44074. lajstromszámú szabadalom • Csuklós lánc

két-két (a3) kivágásuk van, melyek akként vannak elrendezve, hogy két-két szomszédos •szem kivágásai egymást ovális nyílássá egészítsék ki, minek célját később fogjuk ismertetni. A lánc két végső szeménél az (aB) kivágás csakis az egyik oldalon van alkalmazva. Két-két szomszédos láncszem (C) kapcsolórudak útján akként van egymással összekötve, hogy a láncszemek a kapcsolórudakkal együtt csuklós négyszöget alkossanak. A (C) kapcsolórudak a láncszemek (A) oldalfalain (c4) csapokra forgathatóan vannak ágyazva, mely csapok részére az (A) oldalfalakban megfelelő (a4) furatok vannak kiképezve (5. és 6. ábra). A (C) kapcsolórudak méretei és az (a4, c4) csuklók helyzete olyan, hogy a kapcsolórudak a lánc megnyújtott állapotánál közel egyenes vonalba esnek, a lánc föltekercselt állapo tánál pedig hegyes szöget képezzenek egy• mással. Az elrendezés ezenkívül olyan, hogy a lánc megnyújtott állapotánál az (L) döngölő tányérnak a lánc hosszanti tengelyébe eső középtengelye a (c4 és B) csapok tengelyei között menjen át. A (cl) csapok, melyek két-két összetartozó kapcsolórudat kötnek össze egymással, az említett és az (a3) kivágások által képezett ovális nyílásokon lépnek ki. Mindegyik (cl) csap egy (D) kulissza (dl) hasítékában van vezetve, mely a (B) csuklócsapon van fölfüggesztve. A (dl) hasítékok a (cl) csapoknak a (B) csuklócsapok felé szabad mozgást engednek, mikor a lánc az (F) lánckerékre föl van tekercselve; alsó végeiken pedig (d2) ütközőfölületek által vannak határolva (2. és 3. ábrák), melyek elrendezése olyan, hogy a (cl) csapok a lánc megnyújtott helyzeténél az ütközőfölületekre fekszenek és ekkor oly helyzetet foglalnak el, hogy tengelyeik valamivel a (c4) csapok tengelyein átmenő sík alatt fekszenek úgy, hogy a (0) kapcsolórudak kissé lefelé be vannak hajolva. Ha a (C) kapcsolórudak a föntebb jelzett és a következőkben elreteszelő állásnak nevezett állást foglalják el, a tokból kitolt láncrész a döngölendő lövőszer által kifejtett ellenállásnak, vagy a lánc saját súlyának vagy más lefelé irányult erőnek hatása alatt be nem hajolhat. Ha a láncra fölfelé irányult erők hatnak, ezek a láncszemeket legföljebb addig forgathatják el míg a (C) kápcsolórudak holtállásukba nem juinak, a láncszemek további elfordulása azonban lehetetlen. Minthogy azonban a kapcsolórudak a lánc kinyújtott állapotánál köze teljesen megnyúlt állásban vannak, az alakváltozás, melyet a lánc fölfelé irányult erő hatása alatt szenved, igen kicsi és ezért elhanyagolható. A lánc tehát sem az egyik, sem a másik oldal felé be nem hajolhat. A (el) csapok külső végén (E) görgők vannak alkalmazva, melyek részére a (J) vezetőgörgő alatt a (G) döngölőtok két belső oldalán két-két (K, KI) vezetőléc van kiképezve (v. ö. különösen a 3. ábrát), ezek alakja olyan, hogy a (C) kapcsolórudakat akkor, mikor a lánc kifelé mozog, annak következtében, hogy a görgők a (K, Kl) vezetőlécek között gördülnek, a föntebb jelzett elreteszelőállásba állítjuk, viszont a lánc behúzásánál az elreteszelőállásból a lánc föltekercselését lehetővé tévő helyzetbe viszik. A döngölő lánc nyugalmi helyzetében annyira vissza van húzva, hogy az (L) döngölőtányér közvetlenül a (G) döngölőtokra fekszik. A lövőszer döngölésénél a döngölőláncot a (H) kézikerék forgatásával az (F) lánckerékből letekercseljük, ezenközben a láncszemek (A) oldalfalainak alsó élei a (Jl) vezetőgörgő fölött, (al) hidjai pedig a (J) vezetőgörgő alatt haladnak el és így a láncot a megnyúlt állapotába viszik. Mialatt a lánc a megnyúlt állapotába jut, a (C) kapcsolórudak (el) csapjai a (D) kulisszákban lefelé csúsznak úgy, hogy a (C) kapcsolórudak holt állásukhoz közelednek. Kevéssel, mielőtt a (C) kapcsolórudak holt állásukat elérték, az (E) görgők a fölső (K) vezetőlécekbe ütköznek és ezek 'által oly vezetést nyernek, hogy a (C) kapcsolórudak holt állásukon túl annyira behajolnak lefelé, hogy (cl) csapjaik a (D) kulisszák (dl) hasítékainak (d2) ütközőfólületeire fekszenek