatása alkalmával a tengely (3) fele (17) anyacsavarmenetek befolyása alatt balra (a 3. ábrán látható I. nyíl irányában), a tengely (4) fele pedig a (18) csavarmenetek befolyása alatt jobbra (a II. nyíl irányában) tolódik el. A (ü) tengelyfél az (5) vetőhengert és a (6) hüvelyt, a (4) tengelyfél pedig a (7) köpenyt viszi magával úgy, hogy a vetőkészüléknek ezen két része az (E) vetőszekrény (x—x) középsíkjától egyenlő messze távozik. A (D) csavaranya az (F) tokban van elrendezve (1—3. és 9. ábrák), melyben a csavaranya elfordulhat, azonban el nem tolódhat, mivel egyfelől (21) karimájánál fogva a tok (22) falához támaszkodik, másfelől pedig egy gyűrűalakú (23) tárcsa által kitolás ellen biztosítva van. Az (F) tok viszont a (B) készlettartány (1) falába van forgathatóan ágyazva s kitolás ellen egy (24) gyűrűvel van biztosítva, amellett pedig (25) fogkoszorúval bír, mely a kocsikerékhez erősített (26) fogaskerékkel kapcsolódik (16. és 17. ábra) s ez utóbbi által forgásba hozva, az (F) tok és (27) ék utján a vetőtengely két felét és a vetőkészüléket forgatja. A (6) hengerre egy fokbeosztással ellátott (28) lemez van erősítve (4. és 5. ábra), mely az (F) tok fölé nyúl s az utóbbin alkalmazott (29) mutatóval kapcsolatban a két (6 és 7) henger közötti távolság leolvasását teszi lehetővé. Az (F) tokhoz csavarok segélyével erősített (30) excentertárcsára egy (31) excenter -gyűrű van illesztve, melynek (32) nyelét a (33) forgattyú a (34) tengellyel köti össze. Ezen tengely a készlettartány oldalfalaiba van ágyazva s minden (E) vetőszekrény fölött, ennek (x—x) középsíkjában egy lefelé irányúló (35) keverő kart hord, mely az excenter forgatása alkalmával ingamozgást végez. A vetőhenger barázdái nem a (6. ábrán) látható szokásos félkörkeresztmetszettel, hanem a 14. és 15. ábrán föltüntetett alakkal bírnak, vagyis két kisebb vagy nagyobb szöget bezáró (36 és 37) síklapból állnak, melyek különböző vagy egyenlő nagyságúak s az első esetben az a lap nagyobb, amelyik (H) seprő fölé irányul. A (H) seprő vége rugalmas fémdrótokból álló (38) kefét alkot (6—8. és 13. ábrák), mely egy (39) nyélhez van foglalva és a (40) csavar segélyével a készlettartány hosszfalához van beállíthatóan erősítve. A kefe az (E) vetőszekrénnyel egyenlő széles és annak két (14, 15) oldalfala közé nyúlva, alsó végével a yetőkészülék két (6 és 7) hengerköpenyét súrolja (6. és 7. ábra). A, kefe a vetőkészülékhez képest tetszőleges
