44447. lajstromszámú szabadalom • Szines égő gyertya
Megjelent 1909. évi február hó 37-én. MAGY gggt KIR. SZABADALMI fBff HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 44447. szám. XI/e- OSZTÁLY. Színesen égő gyertya. DR SCHEUBLE RUDOLF VEGYÉSZ ELBA/M ARNAUBAN. A bejelentés napja 1908 április hó 9-ike. (A. jelen találmány olyan gyertyákra és azoknak előállítására vonatkozik, melyek j ugyanolyan viszonyok mellett lassan és egyenletesen égnek le, úgy mint a közönséges gyertyák, melyek azonban az utóbbiaktól abban különböznek, hogy színes lánggal égnek, mely szín a gyertya előállításánál alkalmazott anyagoktól függ)) Az ilyen gyertyák előállítására a zsírokból vagy paraffinból, ceresinből vagy máseffélékből álló gyertyamassza nem alkalmazható azért, mert ezek az anyagok magukban véve világító lángot adnak, mimellett a fényhatást a lángban kiváló izzó szénrészecskék idézik elő; a lángnak minden színezését saját fénye túlsugározná úgy, hogy tehát az nem juthatna érvényre. Ennek folytán szinezésre csakis nem világító lángok alkalmasak, amilyenek több kémiai anyag, mint pl.: a hydrogén, szénoxyd, alkohol, elégetésénél önmaguktól keletkeznek, más kémiai anyagok alkalmazásánál pedig azáltal jönnek létre, hogy a lánghoz intenzív módon levegőt juttatunk, amint az a Busenlámpánál történik. Hogy már most olyan gyertyákat kapjunk, melyek gyöngén világító lánggal égnek, erre nem lehetett az intenzív levegőhozzájuttatás módszerét alkalmazni és olyan anyagokat kellett keresni, melyek, úgy mint a borszesz, alig világító lánggal égnek, amellett azonban szilárd kémia anyagok és egyébként gyertya-anyag gyanánt való használatra alkalmasak. Ez utóbbi tulajdonság szempontjából kell, hogy az anyag olvadási pontja kb. 50° és 130° C között feküdjék, míg a forrpontnak, illetve bomlási pontnak kb. 200—300° C-nak kell lennie. Ezen két tulajdonság lényeges alapföltételt képez, mert csak ezen tulajdonságok fenforgásánál van biztosítva a béllel való olyan zavartalan leégés, mint a közönséges gyertáknál. Azonkívül az anyagra nézve szükséges a levegőn való állandóság és egy -bizonyos keménység. A gyakorlatban gyertyák előállítására eddig használt és földolgozott anyagok között egy sincs, mely alkalmas volna, ellenben használhatóknak bizonyultak azon alacsony molekolájú alifás vegyületek, melyek karbonylon karboxilcsoportokon) kívül még amido- és hidroxilcsoportokat is tartalmaznak, tehát a savamidek saveszterek (különösen több bázisos savak), oxisavak, ezeknek eszterjei, laktonok és laktidek. Többek között különösen alkalmasak: az oxálsavas metil, oxaminsavészter, karbaminsavészter, acetamin, tejsavanhidrid és laktid, laktamid, suc-
