44137. lajstromszámú szabadalom • Tapaszcsomó elektromos izzólámpákhoz, különösen wolframból és ennek ötvözeteiből való fémes izzószálaknak az áram hozzávezető huzalokkal való összeköttetésére és eljárás annak előállítására
Megjelent 1909. évi január lió 27-én. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI 1ÉÍÍÍf HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 44187 . szám. VIIlii. OSZTÁLYTapaszcsomó elektromos izzólámpákhoz különösen wolfrámból és ennek ötvözeteibó'l való fémes izzószálaknak az áramhozzávezető huzalokkal való összeköttetésére és eljárás annak előállítására. EGYESÜLT VILLAMOSSÁGI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG CÉG ÚJPESTEN. A bejelentés napja 1906 május hó 4-ike. Bizonyos fémes izzószálaknak, különösen | wolfrámból és a wolfrám ötvözeteiből álló j izzószálaknak az áramhozzávezető huzalok- I kai való áramvezető összeköttetésénél saját- ! ságos nehézségek merülnek föl. Azok a módszerek, melyek szénizzólámpáknál az izzószálaknak a hozzávezetőhuzalokkal való összeköttetésére szolgálnak, nem alkalmasak a föntemlített fémszálakkal bíró izzólámpák készítésére. Az ez idő szerint túlnyomóan alkalmazott eljárás, mely abban áll, hogy az összeköttetési helyeken keresztül vezetett elektromos áram hatása alatt folyékony szénhydrogénekből szénleválasztás útján tapaszcsomót állítanak elő, fémizzószálaknál, különösen pedig wolfrámszálaknál azért nem használható, mert ezek a szálak, hacsak húzott drótból nem készültek, nem elég rugalmasak arra, hogy az ezen eljárással járó kezelést (alkalmas szorítókba való befogást stb.) kibírják. Ép oly kevéssé alkalmasak azon tapasztóeljárások is, melyeket újabban a szénizzólámpáknál alkalmaznak. Ezen eljárásnak wolfrámlámpákra való átvitelére irányuló kísérleteknél ugyanis kitűnt, hogy I az így előállított tapaszcsomók azért nem ) használhatók wolfrámszálakhoz és más eféj lékhez, mert túlságosan sok elgázosítható ! vegyületet tartalmaznak. A leghasználatosabb tapaszok egyike, melyet szénizzólámpák előállításánál alkalmaznak, szénbői és karamelcukorból áll, mely anj'agokat kevés víz hozzáadásával plasztikus anyaggá dörzsölnek össze és ezt az összeköttetési helyre reáviszik. Az így képződött tapaszcsomót azután 150° C.-t kevéssé túlhaladó hőmérsékletnél megszárítjuk. Könnyen belátható, hogy az így előállított tapaszcsomó korántsem áll tiszta szénenyből, hanem még nagymennyiségű, hydrogént és oxygént tartalmazó szénvegyületet is foglal magába, mely körülmény azonban szénizzólámpáknál való alkalmazása tekintetében különös jelentőséggel nem bír. Azon tünemények azonban, melyeket az ilyen tapaszcsomóknak bizonyos fémes izzószálakkal bíró izzólámpáknál, különösen wolframlámpáknál való alkalmazása esetén megfigyeltünk, arra az eredményre vezettek, hogy az említett vegyületek jelenléte az ilyen lámpáknál rendkívül zavarólag hat és
