44447. lajstromszámú szabadalom • Szines égő gyertya

cinimid. Egyszerű testeken kívül a nevezett csoportokba tartozó ezen anyagoknak bizonyos keverékei egymás között vagy valamely eddig használt gyertyaanyaggal is használhatók. Ezen anyagok a gyertya égésénél a bélen gőzöket illetve gázokat fejlesztenek, melyek a bennük lévő oxigénilletve nitrogéntartalomnál fogva a lángban semmi vagy csak nagyon csekély szénleválást hoznak létre. A végből már most, hogy az ezen anyagokból készített gyertya lángját az égés tartamára megfessük, csakis két módot használhatunk, mert a bélnek a fémsókkal való egyszerű impregnálása vagy azoknak a gyertya anyagában való föloldása nem vezet célhoz és pedig azon okból, mert a láng csak akkor világít, ha véletlenül a bélnek szabad vége egész a láng köpenyébe belenyúlik és a színeződés csak a láng kis részére terjed. Azon egyszerű eljárás, hogy a lánghoz illó, színező vegyületeket adunk, keresztülvihetetlen, mert ilyen vegyületek sokféle színre nem is léteznek, míg más színeknél (bórsavészter zöld színre, szelenalkylek kékre) sok hátrányt mutatnak ; nevezetesen folyósak, bomlékonyak, mérgesek s. i. t. A két használható, fönt említett módszer a következő: A) A. gyertyamasszát ammoniumnitráttal vagy ammoniumnitrittel vagy valamely más, hasonló tulajdonságú, oxigéndus szilárd anyaggal keverjük, melynek maradék nélkül kell elégnie (nitrotestek, orgános nitrátok és nitritek). Ezen anyagok a gyertya leégésénél a bélen rohamosan megbomlanak és azáltal szétporlasztják a színező anyagokat (rendkívül csekély mennyiségű fémsókat), melyek e célra a gyertya anyagában vagy csak a bélben vagy mind a kettőben jelen vannak. Ammoniumnitráttal való keverésre, legalább a melegben homogén keverék nyerésére, a fönt említett anyagok közül csak igen kevés alkalmas, illetve a legtöbb a leégésnél zavaró tüneményeket, mint durranásokat és máseffélét mutat. Különösen alkalmasak alapanyagok gyanánt az oxaminsavészterek. Példaképen fölemlítjük, hogy 12 rész oxaminsavas etilt, 5 rész karbaminsavas etilt és 3 rész ammoniumnitrátot keverünk és ezen masszából gyertyácskákat öntünk vagy valamely más módon formálunk, melyeknek belét vörös lángfestésre lithium-, stroncium- vagy mészsóval, zöldre bariumvagy thalliumsókkal ós máseffélével impregnáljuk. B) A gyertya előállítására alkalmas második módszer szerint a föntemlített alapanyagok valamelyikéből formáljuk. A béllel párhuzamosan, attól csak csekély távolságban egy vagy több finom huzalt, lemezt vagy máseffélét helyezünk el, melyek a színező anyagot (fémet) tartalmazó ötvözetekből, illetve, ha lehetséges, abból magából állanak. Az ilyen gyertya leégésénél a huzal alul a láng köpenyébe ér és a gyertya leégésének arányában folytonosan leolvad, emellett, alúlrólkiindulva, a színezés az egész lángban egyenletesen elterjed. Klórtartalmú anyagoknak a gyertyamasszához való hozzáadása által sok esetben fokozódik a színezés fénye. Huzalok helyett igen finom üvegcsövek is alkalmazhatók, melyek meleg állapotban a fémsóknak vagy maguknak a fémeknek olvasztott masszájával töltetnek meg. Az ilyen gyertyák számára a festőanyag hordozói általában alkalmasak, melyeknek azonban meg kell felelniök azon alapföltételnek, hogy nem mint belek működnek, azaz hogy a gyertyaanyagot nem szívják föl. Az üvegcsövecskék anyaga gyanánt, a sárga lángok kivételével, csak olyan üvegek alkalmasak, melyek nátriumot nem tartalmaznak. Ha a masszához klórtartalmú anyagokat adunk, akkor, klorammoniumnak a bélen való leválása miatt a nitrogéntartalmú gyertyaanyagok ki vannak zárva. Ezen második gyertyafajta példája gyanánt fölemlíthetjük, hogy a gyertyáeska karbaminsavasetilből készül, melyben a béllel párhuzamosam egy finom, lithiumkloriddal megtöltött, alkalimentes üvegből való üvegcsövecske van vezetve. Ez utóbbit úgy készíthetjük el, hogy vagy már a bővebb csőnek kapilláris csővé való kihúzásánál az elsőt megtöltjük